Huszonöt évvel ezelőtt igazából senki sem sejtette, hogy 1991. március 8-án, a kapuit először kitáró zentai Mojo Klub hamarosan nemcsak a környék, hanem az egész közép-európai régió legnépszerűbb bluesklubjává válik, ahol nemcsak hazai, illetve magyarországi zenészek fellépésein kapcsolódhatnak ki az igényes zene kedvelői, hanem nyugat-európai és amerikai blueselőadók koncertjein is.
A szórakozóhelyen ugyanakkor a jóféle nedűk és ínyencfalatok mellett az elmúlt negyed évszázad ideje alatt szellemi táplálékkal is ellátták az ide ellátogató, a hétköznapok robotjában megfáradt lelkeket, a vérzivataros kilencvenes években, a társadalmunk gazdasági és morális összeomlásának idején pedig mindazoknak a menedékeként szolgált, akik tovább láttak az orruknál, illetve nem voltak hajlandóak részt venni a tomboló nemzeti őrületben.
A messze földön híres klubnak a mai napig megmaradt a multikulturális jellege, s ahogyan egy zentai származású, szabadidejében zenéléssel is foglalkozó szabadkai orvos a szórakozóhely 25. születésnapja kapcsán megjegyezte: a Mojo a legjobb kollektív pszichoterápiás klinika. Mindezt Lučić Viktorral, a klub tulajdonosával készített beszélgetés közben az egyik békésen sörözgető vendég is megerősítette, majd pedig elmesélte, hogy ide betérve mindig lenyugszik, s ugyanúgy érzi magát, mintha odahaza lenne. Ezenkívül a klub azon kevés szórakozóhely egyike, ahol az elmúlt két és fél évtizedben egy nagyobb rendbontás sem történt, s ez idáig a telt házas koncerteken sem volt szükségük rendfenntartók alkalmazására, amire a klub tulajdonosa különösen büszke.
Viktor szerint a szórakozóhely sikerének titka elsősorban a kitartás, s az, hogy az első pillanattól kezdve nagyon őszintén vágott bele a klub működtetésébe, s kisebb kompromisszumokkal a mai napig úgy vezeti a szórakozóhelyet, ahogyan 1991-ben kezdte.
– A Mojo megnyitása előtt bejártam Európa bluesklubjait, s tisztában voltam azzal, hogy ezek milyen programot nyújtanak. Az elképzelésem az volt, hogy a klubok tulajdonosaival Londontól Athénig kialakítunk egy hálózatot, aminek köszönhetően világsztárok koncertjeit is meg tudtuk volna szervezni. Mindez viszont a háború kitörésével és a mobilizációk elkezdésével irreálissá vált. Ide ugyanis nem bírtak eljönni a zenészek, amikor viszont mindez véget ért, addigra az emberek fizetőképessége annyira lecsökkent, hogy nem lett volna kifizetődő megszervezni ezeket a fellépéseket. Igaz, a klubban így is számos neves blueszenész lépett fel, de az ambícióim sokkal nagyobbak voltak.
– A szórakozóhelynek miképpen sikerült túlélni ezeket a vészterhes éveket?
– Igazából én sem tudom. Azt gondolom, hogy mindannyian sokkot kaptunk. Körbejártam az egész nagy Jugoszláviát, s mindenfelé rengeteg barátom van, s ezért ráláttam a körülöttem folyó dolgokra, de egyszer sem gondoltam arra, hogy ilyesmi történhet velünk. Amikor viszont elkezdődtek a mozgósítások, egy éjszaka alatt öt pincérem is elhagyta az országot. Rengetegen elmentek, s közülük sokan vissza sem jöttek. Maga az ország is széthullott, de ettől függetlenül a lehetőségeimhez képest igyekszem továbbra is vezetni ezt a klubot.
– A Mojo tulajdonosaként mindig is komoly hangsúlyt fektettél a fiatal zenészek felkarolására. Rálátásod szerint az elmúlt két és fél évtized alatt mennyire változott meg a fiatalok érdeklődése a rockzene vagy a blues iránt?
– Manapság a rock'n'roll és a blueszene talán nem annyira népszerű, mint amennyire populáris volt a mi nemzedékünk számára. Mi az iskolában, zeneórán is hallgattuk a Rolling Stonest és a Beatlest, most viszont egyfajta alternatív zeneként tekintenek ezekre. Most viszont a turbo folk, illetve a rockosított népzene sokak gondolkodását is megváltoztatta. Én viszont ezzel nem szándékozok foglalkozni, s továbbra is arra törekszem, hogy a fiataloknak egy másfajta lehetőséget is nyújtsunk. Szerencsére mindig volt, s az elkövetkezőkben is lesz egy olyan réteg, amely elutasítja a tömegkultúrát. Az elmúlt 25 év alatt a Mojo zenei repertoárja is valamelyest megváltozott, de azért ilyen téren többnyire sikerült elkerülni a kompromisszumokat.
