A szürkegazdaság nem azonos a feketegazdasággal, de mindkettő káros jelenség. Feketegazdaságon az illegális tevékenységeket értjük, mint például a kábítószer- és a fegyverkereskedelmet, az üzletszerű kéjelgést stb. A szürkegazdaság esetében viszont maga a tevékenység nem törvénybe ütköző, úgymond legális, csakhogy illegálisan űzik, azért, hogy ne kelljen adót fizetni. A szürkegazdaság szereplői a piaci versenyben a legálisan dolgozó konkurenseikkel szemben tisztességtelen előnyre tesznek szert, az állami költségvetést pedig jócskán megrövidítik.
Fotó: Gergely Árpád
A szürkegazdaságnak a GDP-ben képviselt arányára, az adóelkerülés és a jövedelemeltitkolás mértékére, valamint az így kieső adóbevételek nagyságrendjére vonatkozóan különféle statisztikai módszereket vehetünk alapul. A bevallott jövedelmi és a tényleges fogyasztási adatok összevetése általában jól tükrözi az arányokat. A jelenség természetéből adódóan azonban ezek csak becslések. A munkanélküliek egy része egészen biztosan nem bejelentve dolgozik. Az áruk és szolgáltatások szintén jelentős hányada pedig adózás nélkül jut el a felhasználóhoz. Nem ritka az sem, hogy valaki a munkaközvetítőtől kap anyagi támogatást, emellett nem bejelentve dolgozik. Az ilyen helyzet sokszor a munkaadónak és a munkavállalónak is megfelel, az államot és vele együtt a rendesen adózókat viszont megkárosítják.
A szürkegazdaság működése és az abból eredő következmények ördögi körként, vagy a 22-es csapdájaként ismert teóriaként foghatók fel. Az olyan problémákra vonatkoztatható ez, melynek megoldásához szükség van egy 2-es számú probléma megoldására, ami viszont csak az első probléma megoldása után lehetséges. Ezért nevezhető negatív spirálnak, ördögi körnek, vagy a 22-es csapdájának. Szürkegazdaság mindenhol létezik. A legjobban szabályozott és a legerkölcsösebb skandináv országokban is a GDP 7 százalékára becsülhető a részaránya. Nálunk az arány a 90-es évek gazdasági blokádja idején meghaladta az 50 százalékot. Abban az időben a túlélés receptje volt. A probléma az, hogy ezt a mai napig sem sikerült 25–30 százalék alá visszaszorítani. Pedig nem túlzás azt mondani, hogy minden bajunk egyik eredendő forrása ez a jelenség. A bűvköréből nehéz kilépni. Általános társadalmi erkölcs- és értékrend-romboló hatása mellett a gazdasági életben, valamint a piaci folyamatokban is jelentős torzulásokat okoz.
Nagyon sok szempontból lehet vizsgálni a szürkegazdaság kérdéskörét. A költségvetési bevételek szempontjából, ha a „szürke részt” bár részben „kifehérítenénk”, növekednének a költségvetési bevételek, így jelentős adókedvezményeket lehetne bevezetni. A megnövekedett adóbevételekből több jutna közhasznú tevékenységre is. Fejleszteni lehetne az oktatás területén, az egészségügyben, a szociális szférában. Mindez a gazdaság versenyképességének növelését eredményezné, a befektetők bizalma is nőne. Kialakulna egy önmagát gerjesztő pozitív spirál. A munkaerőpiacon szintén káros következményei vannak, mert nem ösztönzi a legális foglalkoztatást.
A jelenség természetéből adódóan nem rendelkezhetünk pontos adatokkal arról, hogy a társadalmi össztermék hány százalékát érinti a fekete- és a szürkegazdaság. A „szerényebb” becslések szerint is ez a részarány mintegy a negyede, de lehet akár a harmada is a társadalmi összterméknek. A szerbiai költségvetés évi 3 milliárd euróval rövidül meg emiatt. Mintegy egymillió polgártársunk érintett valamilyen módon olyan ügyletben, ami ebbe a kategóriába sorolható. A nem legális foglalkoztatás, a hivatalosan csak a minimálbér elszámolása, az adóelkerülés céljából megvalósított nem legális áruforgalom, illetve a nyilvántartáson kívüli szolgáltatásnyújtás mind ebbe a kategóriába tartozik. Vannak olyan vállalkozások, melyek csak a szürke zónában tudnak fennmaradni. Megfelelő gazdasági erő hiányában csak úgy tudnak versenyben maradni, ha a költségeiket tisztességtelen módon, de folyamatosan és jelentősen csökkenteni tudják. A dolgozók feketén történő foglalkoztatásával, vagy csak minimálbérrel bejelentett foglalkoztatottak alkalmazásával, illetve adóeltitkolással próbálnak versenyben maradni. Tisztességtelennek tekinthető ez azokkal szemben, akik mindent legálisan csinálnak. Épp ezért gyakran „élnek a lehetőségekkel” azok a szubjektumok is, amelyek legális körülmények között is eredményesek lehetnének, de így „extra jövedelmet” valósíthatnak meg. Az üzleti mentalitásba teljesen beivódott jelenség hátráltató hatásai statisztikai adatokkal nehezen támaszthatóak alá. Konkrétan nem mutatható ki, de bizonyos makro adatok összevetésével már „kibújik a szög a zsákból”, illetve mondhatjuk úgy: „kilóg a lóláb”.
A készpénzhasználat nagyban segíti a szürkegazdaság virágzását. Bizonyított összefüggés létezik az elektronikus tranzakciók térnyerése és a rejtett gazdaság visszaszorítása között. A bankkártyával történő, vagy internetes fizetések elterjedése nagyban hozzájárul a szürkegazdaság visszaszorulásához. Figyelemre méltó egyes országok gyakorlata, ahol csökkentett forgalmi adót kell fizetni azoknak, akik kártyával fizetik az áruk, szolgáltatások ellenértékét.
Azt hihetnénk, hogy a nálunk becsült 25–30 százalékos aránya a szürkegazdaságnak magas. Bizonyos felmérések szerint a rejtett gazdaság mértéke Európában mintegy 2100 milliárd euróra tehető, ami arányaiban a GDP 20 százalékát teszi ki. Svájcban és Ausztriában a legkedvezőbbek a becsült arányok, ott 7-8 százalékot tesznek ki. Bulgária 33 százalékos szintje pedig a miénket is felülmúlja. A felmérések szerint az is egyértelmű, hogy az árnyékgazdaság az építőiparban és a kereskedelmi szektorban a legjelentősebb.
Nagy lépést jelenthet a szürkegazdaság felszámolásában, hogy március elejétől Szerbia polgárai névtelenül hívhatják a 0800-300-307-es telefonszámot, ahol bejelenthetik, ha munkaszerződés nélkül foglalkoztatják őket, illetve minden egyéb törvénytelenséget. Már az első napokban rengetegen telefonáltak. Már csak az a kérdés, győzik-e leellenőrizni az összes bejelentést…
