Tegnap, pénteken, január 24-én múlt kilenc éve, hogy kegyetlen módon meggyilkolták a horgosi Szalma család hat tagját. Kilenc év, több mint 3200 nap múlt el a példátlan gyilkosság óta, amit nyugodtan nevezhetünk tömeggyilkosságnak. Hogyan lehetséges, hogy ennyi év után sem derült ki, hogy ki a megrendelője, és ki vagy kik a végrehajtói a kegyetlen mészárlásnak? Ki ölte meg 2007-ben a zentai Momir Lazić ügyvédet, e gyilkosságnak is már hát esztendeje? Mért nincs még mindig hír a bogarasi tanyavilágban négy éve meggyilkolt Oszacsek Ilona idős asszony ügyében. A sornak, az áldozatok sorának ezzel még nincs vége. Idén jubilál a zentai Buba-ügy, 1984-ben, kereken harminc esztendővel ezelőtt ölték meg rejtélyes körülmények között az akkor fiatal zentai Vera Vučkovićot.
Az újra és újra felmerülő megválaszolatlan kérdéseket legutóbb Nagykikindán a körzeti rendőrparancsnokságon csütörtökön megtartott évértékelő sajtóértekezletén tettük fel Dragan Jovićnak, a körzeti rendőrparancsnokság osztályvezetőjének.
– Minden felderítetlen bűncselekménnyel foglalkozunk, nem tettünk félre egyetlen aktát sem, több, évek óta húzódó súlyos bűncselekményre sikerült pontot tenni tavaly. Még a harminc évvel ezelőtt történ Buba-gyilkosság is nyomozás tárgyát képezi. Nem évülhet el az a bűncselekmény, amelyért negyven év börtönbüntetés szabható ki, legalább ugyanennyi évig. Nem adjuk fel. A kilenc éve történt Szalma család meggyilkolásával foglalkozó operatív nyomozócsoportot a közelmúltban erősítettük fel, a legtapasztaltabb nyomozóink dolgoznak ezen és a többi gyilkosság körülményeinek a felderítésén. Csak annyit közölhetek, hogy legtovább a zentai ügyvédgyilkosság és a bogarasai idős asszony halála körülményeinek a felderítésében jutottunk, az ismeretek mellé azonban megdönthetetlen bizonyítékokkal kell szolgálni a rendőrségnek, addig sem az ügyészség, sem a bíróság nem lép – mondta röviden a felderítetlen gyilkosságokkal kapcsolatban a rendőrparancsnokság vezetője. Annak idején még nem Jović csapata vezette a nagykikindai parancsnokságot, időközben több személycsere történt. Emberek jöttek, nyomozók mentek, és félő, hogy az idő, az évek az esetleg megmaradt, még fellelhető nyomokat is teljesen elhomályosítja.
Bérgyilkosok tették?
Horgoson kilenc éve, február elsején vékony hótakaróra ébredt a falu, csak a Szegedi út 21. szám alatti két családi házban honolt síri csend, sehol semmi nyom. Csak egy hét után bukkantak a 65 éves Szalma József és felesége, az 59 éves Jolán, fiuk, a 40 éves Nándor, 34 éves felesége, Nelli, valamint gyermekeik, a 8 éves Bettina és a 12 éves Dávid holttestére. Ekkorra a gyilkosok, feltehetően profi bérgyilkosok, szó szerint nyomtalanul eltűntek, és azóta is bottal üthetik a nyomukat. Mi közönséges halandók, azonban ennyi év után sem feledkezhetünk meg az ártatlan – a két kiskorú gyerek bizonyosan az volt – kegyetlen, hidegvérrel kivégzett Szalma család tagjairól.
Belgrádi újságok a gyilkosságot követő hetekben egy orosz és egy ukrán bűnözőről mint a mészárlás potenciális elkövetőiről cikkeztek. Állítólag mindketten a gyilkosság napján – január 24-én – reggel léptek be Magyarország felől Szerbia területére, s még ugyanaznap elhagyták az országot, visszamentek Magyarországra. Elterjedt a hír, hogy a gyilkosságokat feltételezhetően egy magyar üzletember rendelte meg. Egyes újságok már tudni vélték azt is, hogy a rendőrség, a magyarországi is, a gyilkosok nyomában van, de végül semmilyen hivatalos helyről nem erősítették meg ezeket a sokszor szenzációhajhász híreszteléseket.
