A nyári hőségben nincs frissítőbb csemege a jó édes görögdinnyénél. Az eredetileg Afrika déli részéről, a tökfélék családjába tartozó zöldség (és véletlenül sem gyümölcs) termését lényegében már 5000 évvel ezelőtt az ókori egyiptomiak is jól ismerték.
Legalábbis náluk jegyezték fel az első görögdinnyeszüretet, amit hieroglifával is megörökítettek, s a fáraók sírjába is gyakran helyeztek belőle, hogy az ott nyugvó fáraó a túlvilágon is majszolhasson belőle. A 90–95 százalékos víztartalmú görögdinnye ezenkívül jelentős mennyiségben cukrot is tartalmaz, s a gyógyító hatása sem elhanyagolható. Segít a szervezetben felhalmozódott salakanyagok eltávolításában, tisztítja a vért, a beleket, a magas víztartalomnak köszönhetően pedig csökkenti az éhséget és növeli a teltség érzetét. A növény rostban gazdag, ezért jótékonyan hat az anyagcserére és a bélműködésre is. A vese működését is kedvezően befolyásolja. Nagyszüleink, vizelethajtó hatása miatt, a gyógynövények közé sorolták, és úgy tartották: fejfájás ellen is kitűnő.
Legtöbben mégis frissítő hatása miatt vásárolják a görögdinnyét, s így nem is csoda, hogy a nyár folyamán Zentán is lépten-nyomon dinnyeárusokba botlik az ember, akik jelen pillanatban 20–30 dinárért kínálják a szebbnél-szebb, s nem utolsósorban nagyobbnál-nagyobb terméseket, amelyeket túlnyomórészt Szerémségből importálnak a viszonteladók. Azonban ha nem szeretnénk zsákbamacskát vásárolni, akkor mindenképpen érdemes első kézből, termelőtől beszerezni a görögdinnyét. Igaz, legalábbis az észak-bácskai városhoz legközelebb, egyedül a tiszaszentmiklósi Dragutin Popov és családja foglalkozik nagyban a sötétzöld, vagy világoszöld csíkos héjú, piros, vagy sárga húsú csemege termesztésével. Az ő dinnyéi viszont messze földön híresek, ugyanis tavalyelőtt és a tavalyi év folyamán is az ő, illetve a családja által termesztett görög-, és sárgadinnyék nyerték meg a minden évben Szerbia más-más településén megrendezésre kerülő Tökfesztivált. Tavalyelőtt egy majdnem 45 kilós görögdinnyével és egy 15,5 kilós sárgadinnyével lettek elsők, s kiérdemelték a legédesebb dinnyéért járó díjat is, s tavaly is sikeresen szerepeltek a rendezvényen.
Dragutin elmondta, hogy nagytatájához és édesapjához hasonlóan, amióta csak az eszét tudja, kinn dolgozik a dinnyeföldön. Nagyszüleinek Mokrin és Tiszaszentmiklós között, az Aranka folyó mellett helyezkedett el a tanyája, s itt volt a termőföldjük is, ahol többnyire saját maguk részére termeltek, de a maradékot áruba bocsájtották a csókai piacon. A családi hagyományt először az édesapja, majd pedig ő is folytatta, tőle pedig a fia vette át a stafétát, s jelenleg a zentai Bátka területén, mintegy 9 holdnyi termőföldön gazdálkodik.
Popov úr szerint azoknak, akik ennyi ideje foglalkoznak dinnyével, egyáltalán nem jelent terhet az egyébként kemény munka.
– Persze, azért mindig akadnak olyan gondok, amelyeket a termesztő nem láthat előre, s ellenük semmit sem tehet – ecsetelte, s elmesélte, hogy tavasszal, amikor elültették az első palántákat, ezek egy része a hirtelen jött lehűlés és talaj menti fagy következtében elpusztult, de a rossz időjárás ellenére az idén is jó termésük volt, s a görögdinnyéik elég nagyok, s elég édesek is lettek.
– Az idei Tökfesztiválon a legnagyobb dinnye 19,5 kilogrammos volt, mi viszont az idén eladtunk egy 25 kilogrammosat is, vagyis az idén is megnyerhettük volna a versenyt – magyarázta.
A görögdinnye egyébként nem igényel sok figyelmet, s akár még a trágyadomb mellett is megterem – mutatott rá, s hozzátette, hogy azért a palánták neveléséhez sok szerves trágya kell, s a palántanevelés helyén egyfajta aljzatnak kukoricaszárat is szétterítenek.
Lényegében arra kell odafigyelni, hogy a palánták megfelelően kifejlődjenek, s nem árt, ha gombaölő szerrel is bepermetezik őket – ecsetelte, s felhívta a figyelmünket arra is, hogy a palántákat meg kell védeni az apróvadaktól és a rovaroktól, s persze a fagytól is.
Dragutinék számára a termés eladása sem jelent gondot, mivel a görögdinnyéik messze földön híresek a minőségükről, s amennyiben valakinek egyszer már szerencséje volt megkóstolni a dinnyéjüket, az legközelebb is kizárólag tőlük vásárol. A termést szinte egész Észak-Bánát területén értékesítik, s kereskedői a zentai, Tornyosi úti piacon is kínálják a szebbnél-szebb „vízgömböket”. A termőföldön a szedés során pedig 3–4 munkás segédkezik a fiának.
