A csókai Beszedics János tíz éve foglalkozik tejtermeléssel, ő azon szerencsések közé tartozik, akit közvetlenül nem érintett a tej aflatoxinnal való szennyezettsége, mivel a fejősteheneit silótakarmánnyal és kész tápokkal eteti.
– Annak idején, 2004-ben a zombori tejgyárral kezdtem el dolgozni, a gyár közvetítésével 2005-ben tíz holland üszőt vásároltam, amelyek árát egy év türelmi idő után négy év alatt részletekben törlesztettem a tej árából. Akkor ugyanilyen módon összesen 114-en hoztunk be üszőket, közülük rajtam kívül csak még egy személy fizette ki az állatokat. Zombor helyett más feldolgozónak szállították le a tejet, de végül is semmi bántódásuk nem történt. A tejgyár igazgatója megdicsért, hogy rendesen törlesztettem a borjak árát. Fejlesztésre kértem tőlük támogatást, végül újabb borjúvásárlásban egyeztünk meg. Bácsföldváron az egyik farmon kiválasztottam nyolc jószágot, ötszáz euró foglalót adtam, hogy majd a többit a gyár fedezi, én meg a gyárnak tejjel törlesztek. Az egészből azután nem lett semmi, a pénzem elveszett, a gyár megszegte ígéretét.
Később felkeresett az újvidéki tejgyár igazgatója, át is mentem hozzájuk, nem is volt nagyobb gondom velük, de tavaly, mint ismeretes, bezárták az újvidéki tejgyárat. A szabadkai gyárhoz irányítottak, a gyár igazgatója terepszemlét tartott nálam, nagyon fennhéjázva beszélt, azt is kifogásolta, hogy zöld színűek a padlólapok nem fehérek. Tudtára adtam, hogy ha együttműködést szeretne, akkor le kell szállnia a magas lóról. Másnak is átadhatom a tejet. Végül is sikerült megállapodni, augusztus óta velük dolgozom, meg vannak elégedve, sosem volt gond a minőséggel, maximálisan ügyelünk a higiéniára, előírásosan fertőtlenítjük a berendezéseket, a hűtőedénytől a fejőgépig mindenre fokozottan odafigyelünk.
A tejet extra minőségűként fizetik, 40 dinárt kapunk literjéért. A mezőgazdasági minisztérium nagybecskereki ellenőrei havonta kétszer visznek tejmintát, ha megfelel a minőségi követelményeknek, a tejgyár még literenként plusz két dinárt fizet, ehhez adódik még hozzá a tejprémium.
Jelenleg 15 Holstein fríz fejőstehenem van, de az istálló kapacitása megengedne kétszer ennyit. A szaporulatból meghagyok négy borjút, a bikákat pedig majd eladom, fokozatosan próbálom növelni az állományt, amivel idővel el tudnám érni a 400–500 liter tejet naponta.
A teheneket saját elállítású silóval etetem, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy gombával és a penészgombák által termelt aflatoxinokkal szennyeződjön meg a tej. Amikor kitört a botrány a szennyezett tej kapcsán, a feleségem napokig nem tudott aludni, csak akkor nyugodott meg, amikor megjött a laboratóriumi elemzés eredménye, hogy az általunk termelt tejben nincs aflatoxin. Szeptember óta használjuk a Minazert vagy, ha nincs, akkor a Zeolitot. Kész takarmányt vásárolunk, amelyhez mi adjuk hozzá a silót. Szárazság volt tavaly, igyekezni kellett a munkával, lesilóztam 75 pótkocsi kukoricát, ami hozzávetőleg 15 vagon takarmányt jelent. A góréba nem került egyetlen egy cső kukorica sem. Akkor volt a legjobb a silótakarmány, amikor a kukoricával a mézcirkot is lesilóztam, a kettő együtt fantasztikus jó elegyet alkot, a tehenek csak úgy falták.
Az egész aflatoxin-botrány érzékenyen érinti a tejtermelőket, jó okot, ürügyet szolgáltattak arra, hogy a kistermelőket eliminálják. Politikai és gazdasági vetülete is van a dolognak. Az idei év vízválasztó lesz, döntő év a tejtermelők számára. Azoknak, akik komolyan szándékoznak tejtermeléssel foglalkozni, fel kell szaporítaniuk a napi tejmennyiséget annyira, hogy elérjék vagy meg is haladják a napi 150 litert. Ehhez kapnak a gyártól egy tejhűtő berendezést és három-négy hónap határidőt, hogy az elírásoknak megfelelő tájtároló, átadó helyiséget kialakítsák. Ha valaki erre nem lesz képes, megtörténhet, hogy hamarosan szóba sem állnak vele, nem veszik át tőle a tejet, mert nem megfelelő körülmények között tárolja stb.
A szomszédos Magyarországon is ugyanez bekövetkezett, amikor igazodni kellett az Európai Unió előírásaihoz, a kistermelők sorra feladták a harcot, egyszerűen nem fizetődött ki nekik tejtermeléssel foglalkozni, állandó problémákba ütköztek, és végül feladták. Bánátban, főleg a kisebb falvakban, például községünkben Hódegyházán, a falu kilencven százaléka tejtermelésből él, 4-5 felvásárló viszi tőlük a tejet. Akad néhány nagyobb gazda, komolyabb tejtermelő, de a többség kisgazda, 2-3 vagy 5-6 tehenet tart, tőlük nem lehet elvárni, hogy uniós szabványok szerint dolgozzanak. Kicsiben viszont ez a dolog nem működik, anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy beruházzanak új épületbe, átvevőhelybe vagy új fejőstehenekbe. Mi lesz ezekkel az emberekkel? A mezőgazdasági minisztériumnak már most gondolni kellene erre a problémára, és serkenteni, támogatni kellene a kistermelőket, fogjanak össze, ha már egyedül nem tudnak megfelelni a növekvő követelményeknek, ketten-hárman társulva talán a felszínen tudnának maradni, ellenkező esetben számukra szomorú epilógusa lehet a tejtörténetnek, ami mostanában inkább botrányszagú és egyre zavarosabb – foglalta össze véleményét Beszedics János csókai tejtermelő.
