Az ország lakossága sajnos fogyóban és elöregedőben van, ami jelentős hatással bír a munkaerőpiac folyamataira és más gazdasági trendek alakulására. A folyamat nem tekinthető újdonságnak. Szerbia az 1990-es évek eleje óta demográfiai válságot él át. Ez azt jelenti, hogy a halálozási arány folyamatosan meghaladja a születési arányt. A helyzetet tovább rontja, hogy nagyon sokan elhagyták az országot, bár ilyen tekintetben vannak utaló jelek, hogy a folyamat visszafordulhat. Elsősorban a fejlettebb nyugat-európai államokba vándoroltak ki az emberek, viszont a gazdasági gondok ott is megjelentek. Megfigyelhető, hogy egyre többen vannak azok, akik visszatérnek vagy a visszatérést fontolgatják családostul. A külföldön szerzett tudás, tapasztalat, a munkaszokások és nem utolsó sorban a hazahozott tőke hozzájárulhat a jövőben a gazdaság esetleges felemelkedéséhez. Mindeközben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a népességcsökkenés mellett a demográfiai elöregedés folyamata is tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy a teljes lakosságon belül egyre nő az idősek aránya. Az átlagéletkor a 45 évhez közelít, így Szerbia demográfiailag a legidősebb európai országok közé tartozik. A népesség elöregedése miatt folytatni kell az aktív idősödéshez kapcsolódó szociális intézkedéseket. A társadalomban kiemelt figyelmet és törődést kell fordítani a családra, ugyanakkor ösztönözni kell a generációk közötti együttműködést és egyfajta szolidaritást is.
Alkalmazkodni kell
Globális szinteken egyelőre a hazaival ellentétes folyamatokat tapasztalhatunk. A becslések szerint ezekben a napokban már 8,2 milliárdan osztozunk a bolygón. Sok szám létezik, nem tudni pontosan, hogy hány főt is tudna egészségesen eltartani az ökoszisztémánk. Főleg nem lehet meghatározni egy pontos számot annak tudatában, hogy hogyan élünk, mennyire merítjük ki a bolygó erőforrásait. A legtöbb becslés arra utal, már most is sokan vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk fenntarthatóan gazdálkodni az erőforrásainkkal. De megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban is, hogy a demográfiai változások milyen hosszú távú hatásokkal járnak majd. Néhány közgazdász olyan elemzéseket hozott nyilvánosságra, hogy a népesség csökkenése csökkenti a lakhatásra, az infrastruktúrára és a szolgáltatásokra nehezedő nyomást. Olyanok is vannak, akik úgy vélik, hogy az országok a hosszú élettartamból eredő hozadékot jobban is kihasználhatnák, mivel szó szerint tőkét kovácsolhatnának az egészségesebb idősebb generációkból. Tény ugyanakkor, hogy a munkaképes korú népesség csökkenése, azzal együtt az idősek nagyobb aránya azonban további nyomást gyakorol az államháztartásra. A gyors ütemben öregedő társadalmak a negatív hatásokat azzal csökkenthetik, ha használják az új technológiákat a termelékenység javítására, ösztönzik a lakosságot az egész életen át tartó tanulásra, azzal együtt a munkával töltött aktív életidő meghosszabbításának lehetőségeit megteremtve.
Holtig tanulni
Az egyes nemzetgazdaságok teljesítőképességét a munkaerő képzettségének szintje jelentős mértékben befolyásolja. Az is nagyon fontos, meghatározó tényező, hogy a munkavállalók képességei milyen mértékben fejleszthetők, milyen gyorsan adaptálhatók az új kihívásokhoz. Statisztikákkal is alátámasztható, hogy az idősebb társadalmakban a cégek nehezen tudnak olyan alkalmazottakat találni, akiknek naprakész a tudásuk, így azonnal lépést tudnak tartani a legújabb technológiai trendekkel. Az idősebbek – tisztelet a kivételnek – kisebb valószínűséggel vagy legalábbis nehézkesebben sajátítanak el új, az eredményes és produktív munkavégzéshez elengedhetetlen képességeket. Negatív korreláció mutatható ki az idősödés és az úgynevezett munkahelyi alkalmazkodási képesség fejlődése között. Nem újdonság, régi tapasztalatok is azt mutatják, az idősek általában nehezebben fogadnak el olyan tudást és információkat, amelyek nem illeszkednek bele a korábban berögzült világképükbe. Az emberek már fiatalabb korban is a munkavégzés során elsősorban a már korábban megszerzett tapasztalataikra építenek. A digitalizáció különösen nagy kihívást jelent azok számára, akik már nem „mai gyerekek”. A technológiai vívmányok sok esetben szemmel láthatóan stresszt és egyfajta diszkomfort érzetet váltanak ki. A kor előrehaladtával az emberek mentális értelemben vett rugalmassága is rendszerint csökken. Idősebb korban az emberek kevésbé nyitottak és fogékonyak új ismeretek elsajátítására. Az ilyen szempontokat figyelembe veszik a jövőbeni intézkedések tervezésekor. A társadalmak elöregedése nálunk, akárcsak a fejlett világban, megállíthatatlan folyamatnak tekinthető.
