Hét évvel ezelőtt, a mai napon, február 1-jén lőtték le zentai otthonában a közismert ügyvédet, a községi bíróság volt elnökét, Momir Lazićot. Hét kerek esztendő sem volt elegendő arra, hogy kiderüljön, ki volt a bűncselekményre felbujtó személy, ki volt az, akinek az ügyvéd kaput nyitott, és alig két lépéssel a kapun belül lelőtte a gyanútlan Lazićot. Már a gyilkosság évében az akkori rendőrségi vezetők szájából újságírók jelenlétében (nem hivatalosan) elhangzott, hogy az ügyvédgyilkosság „rendőrségileg megoldott”.
Az esettel kapcsolatban a későbbiek során is történtek olyan utalások, hogy már közel a megoldás, „csak” még nincs meg a megdönthetetlen bizonyíték, ami alapján az ügyészség vádat emelhetne a feltételezett elkövető(k) ellen.
Hasonló kijelentést hangzott el a múlt csütörtökön Nagykikindán a körzeti rendőrparancsnokságon megtartott évértékelő sajtótájékoztatón is. Lapunk múlt hétvégi számában beszámoltunk a Tisza-menti, kilenc áldozatot követelő megoldatlan gyilkosságokról, köztük a zentai ügyvédgyilkosságról is, amelyek kapcsán Dragan Jović, a körzeti rendőrparancsnokság osztályvezetője elmondta, hogy minden felderítetlen gyilkossági üggyel foglalkoznak, még a harminc évvel ezelőtt történ Buba-gyilkosság is nyomozás tárgyát képezi. A gyilkosságokkal foglalkozó operatív nyomozócsoportot megerősítették, a legtapasztaltabb nyomozók dolgoznak a gyilkosságok körülményeinek a felderítésén. Azt is közölte, hogy legtovább a zentai ügyvédgyilkosság és a bogarasai idős asszony halála körülményeinek a felderítésében jutottak, az ismeretek mellé azonban megdönthetetlen bizonyítékokkal kell szolgálni a rendőrségnek, addig sem az ügyészség, sem a bíróság nem lép.
A Magyar Szóban megjelent összefoglaló írásunkra reagálva dr. Goran Lazić csütörtökön sajtótájékoztatót tartott a zentai Royal Hotelben, ekkor kifejtette az újságíróknak meglátásait és véleményét a rendőrségi nyomozás eredménytelenségének általa vélt okairól, a bátyja halála és a nyomozás körülményeiről és a szerinte elkövetett súlyos mulasztásokról, amelyek oda vezettek, hogy immár hét kerek esztendő is lepergett, de a gyilkos és a gyilkosság megrendelője továbbra is szabadlábon jár-kel a világban.
– Azért határoztam el, hogy az újságokon keresztül fordulok a közvéleményhez, mert már nem tudom magamba fojtani az elkeseredést és a bánatot, és nem tudom tétlenül nézni a rendőrséget és az ügyészséget tehetetlenségét, amivel bátyám meggyilkolásának ügyét kezelik. A hétvégi Magyar Szóban a megoldatlan és évek óta elhúzódó gyilkosságokról szóló rendőrségi nyilatkozat a másik oka annak, hogy a sajtóhoz fordultam a problémával. Mert ha valóban olyan intenzíven és szakszerűen dolgoztak volna a nyomozók az ügyön, mint ahogy állítják, akkor nem múlt volna el eredménytelenül hét kerek esztendő. Ha továbbra is az eddigi munkamódszert és viszonyulást követik, a bűnösök nem fognak újabb hét esztendő múlva sem a rács mögé kerülni.
Honnan veszi a rendőrség, vagy mi alapján jelenti ki a rendőrfőnök, hogy az ügyvédgyilkosságot nem ad acta kezelik. Hiszen minden körülmény azt mutatja, hogy félre tették a bátyám dossziéját. Már nagyon feltűnő, hogy hivatalos helyen minden évben megismétlik, nem tették félre az ügyet. Meggyőződésem, hogy mindez porhintés.
A gyilkosság évében, 2007-ben arról tájékoztatott a rendőrség, hogy az eset, idézem, rendőrségileg megoldott. Mit oldottak meg könyörgöm!
