Adorjáni Teknővájók

Erdélyből származtatják magukat az adorjáni „romák”, akik, mint mondják, nem roma nemzetiségűek, hanem románok, hiszen nem értik a cigány nyelvet, egymás között románul beszélnek, bár a magyar környezet és a szerb nyelv hatására számos nem román szót, kifejezést használnak. A tavalyi népszámlálási adatok alapján Adorjánon 320 román nemzetiséghez tartozó polgár él. A falu lakossága még nem is olyan régen másfél ezer lelket számlált, időközben azonban ez a szám már alig haladja meg az ezer főt.

A faluból a magyar fiatalok jelentős része elköltözött. Főleg azok maradnak, akiknek van földjük vagy a közeli Magyarkanizsán találtak munkát. A Tisza-parti kis faluban a magyarokkal ellentétben a románok száma nem csökken(t), bár már körükben is ritka a 4-5 vagy az annál is nagyobb számú gyermekáldás. A kétgyermekes családmodell mind több házaspár sajátja. Már az iskoláztatásra is gondolnak.

Adorjánon két éve Teknővájók – Coritari néven polgárok egyesülete alakult, amelynek alapszabályában és a szervezet pecsétjén románul az Asociaţia Cetãtenilor Coritari elnevezés szerepel.

Minek vallják magukat az adorjáni cigányok, ha lehet így feltenni a kérdést?

– Öt-hat éve az EU segélyt folyósított a szerbiai romáknak. Mi is annak vallottuk magunkat, hátha kapunk valamilyen támogatást. Az adorjáni helyi közösség támogatásával segélyért folyamodtunk. Újvidékről ki is jöttek a faluba terepszemlére, hogy meggyőződjenek róla, mi is a helyzet Adorjánon. Két személy keresett fel bennünket. Amikor az egyik cigányul, azaz roma nyelven kezdett el beszélni, hamar kiderült, hogy nem értjük egymást, nem egy nyelvet beszélünk. Hivatalosan is megállapították, hogy bár sokan lecigányoznak bennünket, de mi nem vagyunk romák, ha már a nyelvüket sem értjük, így aztán nem kapattunk a romáknak szánt segélyből – kezdte mondókáját beszélgetőtársam, Preda Miklós, az adorjáni román közösség fiatal aktivistája.

– Megértjük a román nyelvet, de már nem minden szót értünk. A mi anyanyelvünk román, ezt hozták magukkal a Tisza mellé a teknővájó őseink, de beszédünk mára eléggé összekeveredett a szerbbel meg a magyarral. Egyre inkább keveréknyelven beszélünk, de azért a romániai románokkal megértjük egymást, bár sok magyar és szerb szót is használunk, ha nem jut eszünkbe románul. Keveréknyelven beszélünk, olyan kétharmad román, a többi magyar meg szerb. A faluban magyarokkal élünk együtt, magyar iskolába jártunk és a gyerekeink is magyarul tanulnak írni és olvasni. Négy osztály után minden gyerek utazik Magyarkanizsára, ott folytatják nyolcadikig ugyancsak magyarul. Munkánk során sokfelé utazunk, szerbek között is mozgunk, beszéljük az államnyelvet is, amire sokszor szükség van.

Korábban az általános iskola után nem tanult közülünk senki tovább, most van két középiskolásunk, akik szakmát tanulnak, az egyikük villanyszerelő lesz, a másik meg autómechanikus – mondta Miklós.

Honnan az ötlet az egyesület megalakítására?

– Mindenfelé, minden faluban vannak egyesületek, amelyek a helyi hagyományok és népszokások ápolására jöttek létre. Mi is úgy gondoltuk, hogy az adorjáni románoknak is kellene alakítani egy egyesületet, művelődési meg sportrendezvényeket tarthatnánk. A Koritari egyesületet 14 alapító taggal indult, 2010 júliusában a pénzügyminisztérium jegyezte be. Pecsétet is kaptunk, amelyen szerbül cirill betűkkel és románul van feltüntetve a szervezet neve.

Két év alatt sajnos nem kaptunk semmilyen támogatást. A magyarkanizsai önkormányzat minden évben valamennyi pénzt ad a polgárok egyesületeinek működésére. Mi is kértünk segítséget, hogy szervezzünk különféle rendezvényeket, de eddig egy dinárt se kaptunk a községtől, meg mástól sem. A kérvények összeállításában segít a helyi közösség, de úgy látszik nem vették még figyelembe, hogy mi is létezünk, hogy van egy, a román kisebbségeket összefogó polgárok egyesülete Adorjánon. Akartunk román napot tartani a faluban, de nem sikerült, az önkormányzat és más támogató sem akadt, hogy szervezhettünk volna egy kis rendezvényt.

