Tíz évvel ezelőtt tárta ki kapuit Zentán a Ci-Fi Civil Információs Iroda. A zentai civil szervezeteket maga köré tömörítő iroda történetéről és a civil társadalom helyzetéről dr. Zsoldos Ferenccel, az iroda vezetőjével beszélgettünk.
– Az irodának helyet adó helyiségeket a zentai önkormányzat bocsátotta a rendelkezésünkre, s azóta használjuk ezeket térítésmentesen. A nagyobb teremben 2002-ben alakítottuk ki az Altero alternatív ifjúsági klubot, amelyet egy teljes mértékben önkéntesekből álló csapat koordinált, s a fiatalok számára próbáltunk értékorientált rendezvényeket szervezni – mesélt Zsoldos Ferenc a kezdetekről.
Zsoldos Ferenc
– Kezdetben ennek megvolt a maga lendülete, s voltak jó programok is, de eredeti célunkat, vagyis azt, hogy egy önkéntesekből álló klubot működtessünk, nem sikerült megvalósítani. A helynek ugyanis nem volt akkora látogatottsága, hogy állandóan nyitva tartson, s idővel az önkéntesek is elveszítették a lendületüket. Időközben merült fel, hogy nyissunk egy civil, információs ifjúsági irodát is. Tíz évvel ezelőtt, 2005 március 31-én pedig meg is nyílt az iroda, ahol a mai napig egy fizetett alkalmazott foglalkozik az iroda köré tömörülő civilekkel. Kezdetben egyébként nem is pályázati pénzekből, hanem a Nyári Ifjúsági Játékok keretéből fedeztük a jövedelmét – ecsetelte.
Sikerült megvalósítani az iroda megalapításával kitűzött céljaitokat?
– Bátran elmondhatom, hogy megalakításakor nemcsak nevében, hanem funkciójában is ez volt tartományunk első civil központja. Nagyon hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy intézményesüljön, vagyis annak, hogy a szervezetek igényeljék, egyre többet járjanak be ide. A Ci-Fi egyértelműen a Zentai Civil Fórumra épül, mivel ez elsősorban egy szolgáltató iroda: segít a pályázatok lekövetésében, megírásában, de mintegy 15 egyesületnek itt van a székhelye is. Átvesszük a hozzájuk érkező postaküldeményeket, s sok szervezet számára az ügyintézést is elvégezzük, s vannak, akik a technikai eszközeinket és a helyiséget is használják. Ezért úgy érzem, hogy az iroda belakta magát.
A Zentai Civil Fórum koordinálásával is te foglalkozol. Időnként nem okoz gondot közös nevezőre hozni, összetartani a különböző civil szervezeteket?
– A zentai civil kerekasztal kapcsán arra vagyok nagyon büszke, hogy most már tizenkét éve, hogy működik, s igazából konfliktusok nélkül történik mindez. Én személy szerint inkább nem is koordinátornak, hanem inkább moderátornak tartom magamat. Amikor összehívjuk ezeket a megbeszéléseket, akkor lemoderálom őket. A leglényegesebb ezeken, hogy mindig közösségi döntés születik. Amennyiben a pályázatok kapcsán felkér bennünket az önkormányzat, akkor a szervezetek szavaznak, és úgy küldjük el a megfigyelő tagokat. A zentai vezetőség egyébként egyre több bizottságba hívja meg a civileket. Tehát az évek során az önkormányzat is elfogadta partnernek az egyesületeket. A Zentai Civil Fórum legnagyobb eredményei közé tartozik az is, hogy hosszú évek kérése után külön könyvelő intézi az egyesületek díjmentes könyvelését, ami nagyon költséghatékony dolog, mivel a szervezeteknek nem kell erre pénzt áldozniuk abból a támogatásból, amelyet az önkormányzat pályázatán nyernek. Úgyszintén rendkívül lényeges dolog az, hogy nagyon sok közös rendezvényt közösen szervezünk. Ismerjük egymást, bízunk egymásban, és segítünk egymáson, ami szerintem a legfontosabb. A civil szervezetek aktívak, ami biztos, hogy a Ci-Finek is köszönhető, de összességében szerintem az együttműködés és az együttgondolkodás a meghatározó. Mi lényegében szolgáltatunk, nem pedig diktálunk. Inkább lehetőségeket adunk, s szerintem a civilek életben ez a legfontosabb. A civil központnak pedig segítenie, szolgálnia kell, különösen a kisebb egyesületeket, s minden olyan dolgot meg kell tennie, hogy ezek megerősödjenek.
