Belgrádi éltesebb hölgy nemrégiben árubemutatón edényt vásárolt. Meggondolta magát, s úgy döntött, hogy él törvény adta jogával, s eláll az üzletkötéstől. Hideg zuhanyként érte, amikor az árut forgalmazó cég tudomására adta, hogy ez nem lehetséges.
„Több mint 500 euróért két lábost vásároltam. Néhány nappal később rájöttem arra, hogy nagyon rossz boltot csináltam, mert az edényekre nincs is égetően szükségem. Úgy döntöttem, hogy lemondok a két lábosról, s visszakérem a foglalót. A kereskedő azonban közölte velem, csak akkor bonthatom fel a szerződést, ha az árubemutatót a cég helyiségein kívül, például étteremben szervezik meg. Mivel saját irodáikban láttak bennünket vendégül, mentesülnek az előbbi kötelezettség teljesítése alól. Vajon igazat állít-e, vagyis jogom van-e elállni az üzlettől, s visszakaphatom-e pénzemet?” – tette fel a kérdést.
Úgy tűnik, hogy taktikát változtattak azok a kereskedők, akik árubemutatóval egybekötött ingyenvacsorát szerveznek. Vendéglő helyett saját irodáikba hívják meg a kiszemelt személyeket. Önként kínálkozik a kérdés: milyen cél vezérli őke?. Mint a fenti esetben, a vásárló nem adhatja vissza az árut, s a befektetett pénze sem illeti meg.
A kül- és belkereskedelmi minisztériumban megerősítették, hogy a fogyasztók védelméről szóló törvény értelmében az áruforgalmazó irodáinak falain kívül megszervezett társas esten, ingyenebéden, -vacsorán kötött üzlet feljogosítja a vásárlót, hogy két héten belül meggondolhatja magát, s visszakérheti a pénzét. De...
A kereskedő nem sérti meg a törvényt, ha termékeinek, szolgáltatásainak népszerűsítését, bemutatását saját üzlethelyiségeiben rendezi meg. Ha ilyenkor kötik meg az alkut, a fogyasztók védelméről szóló törvény értelmében a vásárlónak nincs joga arra, hogy két héten belül felmondja az adásvételi szerződést.
A legfontosabb tanács tehát úgy fogalmazható meg, hogy a vásárló alaposan fontolja meg, mielőtt bármilyen szerződést ellátna kézjegyével a cég irodáiban, mert később nem gondolhatja meg magát, nincs visszaút. Ha valamelyik étteremben, barátjának lakásán megszervezett árubemutatón vásárol, két hét ideje marad, hogy meggondolja magát.
A kereskedő és a vásárló között az áruforgalmazó irodáin kívül, például a vevő lakásán, munkahelyén, vendéglőben vagy hasonló helyiségekben, tehát az eladó irodáin kívül kötött alku nem tekinthető véglegesnek, a vásárlónak joga van arra, hogy megindoklás nélkül két héten belül semmisnek nyilvánítsa a megállapodást.
A kereskedő kötelessége, hogy az áruforgalmazó irodáin kívül kötött szerződésben a termék vagy szolgáltatás alapvető adatain kívül feltüntesse pontos címét és minden adatot, amely jelentős székhelyének megállapításában. A szerződésnek tartalmaznia kell a kiskereskedelmi árat, a törlesztés és az áru leszállításának módját, egyértelműen, látható helyen fel kell hívni a fogyasztó figyelmét arra, hogy egyoldalúan felbonthatja a szerződést, továbbá arra is, miként érvényesítheti jogát. A fogyasztók védelméről szóló törvény előirányozta, hogy a vásárló a szerződés megkötése utáni két héten belül semmisnek nyilváníthatja a megállapodást, s nem kötelessége megindokolni lépését. Gyakorlatilag ez úgy fest, hogy a felek visszaadják azt, amit átvettek. Tehát a fogyasztó visszaküldi az árut, a kereskedő pedig a pénzt, azzal, hogy a szállítás költségei a vevőt terhelik. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a vásárló felel azért, hogy az áru sértetlenül visszakerüljön a címzetthez. Tanácsos tehát gondosan becsomagolni az árut, és gondoskodni biztonságos szállításáról.
Nem titok, hogy a kereskedők egy része mindent elkövet, hogy kijátssza az előírásokat, vagy egyszerűen nem hajlandó tudomást venni róluk. Főleg az idősebb vásárlókat és azokat veszik semmibe, akik nem ismerik kellőképpen a fogyasztó jogait, vagy az első akadály után elállnak szándékuktól.
Mit tehet a vásárló abban a helyzetben, ha elállhat az adásvételtől, visszakaphatja pénzét, a kereskedő azonban nem hajlandó teljesíteni követelését. A fogyasztóknak azt tanácsolják, hogy a megrendelés aláírása előtt alaposan fontolják meg, vajon szükségük van-e arra a termékre, s ha lehetőségük kínálkozik arra, tüzetesen tanulmányozzák az áru minőségét és jellegzetes sajátosságait.
Abban az esetben, ha a fogyasztó idejében bejelenti a szerződés felbontását, a kereskedő pedig ezt megtagadja, a vásárló a fogyasztóvédelmi tanácshoz fordulhat. Ha ez nem jár eredménnyel, bírósági eljárást indíthat.
Fel kell hívni a vásárlók figyelmét arra is, hogy két héten belül semmisnek nyilváníthatják a szerződést, ha újság közvetítésével vásároltak valamilyen terméket, éspedig oly módon, hogy a sajtóban közölt levelet, hirdetést írtak alá. Felmondhatják a számítógépen vagy telefonon kinyilvánított vásárlási szándékukat is.
Mindent összegezve: közismerten olcsó húsnak híg a leve. Esetünkben ez úgy fogalmazható meg, hogy ingyenhúsnak olykor méregdrága a leve.
