Amikor a tanítóképzős lányokkal beszélgettünk, azokban a napokban a szabadkai utcákon még tavaszi hangulat uralkodott. Az emberek arcán is az tükröződött, hogy vége a csúnya, hideg időjárásnak, végre megállíthatatlanul itt a tavasz, illataival, színeivel, derűlátásával. Nem is sejtettük, hogy Tél úr visszaveszi a hatalmat, Tavasz kisasszonyra kicsit tovább kell várakozni. A húszas éveik elején járó fiatalokkal beszélgettünk erről az évszakról, amelyre úgy szokás tekinteni, mint az emberi élet tavaszára. Olyan időszak ez, amely tele van ígérettel, hittel, lendülettel, erővel.
Kiss Krisztina, Gugánovity Georgina, Rózsa Ramóna, Gulácsi Beáta, Biszák Lilla
– A tavasz mindig valamilyen új kezdetet jelent, természetesen az én számomra is – jelenti ki határozottan Kiss Krisztina, s máris az egyetemistaéletnél tartunk, hisz az öt ifjú hölgy életének jelentős részét a tanulás tölti ki. – A végzősök majd diplomázás után életük egy újabb szakaszába lépnek át, ám nekünk, harmadéveseknek is igen dinamikus az életünk: nemrégiben kezdődött meg a második szemeszter, amely egy új tantárgyat hozott, a biológiát, újabb vizsgákra kell készülnünk. Emellett még óravázlatot is most kezdtünk írni, ami majd a tanítás alapja lesz, az egész évfolyamunk ezzel foglalatoskodik most – sorolja Krisztina. Ez az évszak mindig az ifjúsághoz kapcsolódik. Ezek a lányok a pedagógusi pályára készülnek, és mivel az óvónő, a tanító, a tanár gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozik, nagyobb az esélye, hogy lélekben mindig fiatal marad.
– Igen, hisz a pedagógus mindig gyermekközelben van, nagyon fontos – épp a diákjai miatt –, hogy mindig naprakész legyen az új információk terén, mindig lépést tartson mind az irodalmi, pedagógiai, pszichológiai vagy természettudományos újdonságokkal, mind a technikai fejlődéssel. Ezért gondolom, hogy ez a pálya nagyon kötődik a tavaszhoz – adott hangot véleményének Krisztina.
Az ezzel az évszakkal együtt járó tavaszi fáradtságot Gugánovity Georgina negyedéves hallgató is érzi:
– Persze hogy érzi az ember fiatal korban is a fáradtságot, csak nincs időm figyelni rá. Arra koncentrálok, hogy minden órára felkészüljek, a vizsgákon jól teljesítsek, és készülni kell a diplomamunkára is.
Kérdésünkre, hogy amikor a tanítóképző kar mellett döntött, felvázolta-e, hogy alakul majd az életpályája, Georgina válasza a következőképp hangzott:
– Természetesen megfogalmazódott bennem. Szeretném a tanulmányaimat a mesterképzéssel folytatni, vagy itt, vagy Szegeden. Nem tudom még, hogy hogyan alakul az életem, hogy a pedagógusi pályán dolgozom-e majd, vagy pedig valamerre másfelé visz az élet. Ahogy a sors hozza, nyitott vagyok a lehetőségekre – szögezi le tárgyilagosan.
Gulácsi Beáta úgy gondolja, nem egyszerű, de nem is reménytelen a helyzet, hogy az ember azt csinálja, amit szeretne. Hogy gyakorolják leendő hivatásukat, egyetemista társnőjével, Biszák Lillával a Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ keretében Magyarkanizsán létrehozták a Bagoly Kuckó civil szervezetet, amely elsős–hatodikos gyermekekkel foglalkozik. Természetesen az elmúlt hetekben ezek a foglalkozások húsvéthoz kötődő néphagyományokhoz kapcsolódtak, mert elődeink hagyatékát meg kell ismerniük az újabb, utánunk jövő generációknak is.
– Tavasszal az emberek kimozdulnak a szobából, sétálnak a korzón, szívesen leülnek a parkban egy padra, élvezni a napsütést. A gyerekek is nagyobb örömmel járnak iskolába, aktívabbak, mintha a téli, álmoskás hangulatot ilyenkor elfújta volna a tavaszi szél – jegyezte meg Beáta. Mint mondta, ilyenkor mindig eszébe jutnak, milyen jót játszottak gyerekkorukban a környékbeli gyerekekkel kinn a szabadban: fogócskáztak, fára másztak. Óhatatlanul szóba kerül, hogy a mai gyerekek sajnos leginkább lehuppannak a tévé elé, majd a Facebookon például az Éjjel-nappal Budapest tévésorozat legújabb epizódját tárgyalják ki. Annyira felgyorsult a világ, hogy az emberek elfelejtenek élni, a gyerekek nagyon hirtelen fel akarnak nőni. A Bagoly Kuckó a játékos foglalkozásaival épp a tévé, a számítógép mellől csalja el a gyerekeket.
A tavasz a tervezgetés időszaka. Biszák Lilla, aki most fejezi be a negyedik évet, vőlegényével az együttélést tervezgeti, szeretnék rendbe hozni a leendő házukat, ahol majd közös életük kezdődik. Nagy vágya, hogy sikerüljön a pedagógusi pályán elhelyezkedni, gyerekekkel foglalkozni. S természetesen saját gyerekeket is szeretne – jegyzi meg mosolyogva. Persze, a lányok rögtön azt is élénken kifejtik, ha a fiataloknak sikerül gyorsan elhelyezkedniük, anyagi szempontból manapság akkor is nehéz, főképp, ha családot akarnak alapítani. Ők szüleik történeteiből ismerik, hogy egykoron könnyebb és gyorsan volt az együttélés anyagi alapjait megteremteni. Arról nem is szólva, hogy nem könnyű megtalálni azt a megfelelő személyt, akivel valaki leélheti az életét, gyakori a válás (de ez már egy másik történet lehetne).
A harmadéves Rózsa Ramóna azt mondja, tavasszal jobban hiszünk abban, hogy valami pozitív fog bekövetkezni. A téli pihenő után, amikor tavasszal rügyezni kezdenek a fák, szinte egyik napról a másikra új hajtások sarjadnak, nekünk is ugyanilyen gőzerővel kell előrehaladni, tenni a dolgunkat, mert ha valaki egy helyben toporog, nem fog előbbre jutni az életben.
Ez a gondolat akár végszónak is megfelelő, mert a lányoknak előadásra kellett menniük. Persze sok minden szóba került beszélgetésünk során, például az is, hogy a kar hallgatói számára a mindennapok része a versolvasás, és mennyi csodálatos tavaszi témájú vers van a magyar irodalomban. A vers is segít ünneplőbe öltöztetni a lelkünket…