A Ci-Fi az egyesületekkel karöltve több nagyszabású rendezvény megszervezésében is részt vesz...
– Nagyon sok ilyen esemény van, amelyet ugyan a Ci-Fi koordinál, de képtelen lenne megszervezni az egyesületek közreműködése nélkül. Ezek közül a legrégebbi a Civil nap, amelyet manapság a városnapi ünnepségek keretében rendezünk meg, de úgyszintén ilyen szervezésben rendezzük meg nyaranta a Mosolytenger Gyermekfesztivált, a Mindenki karácsonya elnevezésű jótékonysági akciónkat, a legújabb rendezvényünk pedig a jövő hétvégén, április 18-án megrendezésre kerülő Civilek éjszakája. Vagyis amit a Ci-Fi megszervez, abban az egyesületek is segítenek. Természetesen sokkal fontosabb az, hogy a szervezetek egymást is kisegítik. Nagyon sokszor előfordul, hogy 2-3 egyesület egymással karöltve szervez meg egy rendezvényt. A többi között ennek is köszönhető az, hogy a zentai civil élet modellértékű lett tartományunkban. Az sem akadályozza meg a szervezetek együttműködését, hogy ezeknek a tagjai más és más politikai pártokkal szimpatizálnak. Szerintem ez is rendkívül lényeges, hiszen mindenki a lokális
közösségért tevékenykedik.
Az elmúlt egy évtizedben mennyire változott meg a lakosságnak a civilekhez való viszonyulása?
– Alapjában véve Kelet-Európa mint posztkommunista térség nagyon a kezdetén áll annak a civil társadalomnak az újjáépítésében, amelyet 1945-ös kommunista diktatúra szétvert.
A 19. század folyamán különösen Nyugat-Európa területén kezdtek kialakulni a civil szervezetek, s ez átgyűrűzött az akkori történelmi Magyarország területére és az egész kelet-európai térségre is. Ezt, a nyugatihoz viszonyítva késleltetett fejlődést 1945 után, a szovjet kommunista blokk szétverte. A diktatúrának ugyanis ellensége a civil társadalom, s nem akart magának egy versenytársat, s nemcsak a közösségeket, hanem az emberi gondolkodást is uralni akarta. Szerbiában, a miloševići rezsim megbukása után a politikai pluralizmus mellett a civil társadalmat is szinte a semmiből kellett újraépíteni. A politikai pártoknak viszont nagyon jól behatárolt céljaik van, s újjá kellett építeni az egész államot és demokráciát, s mivel ezek mögött nagyon komoly erőforrások vannak, ezért ezek gyorsan felépültek, hiszen az állam irányításáról van szó. A civil társadalom viszont egy önkéntes hálózatra épül, s ezért az emberek nem kapnak pénzt. Az emberek lényegében a saját szabadidejüket áldozzák be valamilyen, számukra fontos közösségi célért, s egyfajta űrt töltenek be tevékenységükkel azon a területeken, ahol az állam, az önkormányzat nem tud megoldást találni a problémákra. Ez viszont lassú folyamat. Korábban ugyanis elültették az emberek fejében, hogy semmit sem szabad kezdeményezni, s mindent az államnak kell megoldania. S, hogy most, hol is tartunk? Vannak olyan nyugati országok, ahol 50 százalék felett van a civil önkéntesek aránya, nálunk azonban a civil szervezeti tagság nem éri el a 10 százalékot. Nagyon alacsony az önkéntes munka társadalmi megbecsülése is. Lelkileg az a legnehezebb a civil