Minden rossz Amerikából származik – szoktuk mondogatni, a szőlőültetvényeket annak idején tönkretevő peronoszpórától (népiesen „fenerossz spóra”) a krumplibogáron (kolorádó), selyemkórón és a gyalogakácon át az allergiát okozó parlagfűig valóban sok-sok bajt zúdítottak a nyakunkba az amerikai kontinens jövevényfajai. Most meg itt van nekünk a futball-labda nagyságúra megnövő, telepeket alkotó édesvízi mohaállat, tudományos nevén a Pectinatella magnifica. A különös nyálkás, zselatinszerű anyaggal töltött, vízinövényekre tapadó labdák szerb elnevezése a latin fajnévre utaló „veličanstvena briozoa”. Bryozoa a mohaállatok gyűjtőneve.
Az ismeretlen élőlények telepeire alig egy hónapja, augusztus közepén bukkantak az V. Temes Regatta részvevői. Csónakázás közben figyeltek fel a Temes vizébe hajló ágakon a felszín közelében lebegő barnás, nyálkás, labdaméretű ismeretlen élő szervezetekre. A különös felfedezésről értesítették a Tartományi Természetvédelmi Intézetet, amelynek munkatársai több más intézmény szakembereivel együtt szeptember 10-én felkeresték a Temes azon szakaszát, ahol a különös telepes élőlényeket találták.
A kutatócsapat között volt Olivér Fojkár magiszter, a Tartományi Természetvédelmi Intézet szakmunkatársa is, aki a felfedezésről beszámolt lapunknak:
– A Temes Regatta részvevői által az ismeretlen gömb alakú telepről készült fotók és a megkerülés helyszínének a leírása alapján alig több mint egy órányi kutatás után újabb telepekre bukkantunk a Temes folyó vizében. Négy fős csapatunk csónakkal vizsgálta át a vízbe lógó faágakat, és csakhamar rá is akadtunk az eddig nálunk ismeretlen mohaállatka telepeire.
A 10-15 centi átmérőjű telepek fűzfaágakon lógtak, alig fél méterre a víz szintje alatt. A begyűjtött mintákat az Újvidéki Egyetem Biológia Karának professzora, dr. Ivo Karaman is megvizsgálta, miután bizonyítást nyert a feltételezés, miszerint valóban az édesvízi mohaállat telepei élnek a Temes vizében. Tehát egy korábban nem ismert telepes élőlényről van szó, amely akár már több éve is megjelenhetett a vizeinkben, de mindeddig nem tűnt fel senkinek a jelenléte és nem történt meg a felfedezése sem.
Felmerül a kérdés, hogy mit jelent az egyébként alig néhány milliméter nagyságú mohaállatkák tömeges elszaporodása a Temesben? Egy új élőlény megjelenése egy életközösségben veszélyes is lehet, megbolygathatja az ökológiai egyensúlyt. Még további kutatásokra, vizsgálódásokra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani jelent-e veszélyt az új, egyébként Amerikában őshonos mohaállatka és telepeinek elszaporodása folyóvizeinkben – mondta Olivér Fojkár az új jövevényfaj megjelenése kapcsán.
A többségében tengeri mohaállatok egyedei kisebb-nagyobb telepeket alkotnak, és a közös burokban rengeteg egyed él együtt. A telepek helyhez kötött életmódot folytatnak, de szabadon úszó telepekkel is lehet találkozni. Megtelepedhetnek a vízi növényeken, csónakok alján, stégek lábain, vízbe süllyedt ágakon és gyökereken is. A horgászok gyakran járnak a vizeink mentén, ajánlatos lenne jobban odafigyelni, hátha máshol is már megjelentek a különleges édesvízi mohaállat telepei, amely már megszokottnak számít Észak-Amerikában, és egyre inkább terjed Európában és Ázsiában is. Az enyhén dudoros telepek nagysága elérheti akár a 2 métert is, de általában futball-labda méretűek. A kocsonyás, nyálkás tapintású telepek 99 százaléka víz, színük barnássárga és részben átlátszó, szaguk kellemetlen, leginkább romló halra emlékezetet.
A több ezer egyedet számláló telepek a lassan áramló, sekély, felmelegedő vizek és öblök napos részeit kedvelik és itt fejlődnek ki. A pár milliméter nagyságú mohaállatok tapogatókkal szűrik ki a vízből táplálékukat, a parányi szervesanyag-részecskéket és a lebegő mikroorganizmusokat. A 20 fok körüli vízben érzik jól magukat, már 12-13 fokos vízhőmérsékletnél a telepek elpusztulnak, szétesnek. A telet spóraalakban vészelik át, ezekből tavasszal új telepek fejlődnek.
A szűrő táplálkozásmódjukból kifolyólag a mohaállat kedveli a tápanyagokban gazdag vizeket, de szennyezett vízben nem tud megélni. Szűrő tevékenységével tisztítja élőhelyének vizét, ezért megjelenése akár még hasznos is lehet a szerves anyagokkal terhelt vizeinkben.