Az alapszabályban benne van, hogy őrizzük a hagyományainkat. Néptánccsoport alakítása és zenekar is szerepel a terveink között. Tánccsoport már van, 2010-ben alakult meg a csoport. Futballcsapatot is sikerült verbuválni, az asszonyokat meg a sütés-főzés hozza össze, egymástól tanulnak. Minden román tagja az egyesületnek, nincs tagsági könyvünk, viszont van folyószámlánk, azon keresztül évente ad a község 16 000 dinárt útiköltségre. Ebből fizetjük a könyvelőt, mert, ha van költés, ha nincs, könyvelni kell.

Idén a süteménykészítő versenyre készítettünk trikókat, és az okleveleket meg serleget is ebből a pénzből vettük, amit nem költöttünk el útiköltségre. Azt se tudtuk, hogy kell elszámolni az útiköltséget, az üzemanyagszámlát. Most már ezt is tudjuk. A román asszonyok készítettek süteményt és a magyar asszonyokból álló bíráló bizottság értékelte, nem volt részrehajló bíráskodás.

Van focicsapatunk is, kispályás tornát is szerveztünk, csak sajnos nem volt elég hírverés, nem tudtuk kinek szóljunk, újságíróknak, hogy bele rakják az újságba, esetleg rádióba. Jó hangulatban teltek a rendezvényeink, jövőre is tervezünk sportnapot és az asszonyoknak főző-sütőversenyt.

Jól fogadták az adorjáni magyarok is a kezdeményezésünket, jól élünk velük, nincsenek konfliktusok, veszekedések, megértjük egymást, mi is ugyanúgy részt veszünk a falu életében, mint a többi lakos – foglalta össze Preda Miklós.

Miért a Teknővájók nevet kapta az egyesület?

– Valamikor Erdélyből jöttek az őseink erre a vidékre. Vándoroltak településről településre, ahol kaptak munkát, ott több hétre letelepedtek, kunyhót építettek és abban laktak, több hónapig is dolgoztak egy helyen. Főleg nyárfából vájták a teknőket, ebből éltek. Én még emlékszem, gyerekkoromban jártam a felnőttekkel az erdőbe, ahol a sózó teknőket, jószágitató vályúkat, meg más fa használati tárgyakat, fakanalat és egyebeket készítettek. Lejártak egészen Titel környékére is.

Elődeink vándor életmódot folytattak. Sokáig Palicson éltek, ott dolgoztak, de végül itt Adorjánon telepedtek le. Oda menetek dolgozni, ahol kaptak fát, amiből kifaragták a szükséges edényeket, a fakanáltól a teknőig. Amíg csak volt munka, kitartottak egy helyben. A teknővájók meg tudtak élni a munkájukból. Elsősorban a sózóteknőt és a dagasztóteknőt készítettek, ezekre minden háznál szükség volt. Faragtak zsírkavaró és evőkanalat is. A sok műanyag teknő, lavór, kanál teljesen kiszorította a faedényeket, pedig azok sokkal jobbak.

– A teknővájó életmódnak az emlékére választottuk az egyesület nevének a teknővájók, vagy, ahogy mi mondjuk teknőfaragók nevet. A nagy szüleink szakmáját, a teknőfaragást régen nem műveli senki, esetleg hagyományápolásból fel lehetne eleveníteni, de már a szerszámok is elvesztek. Az egykor használt szerszámokból sajnos mára már nem maradt szinte semmi, öregapámnak sokáig megvoltak a teknőfaragó szerszámai. A faluban élt egy idős román ember, aki megvigyázta a szerszámokat, voltak neki kapocska és egyéb szerszámai, de egyszer elkérték tőle valami bemutatóra és sajnos elfelejtették visszahozni. De ennek is már több éve – mondta Preda Lajos, Miklós apja, aki a többi románnal együtt lent lakott a Tisza árterületén egészen a 1970-es árvízig, ami elmosta a kunyhójukat. A kiöntött családok egy része elhagyta Adorjánt, a többiek kaptak házat a faluszéli telepen.

Miből élnek az adorjáni románok?

– Adorjánon néhányan hulladékfelvásárló állomást nyitottak, mi többiek pedig megyünk és ócskavasat, nejlont, üvegeket, másodlagos nyersanyagokat gyűjtünk. Akinek csak lova van, az a szűkebb környéket járja, a többiek viszont már autóval, kisebb teherkocsival messzebbről is összegyűjtik az értékesíthető hulladékot. Az ócskavasért 10–15 dinárt fizetnek kilónként, amikor jobban kellett, jobban ment az iparnak, többet is adtak, volt már 22 dinár is, de leesett 7 dinárra. Valamikor több volt a napszámba járási lehetőség, a gazdák egész nyáron sok embert foglalkoztattak cirok-, paprika- és kukoricakapálástól szedésig sok kézi munkára volt szükség, de ma, amit csak lehet, géppel végeznek, hogy ne kelljen fizetni a napszámosokat. Ilyenkor télidőben nem keresett cikk az ócskavas, majd tavaszra, addig meg abból kell megélni, amit nyáron kerestünk és félreraktunk – mondta Miklós, a Teknővájók Polgárok Egyesületének vezetője.