A hódegyházi templom (Horváth Zsolt felvétele)
Hódegyháza felé autózva az embernek akaratlanul az az érzése, hogy a kicsiny észak-bánáti faluba vezető út építésekor a munkások megfeledkeztek arról, hogy nem valahol a hegyvidéken vannak, hanem továbbra is a Pannon-síkságon kellene nekik utat vágni. Így a kora vasárnapi reggelen az egyenes utakhoz szokott vajdasági ember el-elejt egy cifra mondatot, miközben járgányát hirtelen megzabolázva igyekszik bevenni az éles kanyarok egyikét-másikát.
Az egyik halastó Hódegyháza környékén
Hódegyháza, vagy pedig a magyar ajkúak között közhasználatban lévő „Jázovó” (szerbül Jazovo) helyén egyébként már a középkorban volt egy hasonló nevű település. A falut 1337-ben a pápai tizedjegyzék említette először, ami annyit jelent, hogy akkoriban már temploma is állt, a 14. század elején a falut a Csanád nemzetség birtokolta. A törökök idején a falu magyar jobbágyai elköltözködtek, s helyükbe szerbek telepedtek. Az 1558-as török adólajstromok szerint már csak 14 ház volt itt, azokban is szerbek laktak, akik a falu nevét Hoditsra változtatták.
Gólyafészek a templom mögötti fán
Hódegyháza a temesvári bánság szervezésekor már csak puszta volt, melybe 1760-ban a temesvári igazgatóság Szeged-környéki magyarokból telepített szerződéses községet. 1816-ban a birtokot József nádor a kincstártól megvásárolta, majd 1833–1844 között a Torontál megyei Akács, Nagy- és Kis-Bikács községből érkezett lakosokkal gyarapította. Egy jókorát ugorva az időben 1991-ben 1118 lakosa volt a kicsiny falunak, de ez a szám a húsz évvel későbbi, a 2011-es népszámlálás adatai szerint 742-re csökkent, a jelenleg pedig a becslések alapján alig hatszázan élnek itt. Vastag Bálint, a falu egykori anyakönyvvezetője szerint a faluban a lakott házak száma 260, mintegy száz üresen tátong, 205 ház pedig eltűnt a föld színéről.
Vastag úr egyébként jelen pillanatban lapkihordóként és a helybéli nyugdíjas-egyesület elnökeként tevékenykedik, s ő kalauzolta végig napilapunk munkatársát is hódegyházi látogatása során.
A lakosság túlnyomó része magyar ajkú, de Hódegyházán rajtuk kívül élnek szerbek és romák is. A faluban, helyben, a halastavakat leszámítva, szinte semmilyen más munkalehetőség nincsen, így legtöbben kénytelenek más településeken munkát találni. Néhányan a falu közelében lévő halastavaknál tevékenykednek, mások pedig földműveléssel és jószágtartással foglalkoznak. Luka Dragović, a helyi közösség jelenlegi elnöke szerint mindezek ellenére bíznak a helyzet javulásában.
– Sokkal jobban élnénk, ha stabilizálódna a tej és a gabona ára, de reméljük, hogy egyre jobb lesz – jegyezte meg a falunap rendezvényei előtti beszélgetésünk alkalmával.
„Márpedig az Isten a birkát a legelőre teremtette, nem pedig az istállóba a vályúhoz” (Bajusz Nándor, birkatenyésztő)
Bajusz Nándor a faluban élő két nagy juhtenyésztő egyike. Pontos adatot először nem mondott nyája nagyságáról, mert ahogyan megjegyezte, azt nem szokták tudni, hogy pontosan mennyi is van belőle, de amennyiben egy hiányzik, azt azonnal észreveszik. Végül azonban mégis megemlítette, hogy jelen pillanatban olyan 200–300 egyedet tart számon. Beszélgetőtársunk szerint egyébként maga a birkatenyésztés fellendülőben van, viszont csak akkor éri meg foglalkozni vele, amennyiben ezt szeretettel csináljuk.
– Azt nem lehet előre kiszámolni, hogy mennyit is kapunk majd a jószágért – jegyezte meg, de elmondta azt is, hogy a tartománytól és az országtól is támogatásban részesülnek a törzsállomány vásárlásáért, de csak a pénzért ne foglalkozzon ezzel senki sem, tanácsolta, mert könnyen csalódhat. A birkákat elsősorban vágásra tenyésztik, mivel a gyapjúnak nincs meg az ára, s nem is fejnek, egyszerűen azért, mert nincs aki elvégezze ezt a tevékenységet.
– Maradt tehát a bárány. Ennek az ára viszont olyan mint a paradicsomé. Tavasszal drágább, később pedig lemegy – magyarázta, de egyben meg is jegyezte, hogy személy szerint azt vallja, hogy legyenek bárányok, mert ezeket mindig el lehet adni. Bajusz úr feleségével együtt foglalkozik birkatenyésztéssel, mivel a fia állatorvosként dolgozik, a lányuk pedig közgazdasági szakember, és az egyik adai gyógyszertárban talált munkát. Munkásokat pedig nem tudnak alkalmazni, mivel nem lehet találni embert, aki elvégezné ezt a munkát.
– Erre ununk rá, legalábbis én, no meg a többi tenyésztő is. Nekem a birkával semmi bajom nincsen, itt az emberekkel van a probléma – ecsetelte. Bajusz úr egyébként Adáról érkezett Hódegyházára. Mint ahogyan elmondta, az itt lévő legelők végett.
