(fotó:Bálint Zoltán)
Szabadkán mindig megizzadok, mire kijutok az egykori kaszárnyáig, s végre a várost és Palicsot összekötő sima, egyenes kerékpárúton tekerhetem a bringát. A belvárosban, a várost átszelő főút mentén a bicikliutakon sok helyütt olyan óriási lyukak éktelenkednek, hogy csak úgy nyekken a kerékpáros. Sok helyütt csak hihetetlenül keskeny kerékpárúton lehet haladni, s a villanyrendőrnél a zöld jelzésre vagy a buszmegállókban a városi buszra felszállók kényszerítik lépten-nyomon megállásra a biciklizőket. (Ha a városban máshol is olyan jó bicikliút lenne, mint a Radić fivérek utcában....).
Nem tudom, Szabadka mikor lesz biciklibarát város. Olyan, mint amilyen például Szeged. Néhány éve magam is megtapasztaltam, hogy a város szélétől, azaz Móravárostól a legszűkebb központig, tehát a Kárász utca sarkáig, meg utána a külvárosi lakótelepig, különösebb probléma nélkül jutottunk el biciklin. S ami nem mellékes, biztonságban éreztem magam, pedig akkor még friss volt a gyanakvásom minden gépkocsivezető iránt, hisz Szabadkán nem sokkal korábban gázolt el a zebrán egy figyelmetlen autós.
...meg a kerékpáros ábra
E nyáron néhány napot töltöttünk Szegeden, s elbűvölt bennünket, hogy a belvárosban, de a peremkerületi utcákon is azt tapasztaltuk, hogy a korábbinál jóval többen közlekednek biciklivel. Úgy tűnt, a szegediek apraja-nagyja kerékpározik (gyors, kényelmes, olcsó, ahogyan azt egykori Magyar Szó-s kollégánk, Túri Tibor szegedi lakos megjegyezte). Vannak részek, ahol az úttestből vettek el, jelöltek ki másfél méternyit a kerékpárosok számára. Másutt a járdán jelöltek ki másfél méteres bringasávot. Nem fért a fejünkbe, hogy egyes járdákon a kerékpárosok számára kijelölt sáv miért a belső, az épületek melletti részen van, a gyalogosoknak pedig miért a külső, az úttest melletti rész maradt meg. – Valószínűleg így serkentik azt, hogy minél többen biciklizzenek – tanakodtunk. Most Dovalovszki András kerékpáros aktivistától megtudtuk, a kényszer szülte ezt a megoldást, mert a járda külső felén nehezen mérhető ki a fák, jelzőtáblák miatt akadálymentes másfél méteres sáv (ez az előírt szélesség a kerékpárösvénynél). Tudom, Szegeden sem tökéletes minden. Azért én nagyon-nagyon irigylem a szegedi kerékpárosokat.
