A padéi Sövényházi Lászlót még a zentai Gimnáziumból ismerem, első osztályban egy padban ültünk, de nem sokáig, Laci gondolt egyet és iskolát váltott, átiratkozott Törökkanizsára. Évek múltán, amikor biológus madarászként egyre többször vitt az utam Bánátba, a szikes puszták és mocsarak különleges világába, Laci sietett a segítségemre, amikor Padé határában a Betlehem pusztán megfeneklettem a Magyar Szó Ladájával, traktorral húzott ki a tengelyig érő sárból. Betlehem a maga gazdag madárvilágával mágnesként vonzza a természetjárókat, minden évszakban kínál ez a vidék látni és fotózni valót.
A struccpár: Lujza és Frédi a gazdájuk tenyeréből eszik (Fotó: Gergely József)
A puszta bejáratánál, Padé északi peremén, a Sövényházi-farmon is akad látnivaló bőven. Laci gazda jószágtenyésztésből és tejtermelésből tartja fenn kiterjedt gazdaságát, de a nyolcvan fejőstehén és a kétszázas juhállomány mellett sok szép, kecses járású lova is van. Az aprócska shetlandi pónilovak csikói szinte játékszernek tetszenek, a falubeli gyerekek kedvencei. A gazda megengedi, hogy lovagoljanak is, de bárki, ha hívatlanul is érkezik, szintén lovagolhat és még fizetni sem kell érte. A farmon dolgozó fiatalemberek is annak idején még csak kíváncsiságból jártak ki a farmra, ma pedig tucatnyian dolgoznak Lacinál, aki minden hét végén rendszeresen kifizeti a munkásait.
A kecses lipicai, az osztrák Haflinger – szőke szépségnek is becézik –, az izlandi póni és más lófajták mellett a régi magyar tájfajták, a rackajuh és a szürke marha is otthon van a legelőn, de láthatunk itt szomáliai birkákat is. Az egymás mellett sorakozó, elkerített kifutókban a lámacsalád csemetéje már majdnem anyányi méretű. A bizalmaskodó lámacsődörrel nem árt óvatosnak lenni, még szembeköpi a gyanútlan bámészkodót.
Lámamama és fia (Fotó: Gergely József)
– A lámák, a mellettük cikázó dámvadak és a többi egzotikus állat nagy része a Palicsi Állatkertből származik, vásárlás vagy csere útján jutottam hozzájuk. A Haflinger csődöröm több hónapra a Palicsi Állatkertben van kölcsönbe. A lovak karámja mellett alakítottuk ki a jávorantilopok kifutóját, két üszőt meg egy bika kapott itt helyet. Különleges a Watusi marha, az afrikai zebu, a Sanga marha egyik fajtája a nyíregyházi állatkertből származik, az ókori Egyiptomban háziállatként és igavonóként tartották. Ez a fajta tartja a világrekordot a szarvszélességben, a két szarv csúcsa közötti távolság elérheti a 2,5 métert is. A maga nemében különleges jószág a strucc is, a strucctojó május elejéig hat tojást tojt, de a hideg esős időben leálltak a tojással. A tojásokat a Palicsi Állatkert inkubátoraiban keltették ki. A struccpár, Lujza és Frédi csak az én kezemből hajlandó elfogadni a kukoricát – mondja a büszke gazda, aki a nap jelentős részét a farmon tölti.
A sokfajta emlős mellett a farm mesterséges taván fehér és fekete hattyúk úszkálnak, indiai, kanadai, hawaii ludak gágognak, a vadkacsákat már nem is tudjuk megszámlálni, pompás tarka tollú egzotikus récék úszkálnak méltóságteljesen fodrozva a tavacska víztükrét. Ausztráliából származik a fekete tyúk és a gyémántgerle. Bőven van miben gyönyörködnie a farmra látogatóknak, vagy azoknak, akik csak véletlenül térnek be a Sövényházi-farmra. A színes énekesmadarak, tarka tollú papagájok rikoltoznak, miközben a farm udvarán méltóságteljesen átsétál egy hatalmas, színes tollakból álló farkát legyezőszerűen szétterítő pávakakas.
A farmon dolgozó fiatalemberek – Csóré László, Csömör Norbert és Latinyák Szilveszter – szőrin ülik meg a lovat, miközben átnyargalnak a vízzel borított lapályon (Fotó: Gergely József)
Amikor Lacit megkérdezik, hogy miért tart ennyiféle díszmadarat, vízimadarakat, lámát, struccokat és még ki tudná számba venni mi minden nem él a farmon és a körülötte kialakított karámokban, istállókban, villanypásztorral körülvett kifutókban, a gazda csak annyit mond, mert szépek és szereti a különleges, egzotikus és ritka állatokat. Valódi állatkertté nőtte ki magát a puszta kapujában elterülő többhektáros farmgazdaság, érdemes ide ellátogatni, és még belépőjegyet sem kell váltani a látványosságokért és lóra is lehet pattanni.
– Ami a farmon folyó gazdálkodást illeti, a nyolcvan tehénből általában ötvenet fejünk egyszerre, a többi ellés előtt áll, vagy már megellett. Attól függően, hogy hány tehenet fejünk, naponta 600–800 liter tejet adok át a szabadkai tejgyárnak. 35 dinárt kapok a tejért, amihez hozzájön még a prémium. Tavaly eladtam 15 fejőstehenet, most van negyven üszőm, velük frissítem, fokozatosan cserélem a kiöregedő állományt.
Szőke szépségek a Betlehem pusztán (Fotó: Gergely József)
A takarmányt megtermeljük a jószágoknak, de a malmokból törtbúzát, a nagykikindai Banini kekszgyárból pedig hulladékkekszet hozok, amit kiváló takarmányadalék. Májusban háromhavi eső hullott rövid idő alatt, félő volt, hogy a termés nagyobb része oda lesz. Az alacsonyabb területeket el is öntötte a víz, a kaszálókon viszont jobb lesz a fűtermés.
A juhászom mindennap kihajtja a nyájat a legelőre, 60–70 bárány és 150 birka legel a Betlehem pusztán. A birkatartás nem is olyan régen még jövedelmezőbb foglalkozás volt, sokan hozták át, bár hozzák még ma is a birkákat Bácskából és a bánáti pusztákon legeltetnek. Valamikor csak a padéi gazdáknak több mint kétezer birkája legelt a Betlehemben, de ez már a múlté. A tavaszi bárányokat 2,4 euróért adtam el vágóhídra. Mivel bejegyzett gazdaság az enyém, az állattenyésztőknek járó állami támogatás jár utánuk.
Padén LaciCoop néven jószágfelvásárlással és mezőgazdasági termékek, vegyszerek és vetőmag forgalmazásával foglalkozó céget működtetek. Amikor még volt értelme disznót hizlalni, a faluból hetente 150 sertést szállítottunk el, ma havonta ha összejön 20–30. A farmon és a cégben mintegy két tucat ember dolgozik a faluból – mondta Sövényházi gazda.
