A csókai Művelődési Ház nagytermében az öntöde (a Sever helyi üzeme volt) mintegy kétszáz egykori dolgozója gyűlt össze nemrégiben , hogy tájékozódjon az ATB Sever gyárral szemben az elmaradt béreik kifizetése ügyében indított bírósági kereset várható végkifejletéről. A kisemmizett munkások jogi képviselője a bíróságok elutasító magatartása miatt a legfelsőbb állami vezetőséghez és az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért.
Lapunk már több ízben foglalkozott a Sever és a hozzá tartozó csókai öntöde privatizációja során az egykori munkások sérelmére elkövetett nyilvánvaló jogsértésekkel, a dolgozók évek óta sikertelenül próbálják visszakövetelni az elmaradt fizetéseiket.
A csókai Rozália 1983-ban kezdett el az öntödében dolgozni: – Az öntödében 2000 után kezdődtek a nagy leépítések, engem is munkaerő-felesleggé nyilvánítottak, húsz év után munka nélkül maradtam. 1997-ben kezdett csökkenni a fizetésünk, akkoriban nem nagyon firtattuk ennek az okát, a gyár vezetősége pedig nem tájékoztatott bennünket megfelelően. Csak amikor már elküldtek bennünket, akkor derült ki a szerződéshez csatolt mellékletből, hogy 1997-től öt éven át a fizetésünk 30 százalékát fejlesztés címén levonták, azzal, hogy majd ezt a pénzt 2002-től 2007-ig hasonló ütemben visszafizetik. Ebből a mai napig sem nem lett semmi, pedig a Sever eladásakor a privatizációs szerződésnek ez is az egyik feltétele volt. Az új tulajdonosnak törlesztenie kellett volna az öntöde minden adósságát. A bírósághoz fordultunk, ügyvédet fogadtunk, fizettük a szakértő költségeit, de most már úgy néz ki, hogy minden szinten elvetették a keresetünket. Igazságtalan ítéletet hozott a bíróság, sőt még a perköltségeket is velünk akarják megfizetni. Voltak, akik már 40 000 dinárt meghaladó fizetési felszólítást kaptak. Még hogy mi fizessünk, amikor összesen 15 hónap fizetésünkkel maradt adós a Sever. Nem tudunk és nem is fogunk fizetni – mondta a felháborodott asszony.
HOL A PÉNZÜNK?
Milan Novaković, a csókai öntöde szakszervezeti alapszervezetének egykori elnöke is a jogos jussát szeretné megkapni: – Az öntödében a tíz évvel ezelőtti létszámleépítés idején 120 embert küldtek el a 450-ből. Akkoriban én a gyári átlagnál többet kerestem. Öt év alatt 15 havi fizetésünknek megfelelő összeget vontak le, amihez még hozzá kellene adni a kamatokat is. Az utolsó fizetésem 2002-ben 14 500 dinár volt. Már akkor is boldogok lennénk, ha kamat nélkül is, de végre tíz év után hozzájuthatnánk a pénzünkhöz, de erre nem sok esélyünk maradt. Már csak az alkotmánybíróságban reménykedhetünk, vagy abban, hogy az állami vezetőkhöz intézett panaszunk meghallgatásra talál.
Basa József negyven évig dolgozott az öntödében: – A saját pénzünket követeljük, azt, amit akkor megígértek, hogy 2007. december végéig visszafizetik a tartozást. Komoly összegről van szó, csak Csókán több mint négyszáz munkástól vonták le a pénzt, Szabadkán pedig még ennél is többen vannak, akik hozzánk hasonlósan hiába kilincselnek, pereskednek. Minden szinten kijátszanak bennünket, kaptunk részvényeket a munkaévek után, de végül azt is elvették tőlünk – mondta rezignáltan az egykori öntödés.
Jegercsik István 2005-ben ment nyugdíjba: – 2002-ben 38 évi munkaviszony után elküldtek a gyárból, a munkaközvetítő fizette a maradék két évet, és utána váltam nyugdíjassá. Kezdjük elveszteni a reményt, hogy egyáltalán fog-e még valaki érdemben foglalkozni az ügyünkkel. Eddig már tízezer dinárba került a szakértő és az utazás Szabadkára. A sok jogi csűrés-csavarás oda vezetett, hogy már csak az alkotmánybíróságban vagy a szűkebb államvezetőség közbenjárásában reménykedhetünk, de ez már nagyon vékony szalmaszál, amibe esetleg belekapaszkodhat a csókai öntöde több száz megkárosított egykori dolgozója.
Vanja Dragojlović, a Szolidaritás Kisrészvényesek Egyesületének elnöke: – Figyelmeztettük a szabadkai Alapfokú és az újvidéki Fellebbviteli Bíróságot, hogy a Sever dolgozóinak ügyében a törvényt figyelmen kívül hagyva hoztak döntést. Ép ésszel felfoghatatlan, hogyan fogadhatták el a Privatizációs Ügynökség egyik jogosulatlan alkalmazottja által kiállított dokumentumot perdöntő bizonyítékként szemben a tucatnyi eredeti bizonyító dokumentummal, amelyeket ügyvédünk, Csizmár László nyújtott be.
