Néhány évvel ezelőtt kezdődött. Kedves női hang a telefonba csicseregte, hogy védőhuzatot nyertünk tárolt ruhaneműre. Ekkor és ekkor, ebben és ebben a vendéglőben vehetjük át, ahol – ha van időnk – szívesen bemutatják cégük legújabb, „olcsó és fantasztikusan praktikus” termékét.
Mit veszíthetünk? – gondoltuk, és elmentünk. A helyszínen kávét is kaptunk (az ellenségeimet is szégyellném olyannal megkínálni), végighallgattuk a kétórás termékbemutatót, majd jött a csattanó: a párna egyenként 800, a paplan pedig 2400 euróba kerül.
– Csak most, csak itt, csak önöknek! – a promós csaj ezt úgy mondta, mintha lottófőnyereményt kínálna negyedáron.
– Ezt meg kell beszélnünk otthon. Melyik telefonszámon érhetjük el holnap?
– Itt és most kell dönteniük. Holnap már nincs kedvezmény!
Az egyik ismerős kevés híján beugrott az ajánlatnak, de végül visszahőkölt, amikor a hallgatóságból valaki ráébresztette, hogy „egy párna árán ezer liter dízelt veszel”.
A termékbemutató után átvehettük az „ajándékot”: egy vászonból varrt zsákszerű valamit.
Azóta meghatározhatatlan időközökben csöng a telefon és – minden alkalommal– egy lelkes női hang gratulál az ajándékhoz, és vacsorára invitál.
Természetesen másokat is zaklatnak ilyen módon, s aki nem vágja el egy „köszönöm, de nem érdekel az ajándék”-kal (mint én), hanem beszédbe elegyedik vele, megtudhatja, hogy ez nekik kifizetődőbb, mint a médiában történő reklámozás (?).
Lényegében egészen másról van szó. Általában idősebb családokat hívnak fel, akikről feltételezik, hogy van némi tartalék pénzük, s hát bizonyos koron túl az ember lassabban „kapcsol”, ergo könnyebb beugrasztani egy felelőtlen költekezésbe. A helyszínen pedig igyekeznek elkápráztatni az embert a kínált árucikk minőségét és előnyeit illetően. Harmadrészt: gondolkozási időt sem hagyva azonnali döntésre igyekeznek rávenni.
Ha valaki mégis a vásárlás mellett dönt, tudnia kell, hogy tizennégy napon belül joga van bárminemű magyarázat nélkül visszaküldeni a szóban forgó tárgyat, és az eladó köteles visszatéríteni a vételárat. A gyakorlatban azonban kissé más a helyzet: a cég igyekszik húzni az időt, „fárasztani” a reklamálót. Ilyenkor ajánlatos a fogyasztóvédőkhöz fordulni.
A legjobb megoldás azonban, s ezzel elkerülhetjük az esetleges bosszúságot, vagy éppen a számunkra unalmas dicshimnuszokat, ha a telefonhívást megköszönve letesszük a kagylót.
