A belgrádi Ragadozóvédelmi Alapítvány ornitológusa, dr. Saša Marinković szerint a szerbiai fakókeselyű-védelmi program sikere nyomán a Balkán-félsziget más vidékeire is visszatelepedhetnek ezek a hatalmas madarak, amelyek már a középkori szerb uralkodók címereiben is szerepeltek.
Saša Marinković keselyűszakértő (Fotó: Gergely József)
A szomszédos Bulgáriában keselyű-visszatelepítéssel próbálkoznak, de eddig eredménytelenül – költés nem volt. AzEurópai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége kezdeményezésére az Európai Veszélyeztetett Fajok Program (EEP) keretében a Palicsi Állatkertben is megpróbálkoznak a fakókeselyű szaporításával. A ritka és veszélyeztetett fajok állatkerti szaporítása egyfajta biztonsági hátteret, tartalékot jelent a vadon élő állomány pótlására. Az állatkertekből szükség esetén lehetőség van a faj visszatelepítésére oda, ahol valamilyen oknál fogva kipusztulnak.
– A fogságban kikelő és nevelkedő madarak kevésbé életképesek a természetben, de ha nincs más lehetőség, akkor velük kell próbálkozni. Magyarországon is szeretnék megtelepíteni a fakókeselyűt, állítólag a múltban költött a hegyes területeken, de erre vonatkozó írásos dokumentum nem ismert. Egykor bizonyíthatóan költött fakókeselyű a Fruška gorában (Tarcal-hegység). Északabbra már nincsenek költésre alkalmas sziklás hegyoldalak. A ritka fajok visszatelepítése napjainkban már nem egy-egy ország elhatározásán múlik, minden esetben az Európai Veszélyeztetett Fajok Program keretében dől el, hová milyen fajok telepítésétől várhatunk eredményt.
A MEDITERRÁN KESELYŰK NEM ÉRZIK JÓL MAGUKAT A BALKÁNON
Bulgária az EU tagjaként lehetőséget kapott a fakókeselyű visszatelepítésére, amelyre eddig már több mint kétmillió eurót költöttek, kevés kézzelfogható eredménnyel. Tetemes összegért Spanyolországból hoztak keselyűket Bulgáriába, abban a reményben, hogy megtelepednek a valamikor keselyűk lakta hegyekben. A mediterráneumból drága pénzen átszállított madarak azonban nem találták fel magukat a Balkán-félsziget kontinentális éghajlati körülményei között. Etetőhelyeket létesítettek a spanyol keselyűk számára, hogy helyben tudják tartani őket, de tavaly egy fakókeselyű Bulgáriából egészen Vajdaságig elkóborolt, Törökkanizsa közelében fotózták le a madarászok.
Bulgáriából a visszatelepítésre szánt fakókeselyű Törökkanizsáig elkóborolt (Fotó: Gergely József)
– A nálunk élő, őshonos keselyűk még véletlenül sem próbálkoznak meg a költéssel az északi kitettségű sziklapárkányokon. Mivel korán, februárban kezdik a költést, kizárólag déli fekvésű sziklafalat választanak. A mediterrán madarak ezt nem tudják, hiányzik belőlük ez a túlélést, sikeres költést szavatoló ösztön, viselkedései forma.
A másik fontos szempont, ha vissza szeretnénk telepíteni egy fajt, hogy mindenekelőtt felderítsük, tisztázzuk, vajon miért tűntek el egy adott területről az ott korábban élt őshonos madarak. Mi az, ami megváltozott és kedvezőtlen a számukra. Először is ezeket az okokat kell megszüntetni, alkalmassá kell tenni az élőhelyet az adott faj újbóli megtelepedéséhez. Ellenkező esetben hiába való pénzköltés lesz a visszatelepítési próbálkozás.
Az évek óta tartó folyamatos etetésnek köszönhetően a szerbiai fakókeselyű-állomány megerősödött. Tavaly 113 keselyűfióka látta meg a napvilágot Szerbiában. Felméréseink szerint a fészkelő párok száma eléri a kétszázat. Fakókeselyűk kisebb számban költenek a nyugat-szerbiai Mileševka és a Trešnjica folyók kanyonjában is, de ezek a telepek különböznek valamelyest az Uvac folyó kanyonjában található fészekteleptől. Keselyűink számára az uvaci etető a domináns. Itt olykor nagy a tolongás, a táplálkozni érkező keselyűk száma időnként meghaladja a háromszáz egyedet is. Mivel a keselyűknek nincs természetes ellenségük, egymással konkurálnak, meg kell küzdeniük fajtársaikkal a táplálékért. A legrátermettebbek mindig elegendő élelemhez jutnak. A kemény telek megtizedelik az állományt, a gyöngébbek elhullnak, de így maradhat erős és stabil a hazai keselyűpopuláció.
