Minden rosszban van egy icipici jó is. Könnyen megtörténhetett volna ugyanis, hogy ha az amerikaiak és szovjetek majd négy évtizeden keresztül nem méricskélik egymást a vasfüggönyön keresztül, akkor ma korántsem emlékezhetnénk meg az internet világnapjáról, vagy legalábbis szegényebbek lennénk egy technológiai csodával, amely az elmúlt harminc évben gyökerestül megváltoztatta a világot. Az internet ősét, az ARPANET-et ugyanis kifejezetten hadászati és kutatási célra hozták létre, hogy az egymástól távol eső katonai parancsnokságok, illetve kutatólaborok akkor is kommunikálni tudjanak egymással, amikor már gombafelhők tornyosulnak az amerikai nagyvárosok felett, a hagyományos kommunikációs eszközök meg értelemszerűen megszűnnek létezni. Mert az idén lesz pontosan harminc éve annak, hogy az addig szigorúan ellenőrzött hálózatról Milnet, vagyis Katonai hálózat néven leválasztották a hadászati szegmenst, és megszületett a mai fogalmak szerinti internet, amely rendkívül gyorsan általános kommunikációs, információtovábbító médiává vált, a későbbiekben pedig megjelentek az emberi kapcsolatteremtés újabb formái is.
Az eredetileg elsősorban oktatási intézményekben elérhető hálózatra egyre több intézmény, szervezet, cég kapcsolódott, s végül a szolgáltatást a nagyközönségnek is felkínálták. Az elektronikus levelezés forradalmát a hírcsoportok forradalma követte, ami végül is elvezetett világháló kialakulásához, amelyen már a laikusok is könnyedén, s viszonylag biztonságosan közlekedhettek. Az elmúlt tíz évben pedig újabb technológiai vívmányként megjelentek a közösségi oldalak, amelyek még jobban behálózták az életünket, és széleskörű változásokat hoztak mindennapjainkba. Ahogyan 1983-ban talán egy gombnyomás elég volt ahhoz, hogy a hálózatról leszedjék a tereptarka színeket, és először fehér köpenybe majd pedig civil ruhába bújtassák, úgy manapság, bárhol is élünk, lényegében csupán egy egérklikkélesre vagyunk a világ bármely pontjától. Ennek pedig természetesen megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Mindenképpen előnynek számít az, hogy a nap szinte bármelyik szakában szinte ingyen elcseveghetünk az óceánon túlra költözött cimboránkkal, azonban valljuk be őszintén: mind gyakrabban fordul elő mindannyiunkkal az, hogy a szomszédos irodában ülő kollégánkkal is csevegőprogramon keresztül beszéljük meg ügyes-bajos gondjainkat ahelyett, hogy egy rövid szünet erejéig leugranánk a közeli kricsmibe, és sokkal személyesebb körülmények közepette vitatnánk meg a felmerült kérdéseket. Néhány egérklikk untig elég ahhoz, hogy összeszedjük az általunk kívánt információkat, és még a napi sajtót is elolvassuk. Azonban ember, s nem utolsósorban újságíró legyen a talpán az, aki e digitális óceán felszínén maradva ki tudja válogatni a maga számára hasznos információkat, fel tudja mérni ezek hitelességét, s alkalmazni tudja a mindennapi élete, illetve munkája során. Márpedig a világháló áldása és egyben átka is ugyanaz. Amíg egyrészt jóval megkönnyíti az életünket, s egyben mindennapi feladatainknak az elvégzését, másrészt összetettebbé teszi boldogulásunkat a mind jobban összekuszálódó pókhálóban. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, de egyben – ha nem vigyázunk – el is idegeníti őket egymástól. Falakat dönt le, de egyben be is falazhat minket.
Jack Goldsmith, a Harvard Egyetem és Timothy Wu, a Columbia Egyetem jogi karának a professzorainak a Legal Affairs folyóiratban publikált Digital Borders című cikke szerint az internet valóban rányomja a bélyegét a társadalomra, de a társadalom is ugyanezt teszi az internettel. A szerzők azt állítják, van ugyan némi igazság abban, hogy az internet korában megszűnnek a határok, és a világháló csökkenti a társadalom tagoltságát, de ezzel szemben az ellenkező tendencia is jól megfigyelhető: a társadalom földrajzi, nyelvi, politikai, világnézeti stb. tagolódása egyre inkább áttevődik az internetre, vagyis a háló egyre tagoltabb lesz, egyre több határvonal, korlát rajzolódik ki rajta. Ennek jó és rossz oldala egyaránt van. Ismét bebizonyosodik, hogy a technológia tulajdonképpen semleges: az a technikai megoldás, amelyik az egyik helyen az előnyös testre szabást szolgálja, egy másikon a hátrányos megkülönböztetés, a szabadság korlátozásának a szolgálatába áll. Külön téma az internetnek a nyomtatott médiára gyakorolt hatása. a mi életünket is egyrészt megkönnyíti a világháló, ugyanakkor egyfajta baljós árnyként fenyegeti mindannyiunk megélhetését. Sokak valószínűleg átkozzák azt a napot, amikor az ember megismerhette az internet áldásait és átkát, s biztos az is, hogy nélküle is jól ellehet egy darabig az ember. De minek? Ahogyan minden mást, a netet is mértékkel kell fogyasztani, s meg lehet szelídíteni, hogy mindennapjaink kiszolgálója legyen, ne pedig mi vergődjünk kiszolgáltatva a mind keszekuszább háló(zat)ban.