– Márpedig az Isten is a birkát a legelőre teremtette, nem pedig az istállóba a vályúhoz – hangsúlyozta ki beszélgetésünk végén Bajusz úr.
A birka mellett a marha- és sertéstenyésztéssel is foglalkoznak a faluban.
A sertés árának is legalább 180–200 dinárnak kellene, hogy legyen, nem pedig a jelenlegi 130–140 dinárnak (Tóth Gyula, disznótenyésztő)
Tóth Gyula szerint ugyan nem nagyon éri meg disznóval foglalkozni, de ha nem csinálják, akkor semmi sem marad nekik. Magáért a takarmányuk termesztéséért sem kapnak annyi pénzt, amennyit illene kapniuk, ezért ezt „beleölik” a jószágba, de már azzal elégedettek lennének, ha ezzel is a „pozitív nullán” maradnának.
– A sertés árának is legalább 180–200 dinárnak kellene, hogy legyen, nem pedig a jelenlegi 130–140-nek – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki jelen pillanatban 10 kocát nevel és ezeknek a malacait.
Bali Béla a falu vadászegyesületét vezeti és tejtermeléssel is foglalkozik. Állítása szerint az idei vadbecslés során is szép eredményeket tudtak felmutatni, a gond viszont az, hogy mire megkezdődik a vadászidény, eltűnik a nyúl és valamennyi százalékban a fácán is.
Az állam nem törődik azzal, hogy van-e ott vad, vagy pedig nincs (Bali Béla tejtermelő és a Fácán Vadászegyesület elnöke)
– Mi ezt az időjárásra fogjuk, mert bizonyítani nem tudjuk, hogy mi okból, de augusztusban még élnek és virulnak, szeptemberre viszont eltűnnek – ecsetelte, s hozzátette azt is, hogy talán a túlméretezett vegyszerezés is kihatással van az apróvad eltűnésére. A hódegyházi Fácán Vadászegyesület nem túl nagy területén ezenkívül őz is található. Nem dúskálnak bennük, de azért vannak – jegyezte meg az egyesület elnöke. A hódegyházi vadászok egyébként elméletileg 2200 hektáros területen gazdálkodnak, de ebből 600 hektárt a védett területnek számító túzoktelek tesz ki, ahol csak külön, a tartományi állatvédőktől kért engedéllyel vadászhatnak.
– Szezonban kéthetente mehetünk be, s 3-4 alkalommal vadászhatunk itt – ecsetelte, de hozzáfűzte azt is, hogy ezen a területen elszaporodtak a ragadozók (róka, sakál), s ezért nem is nagyon van mit vadászni.
– Számunkra a legfájdalmasabb az, hogy semmi kártérítést nem kapunk, az állam pedig nem törődik azzal, hogy van-e ott vad, vagy pedig nincs – hangsúlyozta, s elmondta azt is, annak ellenére, hogy a terepet elvették tőlük, túzok nem igazán található a kérdéses területen.
– El van dzsungelosodva az a rész, nagy nád van, ez pedig kedvez a ragadozóknak. A túzok viszont a tiszta terepen szeret, hogy messzire ellásson. Nincs szaporulat, s ezért valamilyen más módszert kellene alkalmazni a megvédésükre – magyarázta beszélgetőtársunk. Mint mondta, túzokból is egykoron sokkal több volt. Hódegyháza környékén a legtöbb bevétel az őzbak kilövéséből származik, az idén pedig újra vadászhatnak majd az afrikai galambra is, s ezért abban reménykednek, hogy éréskor a galamb is ide szokik, s belőlük is tudnak majd egy kis pénzt csinálni.
Mint ahogyan írásunk elején megemlítettük, a faluban egyedül a környező halastavaknál akad munka az itt élők számára. Tóth Zsolt, az itt dolgozók munkavezetője szerint 12 tavon, közel 400 hektáros vízterületen tenyésztenek különböző halakat, túlnyomórészt pontyot, emellett bizonyos ragadozó halakat (harcsa, süllő) is tartanak. A halastavat gondozó magánvállalatban egyébként jelen pillanatban 24-en vannak munkaviszonyban. Mint megtudtuk, az orvhalászok valóban gondot jelentenek, akik ellen az egész év folyamán küzdeniük kell. Az itt tenyésztett halakat Szerbia egész területén értékesítik, nyilatkozta beszélgetőtársunk.
A faluban önkéntes tűzoltótestület is tevékenykedik, akik a más községekben, illetve falvakban működő önkéntes lánglovagokhoz hasonló gondokkal küszködnek. Pénz itt sincs, de a hódegyházi volontőr tűzoltók bajait az is tetézi, hogy épületük eléggé romos állapotban van.
A hódegyházi Árvácska nőegylet tagjai ízletes lángost készítettek a falunapon
A falut sújtó gondokat félretéve mindenképpen meg kell említeni az Árvácska nőegylet szorgos ténykedését. Az egyesület tagjai a nemrég megrendezett falunapon ízletes lángos készítésével csillapították a reggeli órákban még igencsak korgó gyomrú vendégek és szervezők éhségét, ezért a nagy sürgés-forgásban idejük sem volt leállni beszélgetni. Annyit viszont megtudtunk róluk, hogy Bali Ottilia és Horváth Klára vezetésével 24-en foglalkoznak kézimunkázással, s tartományunk-szerte öregbítik a falu hírnevét, s persze viszonozzák is a házigazdáik vendéglátását, s teadélutánokat is szerveznek a faluban.
