A két minisztérium, nevezetesen a mezőgazdasági és a pénzügyi, alig győzi egymást túllicitálni, hogy milyen kiváló ötlet volt másfél ezer kezdő agronómusnak a tanácsadó szolgálatban való elhelyezése....
Ők ugyanis egyenként 150–200 magángazdaságot képesek „felügyelni”, és igyekeznek mindenben a gazdák segítségére lenni. Amint a tanácsadó szolgálat vezetője elmondta, ennek tudható be, hogy a tavalyi, mindössze 3000 tonna műtrágyával ellentétbe már eddig 16 000 tonnát igényeltek a földművesek. Természetesen a „terményért műtrágyát” akció keretében. Arról azonban egy szót sem szólt, hogy vajon a parasztok meg is kapják ezt a tápanyagot? A még nem is olyan régen hatalmas kapacitással dolgozó és az országos átlagnál jóval nagyobb fizetéseket osztó pancsovai gyár munkája immáron jórészt a levegő szennyezésében, és nem a műtrágyagyártásban merül ki.
Persze május elejéig semmiképpen sem szabad a közismert és megbúvó fogyatékosságokról mesélni. Annál inkább ki kell domborítani a „mi lenne, ha” előnyöket. A szakember-politikusok szerint ugyanis csupán a nem megfelelő növényvédelem miatt csaknem 30 százalékos a hozamcsökkenés, e mellett egészségtelen búzát, kukoricát, szóját stb. termesztünk.
Észérvekkel nehéz lenne megcáfolni a minisztériumi szakembereknek a termelés és a hozam növelésének a terepi tanácsadó agronómusok munkájával való összefüggéseket. Vitathatatlan, hogy igen nagy segítséget tudnak ezek az ambiciózus lányok és fiúk nyújtani.
A fő gond azonban eddig sem maga a munka és a termelés, valamint a hozzáértés volt.
Tagbaszakadt zentai fiatalemberről lerí, hogy jelenlegi komoly súlyfeleslege ellenére is ott igyekezik megfogni a munka végét, ahol vastagabb. Nem kevés hektár szántót művel, s ha éppen nincs dolga a saját parcelláin, kerti traktorával járja a Mákost, a Kisrétet, a Pánát és tisztességes fizetségért frézerel. Váltig hangoztatja, hogy kell ez a pénz is, mert minden törekvése ellenére a saját és bérelt földekből nehezen tudna megélni a család.
Tavaly két holdon krumplit és másfélen vöröshagymát termesztett. A hozammal nem volt semmi baj, de mire elérkezett a burgonya betakarításának ideje, több mint egy holdról ellopták a terményt. A hagyma leszállítására szerződést kötött ugyan, de amikor a néhány vagon terménnyel beállított a felvásárlóhoz, az illető közölte vele, hogy csak a 10 centinél nagyobbakat hajlandó átvenni. Némi huzavona után a „kisöbü” hagymák is a raktárba kerültek, de a maradék négy tonna felvásárlásáról hallani sem akart.
Azóta emberünk úgy igyekezik megszabadulni a feleslegtől, hogy tíz kiló krumpli mellé ingyen ad öt kiló hagymát, de még így is egy tetemes mennyiséget kénytelen lesz kidobni.
Az állam által ígért támogatásról is megvan a véleménye. A tavalyi, literenkénti 25 dináros üzemanyag-támogatást a mai napig nem kapta meg.
Ezek a tapasztalatok olyannyira kiábrándították, hogy az idén már nem is jegyeztette be a gazdaságát.
Lehet, hogy a fiatalember sírámjának egyes tételei kissé túlzók, azt azonban nehéz lenne kétségbe vonni, hogy a földműves igencsak ki van szolgáltatva, elsősorban a felvásárlóknak. Hiszen a répatermesztők minden évben panaszkodnak, hogy a gyárakban olykor 70 százalékos idegen anyagot (földet, gyomnövényt s egyebet) „állapítanak meg”, és ennyivel – természetesen – csökkentik a kifizetendő összeget. Csoda-e, hogy az idén késhegyre menő harc várható minden egyes tonna cukorrépáért?
A legnagyobb veszteséget azonban a sok kézi munkát követelő konyhakerti növények termesztése okoz(hat). A földműves ugyanis igyekezik, hogy minél jobb minőségű és tetszetősebb legyen a paprika, hagyma és a többi termény, a kupec, ritkább esetben maga a feldolgozó, csak fitymál, és a kákán is csomót keres.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a mezőgazdák között általános a vélemény, miszerint elsősorban az értékesítés terén kellene rendet tennie az államnak, hogy a paraszt betakarításkor ne reszkessen, hogy mit kap a féléves munkájáért.
Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a munkába állított ezerötszáz agronómus tanácsadóra nincs szükség. Azonban az ő szakértelmük jóformán semmit sem ér, ha a gyárak, felvásárlók és a viszonteladók azt tesznek a földművessel, amit akarnak.
