Régi és forgalomban lévő bankjegyek, arany- és ezüstpénzek, emlékpénzek a világ minden részéből. Mindezek megtalálhatók az adai Uliján Károly amatőr numizmatikus gyűjteményében, aki lassan már ötven éve gyűjtő. Az adai numizmatikus egyik szenvedélyének számít a modernkori szerb, jugoszláv és a magyar pénzek gyűjtése.
– A numizmatikával úgy kerültem kapcsolatba, hogy apámtól 15 évesen kaptam egy arany 20 koronást, vagyis egy Ferenc József 20 koronást, ez meghozta a gyűjtési kedvemet – mesélte Uliján Károly. – A fémpénz gyűjtésével kezdtem, mert ahhoz könnyebben hozzájutottam, csak később kezdtem notafilával, a papírpénzzel foglalkozni, ami a numizmatika egyik ága. A bankjegyek gyűjtését a 90-es évek nagy inflációs időszakában döntöttem el és kezdtem meg. Elég szép gyűjteményem van a modernkori szerb, jugoszláv, magyar, valamint a környező országok pénzeiből. Kevés olyan ország van, amelyik pénzéből nincs legalább egy darab a gyűjteményemben. A gyerekkoromban kapott aranypénzt a fiamnak ajándékoztam a nősülése alkalmából, hogy ezen keresztül szeresse meg a numizmatikát. Továbbá a születése évétől, 1979-től összegyűjtött papírpénzeket is átadtam neki az idén születésnapjára. Ez egy szép gyűjtemény. Az unokámnak, Lasztovics Máténak születésekor viszont egy aranypénzt ajándékoztam, mégpedig 150 dináros emlékpénzt, amit a Szerb Nemzeti Bank adott ki fennállása 110 éves évfordulójára. Később a forgalomban lévő szerb fém- és papírpénz-gyűjteménnyel is megajándékoztam. Így a négyhónapos unokám a környék legfiatalabb numizmatikusa egy komolyabb gyűjteménnyel.
– A numizmatika magával ragadott, mert nagyon szeretem a földrajzot és a történelmet. A pénzen keresztül megismerem az adott országot, a történelmét és a népét. A pénzkatalógusokban fel van tüntetve az ország fővárosa, területe, a gazdasága és a népességének összetétele, valamint, ha valami nagyon érdekel, akkor utána olvasok. Emellett mindig új barátokat akartam találni, akikkel tudnék cserélni. Adán és a környéken kevés numizmatikus van, mert ezt a többség drága hobbinak tartja. Ez igaz, de nem kell mindjárt drága arany vagy ezüstpénzt gyűjteni, sem pénzritkaságokat, hanem próbálják a mostanság forgalomban lévő hazai pénzeket kigyűjteni – tanácsolta a gyűjtő.
Uliján Károly elmondta, hogy a numizmatikusok különféle szempontok szerint gyűjtik a pénzt. Lehet országok alapján, a bankjegyen vagy érmén szereplő motívumok, a pénzverdék vagy akár a történelmi korszakok szerint. A pénzhez klubokon, börzéken vagy aukciókon keresztül jutnak hozzá a gyűjtők, akik nagyobb részt egymástól szerzik be a régi fizetőeszközöket. Uliján Károly megjegyezte, hogy interneten is lehet vásárolni, bár azt nem szereti, jobb az, ha kézbe veheti a vásárló a pénzt, mivel nagyon sok jó minőségű hamisítvánnyal lehet találkozni. A gyűjtő szerint a pénzt numizmatikai értékét többek között a ritkasága, állapota és egyedisége határozza meg, ami akár egy véletlen vagy szándékos kivitelezési hiba is lehet, illetve mindenképpen a kereslet-kínálat törvénye. Uliján Károly közölte, a legszebb szerb pénznek tartott 1904-ben kiadott 5 dináros a katalógus szerint 2500 euróba kerül. Az 1974-es 50 paráért és az 1975-ös 2 dinárért legutóbb a szabadkai börzén 40-50 eurót kértek. A 2003-ban kiadott 5000 dináros ára pedig 180 euró volt. Vannak emlékpénzek, köztük 2004-ből arany 1 dináros, amely a katalógus szerint 150 euró, de nem lehet megvenni, mert nincsen. Azok a pénzjegyek különösen drágák, amelyeket ugyan kinyomtattak, de soha nem kerültek forgalomba, mint például a Titói-érából az informbirós pénzek.
– Teljesen egészében szeretném még összegyűjteni a szerb, a jugoszláv, a magyar, valamint a monarchia 1848. és 1916. közötti időszakából a régi és a forgalomban lévő pénzt. A hazai inflációs pénzek között is vannak nagyon értékesek, hiszen vannak olyan bankjegyek, amelyeket kinyomtattak, de soha nem kerültek forgalomba. Előfordul olyan is, amelynek csak az egyik oldalára nyomtattak, a másik viszont üres maradt. Аz inflációs időszakban а legnagyobb bankó az 500 milliárdos volt, amelyen Čika Jova Zmaj szerepel. Ezeket keresik a külföldi gyűjtők is, mert a különlegességük, hogy számokkal van feltüntetve az értékük, ellentétben a több milliárdos magyar pengőkkel, ahol ezt számmal és betűvel jelölték. Ezeknek a jó állapotban lévő inflációs bankóknak az ára 10 eurótól kezdődik. Az 1945 utáni jugoszláv papírpénzek közül hiányzik néhány, köztük informbirós bankjegyek, amelyek nagyon ritkák és emiatt nagyon drágák. Ezek a bankjegyek soha nem kerültek forgalomba. Közülük a kisebbek megvannak, de nincs annyi pénzem, hogy a nagyobb címleteket megszerezzem. Közülük az 1950-es 1 dináros 90 eurót ért, a 100 dináros viszont 750 euróba kerül – közölte Uliján Károly, aki hozzátette: a pénzt biztonságos helyen kell tartani, megvédve a nedvességtől, az érmék tisztításánál pedig minden apróságra oda kell figyelni, nehogy megsérüljenek.
