A szerbiai parlament tavaly októberben elfogadta az új fogyasztóvédelmi törvényt, melynek előírásai január elsején léptek életbe. A jogszabályt az európaihoz igazították, s el kell ismerni, valóban számos újdonságot tartalmaz, de hogy ezek a gyakorlatban milyen változásokat hoznak, az később derül ki.
MEGJAVÍTOTTÁK MÁR A TÉVÉMET?
Az új előírásokat elemezgetve legtöbben a hibáztathatóság labdájának átdobását emelik ki, mely a fogyasztók terepéről ezzel a törvénnyel hirtelen a kereskedők és a forgalmazók oldalán landolt. Ha a megvásárolt termék nem működik, vagy nem megfelelően, rendeltetésszerűen működik, mostantól nem a vevőnek kell bizonyítania, hogy nem okolható az áru meghibásodásáért, hanem az elárusítónak kell igazolnia, hogy az eladott áru hibátlan volt, és a termékleírásban szereplő adatoknak, funkcióknak teljes egészében megfelelt az eladás pillanatában.
A termék javítása kapcsán azonban már felmerülnek bizonyos gondok, hiszen az új törvény sem határozza meg pontosan, hogy meddig maradhat a termék szervizben. Az „indokolt” terminust használják, ami a fogyasztóvédők szerint előbb-utóbb problematikussá válik. A termék használatának első hat hónapja papíron még rendben is lenne, ugyanis ebben az időszakban a szerviz – az adott áru fajtájától függően – köteles 2–7 napon belül megjavítani a berendezést, de hat hónapon túl már az „arra vonatkozó szavatossági feltételek szerint kell eljárni”, ami nem biztos, hogy a fogyasztó malmára hajtja a vizet – mondják a törvény bírálói.
Amikor az ügynök becsenget...
Egy jelentős, igaz, kevésbé kézzelfogható, de bizonyos időn belül kétségkívül változásokat eredményező pozitív módosítás az „ajtónállókra”, vagyis a mosolyogva csengető elárusítókra, előre megfontolt szándékkal ingyenes vacsorajegyeket osztogatókra vonatkozik, s meghatározza, milyen körülmények között, feltételek mellett lehet a marketing és termékeladás effajta módját végezni. Erre vonatkozólag sem volt nehéz feladata a törvényalkotónak, csupán az európai jogszabály egy-két bekezdését kellett alapul venni, mivel ebben már 1985 óta létezik az elárusítóhelyen kívüli kereskedésre vonatkozó törvény, melyet a kilencvenes évek végén egészítettek ki a modernebb szolgáltatásokat (például internetes vásárlást) is felölelő újabb előírásokkal. Az effajta vételekkel járó egyik alapvető fogyasztói jog, hogy a terméket, különösebb indoklás, magyarázkodás nélkül, két héten belül visszaküldhetjük, s jogunk van a berendezésért adott pénz teljes megtérítésére. A termékbemutatókon megejtett vásárlások esetében is kapnunk kell az elárusítótól egy, a szerződés egyoldalú felbontásáról szóló űrlapot, hogy elégedetlenség esetén visszaadhassuk az árut. Ezekkel a döntésekkel összhangban növekszik a reklámok megalapozottsága is, hiszen a gyártó a reklámban szerepelteknek megfelelően működő terméket köteles eladni a vásárlónak, ellenkező esetben a vevőnek jogában áll visszavinni a terméket, és visszakérni a pénzét.
Érthetően, világosan!
Ami a különféle szolgáltatásokat illeti (mobiltelefon-szolgáltatók, internetszolgáltatók, bankok), a róluk szóló szerződéseknek is meg kell változniuk. Az új törvény által leginkább az úgynevezett előre megírt szerződéssablonok számát szeretnék csökkenteni, mert éppen ezek azok, melyek hátrányos helyzetbe hozzák a fogyasztót: mivel változtatni úgysem tudott rajtuk, elfogadta azokat az eddigiek során az ügyfél, ha telefonálni vagy internetezni szándékozott. Ezek a kitételek általában a szolgáltatásnyújtó felelősségének kizárására és a fogyasztói kötelezettségek szaporítására szolgáltak. Az új fogyasztóvédelmi törvény meghatározza, hogy igazságtalannak számít a szerződés minden olyan kitétele, mely nem világosan, érthető nyelvezettel szól az adott szolgáltatásról, mely módosítja a szerződés tárgyának lényegét, indokolatlan kötelezettségekkel terheli a fogyasztót, vagy olyan információt, tényt közöl, amiről a fogyasztót a szerződés aláírásának pillanatáig egyáltalán nem tájékoztatták. A fogyasztóvédelmi szervezetek bírálták a törvényalkotót, hogy a nemzeti bank nyomásának engedve végül kihagyta az új törvényből a fogyasztói hitelekről szóló cikkelyeket, s azokat a pénzügyi szolgáltatásokról szóló külön törvény tervezetébe ültette át, indokolatlanul gabalyodást okozva az egyébként is rozoga lábakon álló hazai fogyasztóvédelemben.
Idegenforgalom A turistairodának bizonyítania kell, van-e elegendő pénze, hogy a szerződés felbontása esetén vissza tudja fizetni az ügyfél által előre befizetett összeget. A biztosításról és a banki garanciáról szóló bizonylatot át kell adni az ügyfélnek a szerződés aláírásakor, különben nem kérhet tőle pénzt sem. A törvény az utazás felmondása esetén megkülönbözteti az elállási időn belüli és az azon túli felmondást. Az adott utazástól függően meghatározott elállási időn belüli felmondás kizárólag az adminisztratív jellegű költségek megtérítésére ad lehetőséget az irodának, s ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, ha valamilyen váratlan, de megakadályozhatatlan és egyben elháríthatatlan ok miatt mondja fel az utat az ügyfél, történjen az időn belül vagy azon túl. Ha személyes okok miatt, az imént közölteknek nem megfelelő körülmények között, az elállási időt túllépve dönt valaki az utazási szerződés felbontásáról, akkor – ahogyan eddig is – a szerződésben szereplő összköltség bizonyos részének megfizettetésére fogja kötelezni az iroda, melyet az utazás megkezdésének pillanatáig hátramaradt idő is nagyban befolyásol. |