– A Mojóban az elmúlt években a koncertek mellett színházi előadásokat, könyvbemutatókat és filmvetítéseket is rendeztek. Honnan jött az ötlet, hogy egyfajta alternatív kulturális szerepet is betöltsön a szórakozóhely?
– Fiatalkoromban, Jugoszlávia többi városához hasonlóan Zentán is volt ifjúsági otthon, ahova gyakran eljártunk különböző tribünökre, illetve művelődési programokra. Mivel megszűntek ezek az intézmények, ezért a koncertek mellett a Mojóban is igyekeztem másfajta, kulturális jellegű programokat is szervezni a fiatalok számára, s persze az elkövetkezőkben is törekszem majd arra, hogy mind több ilyen rendezvény is legyen a szórakozóhelyen.
– Összeszámoltad-e valaha, hogy pontosan hány koncert volt a klubban, s ezek közül mely előadók fellépését emelnéd ki, s ki az, akinek a fellépését nagyon meg szeretted volna szervezni, de valamiért sohasem sikerült becserkészni?
– Úgy 1800 koncert volt az elmúlt negyed évszázad alatt, s az összes kontinensről érkeztek zenészek. A klub megnyitásakor az amerikai Nighthawks zenekar volt a kedvencem. Róluk tudni kell, hogy egy évtizeden keresztül őket tartották a legjobb rhytm and blues klubzenekarnak. Évekig szerettem volna elcsípni őket, hogy amikor Európában turnéznak, akkor Zentára is eljöjjenek. Viszont az elmúlt két évtizedben jó ha kétszer voltak a kontinensünkön, s akkor is Dániában, Hollandiában vagy pedig Svédországban koncerteztek. Mindig azt mondtam, hogy amennyiben sikerül elhozni őket, akkor elértem a csúcsot a Mojo történetében.
Természetesen az elmúlt évtizedek alatt ők is nagyon megöregedtek, s már le is mondtam arról, hogy valaha itt koncerteznek. Valójában az anyagiak mindig is meghatározták, hogy kinek a fellépését tudom megszervezni a klubban, de ettől függetlenül több neves előadó is fellépett már a Mojó pódiumán, s többek között bluesvilágsztárok is koncerteztek itt. Ezek közül mindenekelőtt Sugar Bluet, a világ egyik legjobb szájharmonikását emelném ki, aki kétszer koncertezett nálunk.
Sugar Blue a pályafutása alatt az összes rangos blueszenei elismerést kiérdemelte, s többek között együtt turnézott a Rolling Stonesszal is. Az itt fellépő zenészek közül sokan tisztában vannak azzal, hogy nálunk nem bírják megkapni azt a gázsit, mint amiért a nyugati klubokban fellépnek, de mivel a blues eleve nem számít kommersz zenének, s sokat számítanak a baráti kapcsolatok, ezért rengeteget jelent nekik az is, hogy ha mondjuk, elviszem őket egy tanyára, és ehetnek egy igazi bácskai reggelit. Sokszor megtörtént, hogy amikor Belgrádba látogattak, akkor betértek Zentára is, hogy ismét ehessenek a bácskai finomságokból. Játszott itt az amerikai Imperial Crowns, Johhny Mars és Larry Garner, a legendás Van Morisson kísérőzenekarában játszó Norman Beaker is. A nyugati és az amerikai zenekarok mellett természetesen a hazai és a magyarországi bluesszíntér színe és java is fellépett már a klubban.
– A szórakozóhely egyaránt népszerű a fiatalok és az idősek körében, hogy sikerült elérned, hogy összgenerációs találkahellyé váljon a klub?
– Mindez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy úgy alakítottuk ki a klubot, hogy az emberek otthonosan érezzék magukat. Barátaim közül sokaknak a gyereke is idejár szórakozni, de vannak hetvenéves törzsvendégeink is. A közös bennük talán az, hogy szeretik ezt a nyugis, lezser, otthonias hangulatát a Mojónak.
– Ma (március 5-én, szombaton) ünneplitek meg a klub születésnapját. Kik lépnek fel ezen az estén, illetve milyen előadók fellépését tervezed a közeljövőben.
– A koncert elsősorban azok számára lesz érdekes, akik a megnyitón is itt voltak. Ugyanis ugyanaz a Blues Trio elnevezésű zenekar lép fel, amelyik a klub megnyitásakor is zenélt. A különbség csupán az, hogy mivel az egyik zenész annak idején kilépett az együttesből, most duóként játszanak. A nevük viszont nem változott, s úgy is hirdetik magukat, mint a legkisebb trió a világon. A jövő hétvégén Verebes István – Bohák neves zentai zenész pályafutása 50. évfordulóját ünnepeljük meg egy koncerttel. Ezenkívül április 2-án, a Delta Moon amerikai zenekar koncertezik, amelynek a lemeze tavaly felkerült a 10 legjobb amerikai bluesalbum listájára. Május elején pedig Norman Beaker vendégeskedik.