KETTEN MEGBUKTAK A HAZUGSÁGVIZSGÁLÓN
– Évekig kilincseltem Belgrádban a belügy legfelső vezetésénél, sajnos eredmény nélkül. Mindenütt szépen fogadtak, elbeszélgettek velem a problémámról, a gyilkosok felderítésében azonban tapodtat sem léptünk előbbre. Meggyőződésem, hogy addig, amíg a körzeti rendőrségünk foglalkozik az üggyel, nem várhatunk eredményt, nem kerülnek rács mögé a bátyám gyilkosai.
Az újabb levélben, amit a napokban megfogalmaztam és elküldtem többek között a nagykikindai körzeti rendőrség, a köztársasági ügyészség, a belügyminisztérium és a szerb kormány elnökének, több olyan dologra, mulasztásra hívom fel az illetékes hatóságok figyelmét, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Először is, ha már rendőrségileg megoldottnak tekintik az ügyet, hogyhogy nem került egyetlen, az ügyben gyanúsítható személy sem, még csak egy napra sem vizsgálati fogságba.
Abban az időben, amikor Zentán megölték a bátyámat, a szabadkai körzeti ügyészség Jovica Maksimović ügyésszel az élén, nem fogadta el a rendőrség (Vojislav Jović belgrádi nyomozó) kezdeményezését, hogy helyezzék előzetes letartóztatásba azt a két személyt, egy nőt és egy férfit, akik alaposan gyanúsíthatók, hogy közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban hozhatók a bátyám meggyilkolásával, és megbuktak a hazugságvizsgálón. Néhány hónappal a gyilkosság után Jovica Maksimovićot felmentették tisztségéből, hivatalos eljárás nélkül leváltották, Vojislav Jović nyomozót pedig nyugdíjazták.
Sajnos később sem történt előrelépés az ügyben, a körzeti ügyészség és a nagykikindai rendőrparancsnokság új vezetése sem tudott eredményt felmutatni, nem látszik, hogy a gyilkosság felgöngyölítésében előbbre léptek volna. Vagy hogy egyáltalán milyen irányba nyomoznak, van-e újabb fejlemény. De ha továbbra is úgy kezelik a bátyám meggyilkolását, hogy az ”rendőrségileg megoldott”, akkor nem is várhatunk semmi jót.
Legkönnyebb arra hivatkozni, hogy a nyomozás érdekében folyamatban lévő ügyről nem tájékoztathatják a közvéleményt. Ezzel a titkolózással igyekeznek leplezni tehetetlenségüket – mondta elkeseredésében és felháborodásában Goran Lazić orvos, a meggyilkolt ügyvéd öccse.
AJTÓT NYITOTT A GYILKOSNAK
A gyilkosság február elsején az esti órákban történ. A ház egész éjjel nyitva állt, bárki könnyen elvihette volna a fiókban tartott 40 000 eurót, de semmi sem hiányzott Momir Lazić lakásából, aki ekkor már elvált, egyedül lakott a házban és a kaput mindig zárva tartotta, de mint öccse elmondta, nem tartott senkitől, nem volt félnivalója. Nem volt tagja egyetlen pártnak vagy más szervezetnek sem.
Holteste a szárazkapu bejáratban, a kapun belül néhány méterre hevert, a takarítónő fedezte fel másnap. Az áldozat gyanútlanul kaput nyitott a becsöngető személynek, aki nem más volt, mint a gyilkos. Alig tettek néhány lépést a kapun belül, és máris eldördültek a lövések. A gyilkosság elkövetésének módjából arra lehet következtetni, hogy valaki kivégeztette az ismert ügyvédet.
Hat hónapot kellett várni a traszológiai, azaz a nyomvizsgálati jelentésre. Állítólag a DNS vizsgálatokra kellett várni. A kapualjban talált lőszerhüvelyeket vetették tüzetes vizsgálat alá, hasonló módon, ahogyan azt tették a Zoran Đinđić elnökünk ellen elkövetett merénylet alkalmával. Az ügyészségnek azonban sem a poligráf sem pedig a DNS-elemzés eredményei nem voltak elegendőek, hogy elrendeljék a gyanúsítható személy előzetes letartóztatását, a vádemelésről nem is beszélve. Hagyták, hogy később elhagyja az országot a gyilkos, tudtuk meg még Goran Lazićtól, aki elvárná, hogy őt, a bátyját gyászoló édesanyját és a bátyja gyerekeit valaki tájékoztassa, hogy mi is történt, történik-e valami az ügyben. Marad az elkeseredés és a keserűség, amelyet nap-nap után meg kell élniük a családtagoknak, akik már-már reményt vesztve próbálkoznak újra és újra megtudni, miért kellett meghalnia Momir Lazićnak.
