Az elmúlt időszakban mellékletünkben nagyobbára olyan magángazdák tevékenységével, mindennapi életével foglalkoztunk, akik több tíz, olykor több száz holdat művelnek, a régimódi paraszti munkát korszerű gazdálkodásra cserélték fel. A beavatatlanok olykor arra következtettek, hogy a riportalanyok hatalmas vagyont halmoztak fel. Persze erre is akad példa, de a megteremtett javak mögött szinte mindig a család emberfeletti erőfeszítése áll. S az is nyilvánvaló, hogy mindig keveselljük a szerzett vagyont, pénzt.
Vannak azonban ellenpéldák is.
A zentai Bajtai Ferenc jelenleg munkanélküli háztartásgép-szerelő három évvel ezelőtt úgy döntött, hogy megpróbálkozik az addig hobbiként űzött, kicsit nagyobb mértékben történő gyümölcstermesztéssel. A kevéske saját tőkéjéből azonban nem futotta.
– Valakitől hallottam, hogy van egy határokon átnyúló program, amelyhez az Európai Unió biztosít bizonyos, visszatérítési kötelezettség nélküli összeget – magyarázta Bajtai. – Alaposan tájékozódtam, hiszen semmi kedvem sem volt egy bizonytalan kimenetelű ügyletbe bocsátkozni. Kiderült, hogy az említett alap nemcsak a nagy és látványos kezdeményezésekre hajlandó pénzt adni, hanem a kistermelőket is támogatja.
– Mivel nem vagyok járatos a papírmunkában, viszonylag hosszú ideig tartott, amíg összeszedtem a szükséges dokumentumokat, és a kérelemmel együtt átadtam az illetékeseknek. Őszintén szólva kicsit meglepődtem, amikor értesítettek, hogy több mint nyolcvanezer dináros támogatást kaptam. A kérvényben azt is feltüntettem, hogy alma- és őszibarack-csemetéket akarok telepíteni.
– A kapott összeg kevésnek bizonyult az összesen majdnem ötszáz csemete vásárlására, de ehhez az összeghez hozzáadtuk a saját pénzüket, s így sikerült egy holdon kialakítani a mostani ültetvényt. Ezzel azonban nem sokra mentem volna, hiszen a nagyjából félezer fa szakszerű karbantartásához kisgépek is kellenek. Meghallottam, hogy a szerbiai mezőgazdasági minisztérium is pályázatot hirdetett az engem érdeklő támogatásra. Pályáztam, és ötszáz euró dinárértékben onnan is jött egy kis pénz.
– Hogyan igazolta vissza a felvett pénz rendeltetészerű felhasználását?
– A facsemeték beszerzésekor mindenről számlát kértem és kaptam, s ezt a minisztérium szó nélkül elfogadta. Annál is inkább, mert egy ismert, hivatalosan működő faiskolában vásároltam.
– Tehát egyik hitellel igazolta a másikat?
– Igen, s ezt nem is titkoltam, de a minisztériumban azt mondták, hogy őket csak az érdekli, hogy a kapott pénzt arra használjam, amire kértem. Ezen a téren pedig minden legális volt, hiszen semmi értelme sem volna, ha bármi másra költöm, amikor én „kicsit” nagybani termeléssel terveztem foglalkozni.
– Ez jó három évvel ezelőtt történt. Addig is volt gyümölcsösöm, de a régi módszerrel nem folytathattam a munkát, hanem meg kellett tanulnom a két hitelező által megkövetelt technológiát. Szakkönyveket vásároltam, sőt a mai napig rendszeresen kapom az egyik szakkiadványt, amiből igen sokat tanultam.
– Azóta azonban azt is tudomásul kellett vennem, hogy nem lehet a legolcsóbb szerekkel védekezni a különféle betegségek és kártevők ellen. Van olyan szer, amelynek litere több mint száz euró. Mi több, egyes betegségek ellen az emberek gyógyításában is használatos Streptomycint alkalmazom. Elképzelhető, hogy ezt sem adják bagóért.
– Hányan dolgoznak a gyümölcsösben?
– Hárman – mondta kaján mosollyal. – Én, Bajtai, meg a Ferkó! Mindennap kijövök, idénytől függően metszek, permetezek, vagy a fák között a talajt lazítom.
– Hogyan értékesíti a termést?
– Ez kizárólag a feleségem dolga. Tavasztól késő őszig a zentai piacon árulja az almát, őszibarackot, meg a többi gyümölcsöt. A nyár kezdetétől október végéig mindig beérik valami. Annak idején ugyanis úgy válogattam a csemetéket, hogy a koraitól az egészen késeiig mindenből legyen. Ezt az értékesítési módot annál is inkább választhattam, mivel egyik támogató sem szabta feltételül, hogy kinek adjam el az árut.
– S ami nem kel el...?
– Abból jó, cukormentes pálinka lesz.
– Érdemes volt belevágni?
– Nos, a munkanélküli segélyből aligha tudnánk megélni. Az eredeti szakmámat pedig – különféle okok miatt – egy kicsit megutáltam. Itt, a mákosi gyümölcsösben jól érzem magam. Munka is van, tehát nem lehet ellustulni – mondta nem kis megelégedéssel Bajtai Ferenc