szférában, hogy azok sem becsülik meg ezt a munkát, akiknek az érdekében cselekszünk. Legtöbb esetben kétféleképpen reagálnak: amíg sikertelen és nem ér el eredményeket, addig igazából a sajnálat hangján beszélnek a civilekről. Amint viszont valamiben sikeresek, akkor azt feltételezik a tevékenységükről, hogy van valami mögöttes, akár anyagi érdek mögötte, s ezért irigykedni kezdenek rá. Szörnyű dolog, hogy nagyon ritka esetben viszonyulnak pozitívan a civilekhez. Sajnos a gazdasági nehézségek és a szegénység növekedésével mindez még inkább kiéleződik. Ennek ellenére egyértelműen látszódik, hogy egyre többen lesznek civilek, s egyre jobb a megítélésük. Viszont, mint ahogyan már említettem, mindez egy nagyon hosszú folyamat.
2010 és 2014 között részt vettél a Magyar Nemzeti Tanács civil stratégiájának a kidolgozásában is. Mennyire vagy elégedett a stratégia fogadtatásával, illetve a hozzá való viszonyulással?
– Külön örülök annak, hogy a zentai modell beépülhetett azokba a civil fejlesztésekbe, amelyek a nemzeti tanácson belül megindultak. Ez nemcsak azért volt jó, mert én vezettem a Civil Konzultatív Testületet, hanem mindenekelőtt azért, mert kezünkben volt egy modell, amelyet át tudtunk ültetni más környezetbe is. Máshol is megindultak hasonló folyamatok, s nem Zenta volt az egyetlen, ahol kialakultak a civil kerekasztalok, a civil központszerű szervezetek, de ez volt az, amelyik a legrégebbinek és a legjobbnak nevezhető, s amikor a konzultatív testület megalakult, és elkezdtük a vajdasági magyar civil stratégiát kialakítani, akkor a többi között a zentai modell is egy forrás volt ahhoz, hogy mit is kellene csinálni délvidéki szinten. A stratégiának köszönhető, hogy a Ci-Fi mellett még hat civil központ is kialakult. Viszont ez, az MNT új felállásával egy kicsit elbizonytalanodni látszódik. A Civil Konzultatív Testület 2014 decemberében megszűnt, s helyette nem állt fel egy másik. Tudom, a törvényi kötelezettségnek eleget kellett tenni, aminek értelmében 4 állandó bizottság jöhet létre, de elnöki különtestületek létrejöhetnek, amelyek még nem alakultak meg. Az én munkaviszonyom december közepén megszűnt, de a szomorú az egészben az, hogy senki sem vette át ezt a feladatot. Pillanatnyilag nincs Civil Konzultatív Testület, s nincsen civil ügyekkel megbízott tanácsos, vagy pedig külön, ezzel a témával foglalkozó személy. A vajdasági magyar civil stratégia a többi stratégiához hasonlóan a felülvizsgálás fázisában van. Az a gond, hogy a 2012-ben elindított folyamatok a tavalyi év végén leálltak, márpedig társadalmi folyamatokat nagyon nehéz beindítani, s különösen hálátlan és veszélyes dolog ezeket akár egy évre is leállítani, mert nehéz lesz újraindítani őket, s a jelenlegi állapotukban nem tesznek jót a délvidéki civil szférának, s összességében a magyar közösségnek sem. Ha a közösségünket meg akarjuk tartani, akkor ezeket a pozitív folyamatokat nem szabad ilyen hosszú időre felfüggeszteni, elindult ugyanis egy modell, amelyet délvidéki szinten is tudnánk folytatni.