– Ők csupán a kocsira rakják fel a termést, a dinnyéket viszont kizárólag a fiam szedi fel, mivel ő az, aki fel tudja ismerni, hogy melyik görögdinnye édes kellőképpen, s így nyugodtan levágható, s áruba bocsájtható – jegyezte meg, s hozzátette, hogy a görögdinnye az érésének utolsó tíz napjában termeli a cukrot, s ezért nem mindegy, hogy mikor látnak hozzá a leszedéséhez. Ezenkívül oda kell figyelni arra is, hogy melyik hibridről van szó, mert ezek is különbözőképpen érnek be. Popov úr elárulta azt is, hogy az igazán finom, vagyis édes görögdinnyéket a szakavatottak szabad szemmel, a színük alapján is fel tudják ismerni.
– A leszedett termést pedig legkésőbb másnap eladjuk – jegyezte meg, s hozzátette, hogy persze vannak olyan dinnyetermelők is, akik kampányszerűen, s olykor féléretten szedik le a dinnyét, s ezeket pótkocsis teherautókra pakolva szállítják el. Ilyenkor persze megtörténik, hogy képtelenek eladni a dinnyéjüket, s ezért kénytelenek leengedni az árát. Lényegében csak maguknak okoznak bajt ezzel – mesélte, s kiemelte, hogy velük szemben ők hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden egyes, általuk eladott görögdinnye ízletes legyen, hogy a vásárlók másnap is visszatérjenek, s vásároljanak a termésükből, aminek köszönhetően ritkán tesznek megjegyzéseket a portékájukra.
A különböző kereskedelmi üzletláncokba, külföldről érkező, a hazainál többnyire valamennyivel olcsóbb görögdinnye természetesen számukra is konkurenciát jelent, de ettől függetlenül nem panaszkodnak emiatt.
– A boltokban mindenféle görögdinnye található. Persze vannak köztük jók is, s ezeknek az ára is alacsonyabb a mi termésünknél, de olyan jó görögdinnyét sehol sem találsz, mint amilyet mi árulunk. Csak egy kicsivel rosszabb lehet a miénknél, vagy pedig olyan, amelytől mentsen meg mindenkit az Úristen! Márpedig, ha valaki ráfut ilyen a pocsék dinnyére, akkor az többet nem vásárol boltban – jegyezte meg, s hozzátette, hogy lényegében a jelenleg az általa kínált, kilónkénti 30 dináros görögdinnyénél egy olcsóbb csemegét sem lehet az üzletekben megvenni.
Popovékon kívül a régióban egyébként csupán alig néhányan foglalkoznak dinnyetermesztéssel.
Beszélgetőtársunk szerint rajta kívül Törökkanizsán és Adorjánon van egy termelő, aki hasonló tevékenységgel foglalkozik.
– Volt egy kispiaci és egy mokrini termesztő is, de ők felhagytak vele. Nálunk ez családi tradíció, s lényegében a vérünkben van ez a munka – ecsetelte, s hozzátette, hogy a dinnyetermesztést most elkezdő termelők hamar csalódnak az egészben. A dinnye ára ugyanis gyorsan csökken. Így könnyen megeshet, hogy a palánták elültetésekor hiába kerül a dinnye kilója 40 dinárba, a termés beérésekor ez könnyen lezuhanhat 30 dinárra is, s az illető még egy napot sem árult a piacon.
– Ezért nagyon lényeges az, hogy az ember jó dinnyetermesztő legyen, s a hozama is legyen kiváló – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki szerint egy holdnyi termőföldről legalább két vagonnyi dinnyét kell eladni, hogy megérje.
– Egész életem alatt igazából kétszer érte meg igazán a dinnyetermesztés. Először az Ante Marković miniszterelnök vezette régi Jugoszláviában, s amikor Avram tata, vagyis Dragoslav Avramović 1994 elején a Jugoszláv Nemzeti Bank élére került, bevezette az új dinárt. Nos, akkoriban a dinnyetermesztéssel foglalkozók nagyon jól jártak, s egy életre megszedték magukat – emlékezett vissza Popov úr a régi szép időkre, s elmesélte, hogy akkoriban két holdnyi dinnyeföldön gazdálkodtak, s egyik nap, a zentai piacról hazamenet, a csókai benzinkútnál meglátott három vadonatúj, eladásra kínált traktort. Ezek közül egyet 4-5 nappal később, a dinnye eladásából származó pénzből meg is vásárolt.
– Most viszont nagyon sok dinnyét el kell, hogy adjak ahhoz, hogy egy új traktort vehessek – jegyezte meg, majd elmesélte azt is, hogy Avramović idejében az egyik szerbiai fürdőben nyaraltak a dinnye árából.
– Az egész életemet mezőgazdasággal töltöttem el. Sohasem voltam nyaralni a tengeren, s őszintén szólva nem is vágyok oda, a sós vizet sem szeretem. Ettől függetlenül egész idő alatt kinn tartózkodom a tűző napon. Idővel megnősültem, s most van egy édes kisunokám is, ezért elégedett és boldog vagyok – emelte ki, s megemlítette azt is, hogy véleménye szerint a fiai és unokája is folytatják a családi tradíciót.
– Ez idővel beleivódik az ember vérébe, s nem élhet nélküle – jegyezte meg végszóként beszélgetőtársunk.