Már cihelődtek a parasztok, hogy több mint száz helyen elzárják a közlekedési vonalakat, amikor a mezőgazdasági minisztérium bejelentette, hogy az idén a tárca nem kevesebb mint 5 milliárd dinárt különített el a kettős rendeltetésű csatornák helyrehozására, illetve újak építésére. Az egész akció sarkallatos pontja, hogy kissé „furcsa” időszakban került napvilágra a messze hordó terv, éppen a választások küszöbén...
Ha abból indulunk ki, hogy világviszonylatban a művelhető területek 17 százalékánál lehetőség van a mesterséges öntözésre, nálunk viszont ez az arány az 5 százalék alatt mozog, akkor okkal mondhatnánk, hogy végre megjött a kormány jobbik esze, és felfogta, hogy műesőzés nélkül csak a jó Isten tudja, hogy meddig fog tengődni a mezőgazdaság. Az is nyomós érv, hogy az említett 17 százaléknak köszönhetően a világban megtermett élelmiszerek 40 százalékát állítják elő.
Persze nálunk is vannak öntözést biztosító csatornák, hiszen csupán az egykori zentai kombinát, jórészt saját pénzéből, több mint 1200 hektáron oldotta meg ezt a problémát, de nem sokkal maradt el mögötte az adai Halász József Mezőgazdasági Ipari Kombinát sem. Más lapra tartozik, hogy mindkét sikeres gazdaságot az állam meglehetősen gyorsan elkótyavetyélte, s ki tudja, milyen megfontolásból egy részét meglehetősen kétes múltú újgazdagok kezére játszotta át.
Az is tény, hogy a Szerbiában levő, mintegy 200 000 hektár öntözését biztosítható csatornahálózathoz az elmúlt 30 évben senki sem nyúlt. Talán mondani sem kell, hogy azok most milyen állapotban vannak.
Egyébként a nagyra törő elképzelés szerint az elkövetkező négy évben mintegy 1,1 millió hektárt érintő csatornáink lesznek (ha lesznek), s ez jószerivel a teljes művelhető terület 25 százalékát teszi ki. Ha valóban megvalósulna a terv, Európában a legjobbak közé kerülhetnénk.
Vannak azonban bizonyos pontok a tervben, amelyek igencsak elgondolkodtatók. Elsősorban Vajdaság számára. A munkálatok ugyanis – talán – már megkezdődtek a pancsovai rétben, ahol csaknem 63 000 hektár öntözését tervezik megoldani, s erre a célra 300 millió dinárt fordítanak. A munkálatok helyszíne azonban csalóka képet nyújthat azok számára, akik tudják, hogy Pancsova Vajdaságban van. A szántók ugyanis a belgrádi kombinát tulajdonát képezik. Húsz munkaterületen tehát már dübörögnek a gépek, a vajdasági parasztoknak azonban ebből semmi hasznuk sem származik.
Az illetékesek azt is bejelentették, hogy amint a pancsovai rétben befejeződnek a munkálatok, a kivitelezők átköltöznek a surčini és az obrenovaci határba, s ott fogják tisztítani a meglevő és építeni az új csatornákat. Ezzel kapcsolatban nem győzik hangsúlyozni, hogy ebben a két községben elsősorban a magántermelők tulajdonában levő parcellák mellett tisztítanak és építenek kanálisokat.
Érdekes volna pontosan tudni, hogy Surčin és Obrenovac kataszteri községekben az ország 4,2 millió hektárjából mennyi van. S egyben azt is közzétenni, hogy a Dunától és a Szávától északra fekvő területen hány hektáron gazdálkodnak állami birtokok és földművesek. Valószínűleg mellbevágó adatok birtokába jutnánk, amelyek (ismét) bizonyítanák, hogy Belgrádnak a tartomány egyfajta gyarmatot jelent, ahonnan csak el kell és lehet hordani a javakat, de oda befektetni nem igazán fontos. Pedig már középtávon is igencsak kifizetődő lenne, hiszen maguk az illetékesek hangoztatták a csatornázás kapcsán, hogy az öntözött területen 2,1 helyett 3,8 tonna szóját, a 7 tonna kukorica helyett pedig 13 tonnát takarítottak be. Azt talán a minisztériumi és közvállalati vezetőknek sem kell sokszor elmondani, hogy (egyszer fel is fogják) a vajdasági szántóföld minősége összehasonlíthatatlanul jobb, mint a közép-szerbiaié. Ez alól csak Mačva egy része képez kivételt.
Tehát az állítólagosan céleszközként elkülönített pénz felhasználásából nekünk, vajdaságiaknak minden bizonnyal csak morzsák jutnak. Őszintén örülnék, ha ezúttal nagyot tévednék, de ismerve a szerbiai politikát és a politikusokat – ennek elenyésző az esélye.
