Hóval, fagyokkal, romboló szélviharokkal, a kiadós esőzések nyomán áradásokkal és belvizekkel érkezett az idei tavasz. A vegetáció legalább két hetet késik, nem beszélve a tavaszi munkák kezdetéről. A természet csak lassan ébred, a fák most kezdenek lombkoronát bontani, a vándormadaraink előhírnökei a szokásos időben érkeztek, de egy részük szó szerint éhen pusztult, vonatkozik ez különösen a rovarevő fajokra.
Mit tapasztalt a napi rendszerességgel a természetet járó ember, milyen következményei voltak a megkésett tavasznak?
Szekeres Ottó, a Riparia Természetbarátok Egyesületének elnöke rendszeresen járja a terepet, természetvédelmi őrként dolgozik a Szabadkai-erdő védett területén, nap mint nap alkalma van szembesülni a hosszúra nyúlt tél élővilágra gyakorolt hatásával.
A hó kellemetlen tréfát űzött a gólyáinkkal (Fotó: Gergely József)
– Március közepére megérkeztek a fecskék és a gólyák első csapatai, de nem kis bánatukra felmelegedés helyett újra tél vette át az uralmat a hónap második felében. Behavazott fészkükön, az északi szél által hordott hóval szembe fordulva gubbasztó gólyákat, a hóban élelem után kutató énekesmadarakat lehetett látni. Egyesületünk a szokásosnál hosszabb ideig töltötte fel a madáretetőket napraforgóval, hogy az állandó, télen is nálunk tartózkodó énekesmadarak és az etetőre szokott északról lehúzódó téli vendégmadarak is találjanak eleséget legalább március végéig, amíg eltartott a zord időjárás – mondta a madarász szakember.
A fecskék mellett a többi rovarevő madár is megsínylette a hosszúra nyúlt telet, az első poszáták sem találtak élelmet. Tóth László adai amatőr természetbúvár, a madarak kiváló ismerője, már több mint ötven éve járja a vidéket, ismeri a Tisza mentét, de hasonlóan hosszúra nyúlt és csapadékos télre ő sem emlékszik. Adán többen is jelezték neki, hogy a városban, az utcákon elhullott madárkákat, vörösbegyeket és egyéb énekesmadarakat találtak.
Péterrévén Buzogány Tibor madarász a március végi hóban keresgélő búbos bankákat figyelt meg, amihez hasonlót még ő sem tapasztalt. A bankák csőrükkel próbálták szétkaparni a havat, hátha alatta a laza talajban találnának élelmet.
A hideg tavasz vámot szedett a vonuló vörösbegyekből (Fotó: Gergely József)
A hosszú afrikai útjukról hazatérő első fecskék csalódottan tapasztalták, hogy a rovarvilág továbbra is dermedt téli álmát alussza. Még április első hetében sem lehetett röpülő rovarral találkozni. Az ember gépkocsival akár száz kilométert is lehajthatott a nélkül, hogy az autó szélvédőüvegének egyetlen rovar is nekicsapódott volna. Ugyanolyan tiszta maradt az üveg a célba érkezéskor, mint amilyen induláskor volt. A levegőben nem szállt semmi. A fecskék a vizek felett próbáltak szerencsét, a csatornák, tavak légterében alacsonyan kerengve próbáltak vadászni. Gere István tornyosi halőr szinte mindennap járja a Csík-ér partját, arról számolt be, hogy a füsti fecskék a kiszélesített ér vize felett kerengtek napokon keresztül, az ismétlődő esőben pedig a víz fölé hajló nádszálakon gubbasztottak. Hogy hány fecske pusztulhatott el, azt még csak megbecsülni sem tudjuk.
A parti fecskék valamivel később szoktak megérkezni, mint a füstiek, őket az élelemhiány mellett a kora tavaszi áradás is hátrányosan érinti. A Tisza leszakadozott löszpartjaiban költ a legtöbb parti fecske. A várhatóan elhúzódó tartósan magas vízállás, a tavaszi árhullám lassú levonulása azt jelentheti, hogy a megszokott fészkelőhelyek, folyópartok még sokáig víz alatt lesznek, ami késleleti a fészkelést. Az apró rovarpusztító fecskéknek az ár levonulása után kell még kikaparni, kiásni a löszpartokban a fészkelésre alkalmas járatokat. Az ismétlődő árhullámok, a májusi vagy júniusi zöldár a már kivájt járatokat és az azok végében kialakított üregeket újra elöntheti, tönkre téve a tojásokat vagy a már kelő fiókákat.