A szomszédos Bulgáriában várható, hogy a szerbiai szaporulatból megpróbálkoznak a költéssel a mi kontinentális klímához szokott keselyűink, amennyiben
A fakókeselyű akár háromezer méter magasra is felemelkedik (Fotó: Gergely József)
megfelelő táplálékforrást és zavartalan fészkelőhelyet találnak. Mivel a hegyvidéken is visszaszorult az extenzív állattartás, a keselyűket folyamatosan el kell látni élelemmel, elpusztult háziállatok tetemével.
A horvátországi tengermelléken, főleg Cres szigetén több mint száz pár fakókeselyű él. Itt egész évben kint vannak a háziállatok, könnyebben találnak elhullott birkát vagy más jószágtetemet. Télen a tengermelléki keselyűk előnyben vannak, a nyílt víz felől fújó szelek segítik a madarakat felemelkedni, a kontinens belsejében azonban télen nincsenek felszálló meleg áramlatok, termikek, amelyeken felemelkedhetnének a madaraink, ezért is nagyon fontos a folyamatos táplálék-utánpótlás.
Szerbiában évente a farmokon 830 000 tonna háziállat pusztul el, ezeket valahogyan meg kell semmisíteni. A dögök elenyésző hányada, csak mintegy 2,5 százaléka, azaz kétszáz tonna kerül ki a keselyűetető helyekre, és lesz belőle madártáplálék. Összehasonlításképpen, Spanyolországban évente több mint 9 millió tonnát tesz ki a farmokon elpusztult állatok tömege. Egy tonna állati tetem elégetése 90 euróba kerül, tehát nem mindegy, hogy a dögökből mennyit etetnek fel a keselyűkkel. Szerbiában az elhullott háziállatok mintegy tíz százalékából lehetne keselyűkaja, ami ezer fakókeselyűpár étkeztetésével egyenlő. Ideális körülmények között tehát akár ezer párra is fel tudnánk növelni a fakókeselyű-állományunkat – mondta Saša, a keselyűk nagy barátja, aki már 25 éve foglalkozik a szerbiai címermadarak megmentésével és állományuk gyarapításával. A kritikus 1990-es évek elejétől napjainkig látványos eredményeket hozott a keselyűvédelem. A Ragadozóvédelmi Alapítvány és az állami természetvédelem együtt munkálkodik a keselyűk érdekében.
GYILKOS DICLOFENAC
Sajnos az Európai Unión belül is olykor hoznak téves, az élővilágra, a madarakra káros döntéseket. A legutóbbi példa a diclofenac állatorvosi alkalmazásának az engedélyezése. Diclofenac hatóanyagú állatorvosi gyógyszerek kerültek engedélyeztetésre Spanyolországban és Olaszországban. A Magyar Madártani Egyesület az elsők között emelte fel a hangját a keselyűk védelmében.
A festői Uvac folyó kanyonja a fakókeselyűk fészkelő helye (Fotó: Gergely József)
A diclofenac állatorvosi használatának következtében néhány évtized alatt kipusztult az indiai és pakisztáni keselyűállomány 99%-a, mivel a keselyűk szervezetében a hatóanyag kis mennyisége is végzetes vesekárosodást okoz. Egyetlen állati tetem, amelyben megtalálható a diclofenac hatóanyag, keselyűk tucatjait képes elpusztítani. India, Pakisztán és Nepál már betiltotta a szer állatorvosi alkalmazását, ennek eredményeként bizonyos területeken megkezdődött a keselyűállomány lassú gyarapodása. Az állatorvosi gyakorlatban a diclofenac helyettesíthető a madarakra veszélytelen alternatív szerekkel.
Európa négy keselyűfajnak ad otthont. A dögkeselyűt a kipusztulás fenyegeti, rokona, a barátkeselyű pedig elérte a veszélyeztetett kategóriát. A fakókeselyű és a szakállas saskeselyű állományai a természetvédelmi erőfeszítések hatására megerősödni látszik, de regionálisan több helyről kipusztultak, vagy a kipusztulás fenyegeti őket. A diclofenac állatorvosi engedélyeztetése alapvetően hibás hatástanulmányon alapszik, ezért sürgető a mielőbbi betiltása, még mielőtt ezek a szerek eljutnak hazánkba is, ahol jelentős keselyűállomány él.
