A Meteorológiai Világszervezet (WMO) 1950. március 22-én Genfben alakult meg és jelenleg 189 ország a tagja. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, erre emlékezve határozták el 1960-ban a meteorológiai világnap megünneplését, s azt azóta minden évben március 23-án tartják. Pénteken is fontos világnap volt – nem győzzük ünnepelni a világnapokat – méghozzá a víz világnapja, amely ezer szállal vagy inkább csöppel kötődik a meteorológiai világnaphoz. A meteorológia és a vízgazdálkodás között szoros kapcsolat van. A víz, mint légköri elem és időjárási tényező mozgásának, alakulásának meghatározása a meteorológia egyik legnehezebb feladata. Nem mindegy, hogy a tavaszi és kora nyári hónapokban mennyi csapadék hullik. A saját bőrünkön tapasztaltuk tavaly, hogy mit jelent a hosszú forró nyár, hogy mekkora terméskiesést tud okozni a tartós aszály. Alig termett kukorica, a tetejébe még penészes is (aflatoxin). Az élelmiszerárak meglódultak, a nem létező életszínvonalunk meredeken zuhan.
Fotó: Gergely József
Az újkori meteorológia kezdetének 1780-at tekinthetjük, ekkor kezdték összegyűjteni és kiértékelni a meteorológiai állomások adatait. A XIX. század közepén felgyorsult a fejlődés, amiben jelentős szerepe volt a hadviselés és a hajózás igényeinek. A háborúzó felek tudni akarták, hogy a palackból kiengedett mérges gázt merre fogja sodorni a szél, nehogy saját csapataikat mérgezzék le. A tengeri manőverek előtt szerették volna tudni, milyen időjárás uralkodik a nyílt vízen, nehogy az ellenség mellett még a tengeri viharokkal is meg kelljen küzdeni. A második világháború terméke a radarkészülék, amelyet az ellenséges repülő objektumok felderítésére fejlesztettek ki, később fontos eszközzé vált a felhők mozgásának követésére. Mennyi „jó dolgot” hoztak a háborúk!?
Az időjárás-előrejelzés tudománya rohamosan fejlődik, ma már a meteorológusok tíz napra előre tudják meglehetős biztonsággal jelezni a várható időjárást. Erre mondta a feleségem néhai nagymamája: „Nem tudnak azok semmit fiam, nézz ki az ablakon és meglátod, milyen idő van!” A régi öregek számítógép és internet nélkül is tudtak valamit az időjárásról.
Az ember nem nyugszik, minden áron uralni akarja a természet erőit és az ebben az irányban folyó kutatások eredményeit ma is elsőnek a hadviselésben kamatoztatja. Az amerikai hadsereg a vietnami háborúban trópusi viharokat gerjesztett, repülőről ezüstjodidot szórtak a felhők magasában özönvízszerű felhőszakadásokat zúdítva a vélt ellenség nyakába. Lombtalanító vegyszerekkel próbálták átláthatóvá tenni a dzsungelt. Az ész megáll.
A kínaiak a szárazság következményeit mesterséges hó és csapadék előállításával próbálják ellensúlyozni a magasan a légkörbe juttatott vegyszerekkel. A pekingi olimpia előtt is próbálkoztak jó időt „csinálni” a fojtogató szmogot azonban csak akkor tudták enyhíteni, amikor a gyárak százait állították le. A gazdasági növekedés hajszolása az éghajlati viszonyok összekuszálásához vezet, és nagy baj lehet belőle.
A légkör mértéktelen szennyezése a világ nagyon sok pontján elviselhetetlen mértéket öltött, az ipari létesítmények, a gépjárművek milliói ontják a szén-dioxidot a levegőbe. A WMO koordinálja, támogatja és felügyeli a földi légkör viselkedésével, az éghajlattal és a víz globális eloszlásával kapcsolatos kutatásokat, feladatokat, kiterjedt tájékoztatási tevékenységet folytat.
Az éghajlatkutatók nagy erőkkel vallatják a Föld pólusait, a sarki területek – a globális klímát befolyásoló hatásuk révén – végső soron az egész Föld élővilágára és az emberi társadalomra is hatással vannak. A jelenleg zajló klímaváltozás megértésének egyik kulcsa, hogy minél többet tudjunk meg a sarkvidékeken zajló folyamatokról. A hadászatban jól bevált kémműholdak átalakításával szerzett adatok segíthetnek megtalálni az összefüggést az Északi- és Déli-sarkvidék jelenségei, valamint bolygónk egészének óceáni és légköri folyamatai között.
A tudósok egy része azzal ijesztget bennünket, hogy ha a jelenlegi ütemben melegszik a Föld éghajlata, leolvadnak a Föld jégsapkái, az óceánok és tengerek vízszintje annyira megemelkedik, hogy részben vagy teljesen elönti a partközeli nagyvárosokat. A globális katasztrófa elkerülhetetlen, már csak idő kérdése, mikor fog bekövetkezni e vészjósló forgatókönyv.
Bennünket itt a Kárpát-medencében közvetlenül ugyan nem fenyegetnek a tengerek, de a globális változások egyre több lokális nyűggel járnak. Már a Kárpát-medencében sem ismeretlen jelenség a tornádó, korábban sosem látott erejű forgószelek és viharok szakadnak a nyakunkba. Tény, hogy Kelet-Közép-Európa országaiban évek óta a viharok és a jégverések okozzák a legnagyobb károkat. A viharral és jégveréssel kapcsolatos kárbejelentések számát Magyarország vezeti, az elmúlt három évben több mint 130 ezer káresetet regisztrált a Generali Providencia biztosító.
Még emlékszünk a 2010-es rekord csapadékos évre, egész évben hullott az égi áldás, az évi csapaék meghaladta a 900 millimétert, ami csúcsbeállítás. Kelet-Közép-Európa országaiban az árvízkárok milliárdos nagyságrendűek voltak. Csak Magyarországon a medrükből kilépő folyók több mint kétezer esetben összesen 1,5 milliárd forintnyi kárt okoztak. Ugyanebben az évben felhőszakadásra több mint 2 milliárd forintot fizetett ki a biztosító, a bejelentések száma meghaladta a 16 ezret.
Tavaly sorra dőltek a hideg és melegrekordok, a februári fagy elvitte a gyümölcstermés jelentős részét, majd nyáron megdőlt a százéves melegrekord, ami a kánikulai napok számát illeti. A múlt héten, március idusán soha nem tapasztalt hóvihar szakadt a nyakunkba, és helyenként mínusz 18 Celsius-fok alá esett a hőmérséklet, ami megint csak egy újabb hidegrekord. Az elmúlt tíz évben az utóbbi fél évszázad legmagasabb átlaghőmérsékletű esztendőit jegyezhették fel a szorgalmas klímakutató meteorológusok. Se szeri se száma a szélsőséges időjárási megnyilvánulásoknak.
Mi jöhet még ezután? Égszakadás, földindulás?