A telelőterületekről visszatérő vándormadarak előhírnökeit idén tavasz helyett a tél fogadta. A nagy testű vízimadarak, gólyák, gémek, darvak tovább bírják a koplalást, mint az alig két-háromdekás apró énekesmadarak. Az ember a rovarevő madarakon érdemben sajnos nem tud segíteni, a repülő rovarokra vadászó fecskéknek hiába szórnánk ki eleséget, nem tudnak vele mit kezdeni.
A téli madáretetőt a megszokottnál hosszabb ideig látogatták a cinegék és a pintyfélék, bár a tavaszi násztevékenység kezdete és a táplálék mennyisége között nincs kizárólagos kapcsolat. A hormontermelés beindulásának kulcsingere a nappalok, a megvilágítás hosszának a növekedésében rejlik. Kertünk feketerigói az örökzöld bokrok rejtekében már márciusban javában építették fészküket, a territoriális viselkedés, a párba állás, az udvarlás és násztevékenység a hideg idő ellenére sem tolódott el. Az ember közelségéhez alkalmazkodott rigók könnyebben átvészelik a telet is, megtanulták, hogy a városok és falvak lakói mellett mindig jut nekik betevő falat, ezért a feketerigók nagy része télen is helyben marad. A legádázabb ellenségük az urbánus környezetben nem más, mint az ember házi kedvence, a macska. A macskák rendre megtizedelik a kertek, parkok, bokorsorok, sövények énekesmadár-állományát, amely ellen a rigók az elvesztett fészekaljak pótlásával, az évenkénti, akár háromszori költéssel védekeznek. A fajfenntartás ösztöne erősebb a környezeti ártalmaknál.
Az unkák unkognak, a varangyok vartyognak, az áprilisi enyhülésben egymásra találtak a zöld varangyos békák (Fotó: Gergely József)
A megkésett tavaszra panaszkodnak a gyümölcstermesztők és a méhészek is, nem beszélve arról, hogy a cukorrépasoroknak már zöldellniük kéne, az átázott földekre azonban április második felében lehet majd elkezdeni a vetés-előkészítést, de csak akkor, ha nem hullik hétről hétre újabb kiadós csapadék, mint amilyenben az elmúlt két hónapban bőven volt részünk. Annyi eső esett, mint átlagos években fél év alatt szokott. A talaj helyenként egy méter mélyen is átázott, a kötöttebb réti talajok képtelenek elnyelni a sok vizet, a legkisebb laposokban is fél lábszárig ér a víz. Az őszi gabona egy részét elviszi a belvíz, de a magasabb fekvésű területeken szépen be van bokrosodva a gabona, már csak a jó időre vár, hogy gyors fejlődésnek induljon. A mezőgazdasági termelőknek a hosszú, hideg és átlagon felüli csapadékos tavasz után a hirtelen és erős felmelegedés, hőség okozhat gondot. A szélsőségessé váló időjárásunk az elmúlt években „átugrotta” a tavaszt. Május elején már nyár van. Újabban már csak két évszakunk van, tél és nyár, az átmenet nagyon rövid, a hirtelen és drasztikus időváltozásokat ember, állat és növény egyaránt megsínyli.
A méhészek a méhcsaládok megerősödésének késéséről számoltak be. Ahhoz, hogy kellő számú dolgozót neveljen, egy családnak legalább 40 napra van szüksége. Mivel több hetet késett a tavasz, a méhcsaládok nem készültek fel a hordásra. A korán virágzó kajszibarack jelentős része még ki sem nyílt, a megduzzadt rügyek márciusban elfagytak. Egyik ismerősöm szokta volt mondani, hogy ha kevés lesz a barack, legfeljebb nem főznek lekvárt, de pálinkába azért csak kell, hogy jusson valamennyi a kajsziból is.