Nem volt hírközlő szerv, amelyik 2005 elején ne foglalkozott volna újra és újra a Szalma-gyilkossággal, ne vették volna elő szinte hetente a témát. Nem hivatalosan elhangzott, hogy 2005. január 22-én este, két nappal a mészárlás előtt a magyar rendőrség kihallgatta a meggyilkolt családfő, Szalma Nándor egyik üzleti partnerét, aki a szerb hatóságok látókörébe került a családirtás kapcsán. Szalma Nándor állítólag ennek a bizonyos üzletembernek több mint kétmillió euróval tartozott. Nem valószínűsítették, hogy a bűntény mögött maffiacsoport állhat, „egyszerű” nagy összegű tartozás „rendezéséről” lehetett szó. Állítólag volt, aki tudott Szalma tartozásairól, és az el is mondta a magyar rendőrségnek.
VEGYESKERESKEDÉSBŐL INDULT
A feleségnek, Nelliéknek Horgoson valamikor vegyeskereskedése volt, és innen nőtt ki a család vállalkozása. Egyre nagyobb méretekben termelték az almát meg az őszibarackot. A több hektáros gyümölcsösben számos falubelit, napszámost, idénymunkást foglalkoztattak. Horgoson a falusiak észrevették, hogy 2004-ben, a gyilkosságokat megelőző esztendőben, valami változás állt be a Szalma család életében, ami elsősorban a horgosiakkal szembeni feltűnő bizalmatlanságban nyilvánult meg. Mintha valami súlyos terhet, titkot cipelnének és féltek, hogy ezt mások is észreveszik, kiderül valami. A falusiaknak az is feltűnt, hogy az anyuka a gyerekekkel templomba kezdett járni, minden vasárnap ott voltak. Valamitől vagy valakitől féltek.
Egyértelműen zárkózottá vált a család, a gyerekeket nem engedték csak úgy kószálni a faluban, ahogy a többi tizenéves szokott. Nem szokás faluhelyen autóval vinni, hozni a gyereket az iskolába, majd haza. Tartottak valamitől, és ez a valami be is következett, brutálisan lecsapott a Szalma családra, három generációt a sírba küldve.
Helyben az a hír járta, hogy a családfő magyarországi üzletei miatt kellett meghalnia az egész családnak. A családfőnek három szörpüzemben voltak érdekeltségei.
A bizalmatlanságnak tudható be, hogy már nyolc napja halott volt a Szalma család, de nem kereste őket senki, még az iskolából sem érdeklődtek utána, vajon mért nem vesznek részt a gyerekek a tanítási órákon. Nem tűnt fel a falusiaknak, hogy nincs mozgás a Szalma-háznál. A család egyszer Szegeden, másszor meg Domaszéken tartózkodott, ahol ugyancsak voltak ingatlanjaik. Végül a nagytata kezdte keresni az unokát, miért nem jelentkeznek, amikor rábukkant a szörnyű bűncselekmény nyomaira, értesítette a rendőrséget.
A Szalma család felnőtt tagjaival lőfegyverrel végeztek, a nagyszülőket késsel gyilkolták meg, és állítólag nem is védekeztek, talán azért, mert ismerősök voltak az elkövetők, vagy nem is sejtették, hogy mi vár rájuk. A kisfiú, Dávid, miután látta húga kivégzését, a fürdőszobába menekült, de a gyilkosok hamar utolérték.
Hat koporsót ravataloztak fel a horgosi temetőben, a két kisebb fehérben a két gyermek pihen. A gyilkosság áldozatainak temetésen ott volt a falu apraja-nagyja. A kérdésre, hogy miért kellett meghalniuk, azóta sem tudja senki az igazi választ, magyarázat, ép ésszel felfogható magyarázat nem is lehet. Azt végkép nem lehet megmagyarázni, hogy miért kellett meghalnia egy nyolc és egy tizenkét éves gyereknek. Az apjuk bűne, akár mennyi pénzről is volt szó, ekkora, ilyen hatalmas nem lehetett.
Arról suttogtak a faluban, hogy Szalmáék határra forgó gyümölcsösében a vámosok földbe ásott, a határon átvezető csövet találtak, amelyen át folyt az alkoholcsempészés. Nándor 2004-ben kérte a magyar állampolgárságot, de valami gyanús volt a hatóságoknak és elutasították. Sokféle szóbeszéd terjedt a faluban. Volt, akinek feltűnt, hogy Szalma Nándor minden évben másik, új autót hajt, amit furcsálltak, de nem firtatták.
A határfaluban sok furcsaságot láttak már az ott élők az elmúlt háborús és embargós években. De a borzalmas gyilkosság egy időre megrémített mindenkit, az idő azonban múlik, a hétköznapi gondok háttérbe szorítják, egyre inkább elhomályosítják a pillanatnyi megdöbbenést, a fájdalom fásultsággá, majd homályos emlékfoszlánnyá szelídül. Egyik a másik után, telnek az évek, a nyomok halványodnak, de nem, semmiképpen sem szabadna hagyni, hogy a szörnyű, hat emberéletet követelő brutális horgosi gyilkosság, meg a három zentai emberélet kioltása büntetlen maradjon.