A legfelsőbb bírósági tanácshoz fordultunk, magához az államelnökhöz intéztük kérelmünket, az elnöki kabinet megértést tanúsított. Az igazságügyi miniszternél kértünk fogadást, nem hagyhatjuk annyiban a velünk szemben, közel ezer egykori Sever alkalmazottal szembeni égbekiáltó igazságtalanságokat. Reméljük, jó kezekbe kerül az ügyünk. Még mindig sokan vannak pozícióban a korábbi hatalom emberei közül, akik lehetővé tették a Sever privatizációja alkalmával elkövetett szemérmetlen csalásokat.
A kisrészvényesek egyesülete rendkívül nehéz helyzetben dolgozott, az előző államhatalom nem akart foglalkozni a Sever szégyenteljes privatizációjával. Még 2010-ben, amikor Belgrádban Branko Pavlovićtyal, a Privatizációs Ügynökség akkori igazgatójával tárgyaltunk a Sever ügyéről, nyíltan megmondta, hogy mindaddig, amíg ez a hatalom van uralmon, nehezen fogunk bármit is elérni a dolgozók érdekében. Azóta hatalomváltás történt, reméljük, hogy az új kormány betartja ígéretét. Eddig azonban még haladást nem sikerült elérni a Sever ügyében. Továbbra is kitartunk követeléseink mellett, hogy semmisítsék meg a Sever szégyenteljes privatizációját, ami egyenértékű a rablással, az állami vagyon szétlopásával – mondta a Sever kisrészvényesei egyesületének elnöke.
Az ATB Severrel szemben Csizmár László ügyvéd több mint kilencszáz volt severes dolgozót képvisel. A 2003 és 2007 között benyújtott keresetek egyik részét azok a munkások adták be, akik felmondást kaptak, és aláírtak egy szerződést a Sever akkori tulajdonosával, hogy a magánosítás folyamán kifizetik a bérkülönbségeket. Ezekben az esetekben már folyik a bérkülönbözet nagyságának felmérése. Az ügyvéd a megbeszélésen arra figyelmeztette a csókaiakat, hogy óvatosak legyenek, ha valakinek peren kívüli megállapodást ajánlanak fel. Volt, aki bíróságon kívül kiegyezett a gyár vezetőségével, de becsapták. Az egyik asszony például 300 000 dinár helyett beérte volna a felkínált 120 000 dinárral is, de végül nem kapott semmit, mert a pénz nagy részét levonták bírósági költségek címén.
– Kulcskérdés az ügyben, hogy miért fogadta el a bíróság tényként és igaznak azt a közönséges hamisítványt, miszerint a Sever privatizációja 2005. február 9-ével befejeződött. A privatizáció nem fejeződhetett be ekkor, hiszen a vevő ekkor még koránt sem teljesítette a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségeit, ezt a tényt a szabadkai bíróság elé tárt tucatnyi dokumentummal bizonyítottuk. Mégsem ezt vették alapul, hanem egy illetéktelen személy által kiállított papírt, amin ez a dátum áll. Mintha csak az lett volna a fontos, hogy legyen mit felmutatni, ami alapján a volt dolgozók nagy részének jogos keresetét elévültté lehet nyilvánítani. Nevezetesen, hogy a privatizáció befejezése után több mint három évvel indítottunk keresetet a bíróságon a jogos járandóságaik megfizettetésére. Egyetlen egy mondattal sem indokolta a bíróság, hogy miért nem a privatizációs törvénnyel összhangban járt el az ügyben – foglalta össze a tényállást Csizmár László ügyvéd, a dolgozók meghatalmazott jogi képviselője.
A privatizációs ügynökség ellenőrző szerve a lefolytatott öt ellenőrzést követően 2010. július 15-én kelt átiratában megállapította, hogy a Sever vevője ekkor teljesítette a vásárlási szerződésben foglalt kötelezettségeit. Mi ez, ha nem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a privatizáció folyamata előtte még nem zárulhatott le, tehát mindazok, akik 2007-ben és 2008-ban adták át keresetüket a bíróságon, nem késtek el vele. A bíróság mégis elutasító végzéseket hozott.
AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTERHEZ FORDULTAK
Amikor a Severből új cég alakult több mint 90 millió dinárral tartozott a vállalat az egykori dolgozóinak, de valamiféle háttérjátékok folytán, ez a tetemes adósság aztán a 2005-ös zárszámadásban már nem szerepelt, pedig a volt munkások nem kaptak pénzt, és nem is mondtak le önként a nekik járó bérhátralékról.
Az elmúlt tíz évben mindössze három jogerős ítélet született a több mint ezer keresetből, melyben a Sever gyár volt munkásai perelik a gyárat a megígért bérkülönbözetek kifizetéséért, a bíróság pedig százhúsz esetben utasította el a munkások kérelmét elévülésre hivatkozva. Csizmár László 930 egykori severes dolgozót képvisel az ATB Sever gyárral szemben. A 2003 és 2007 között benyújtott keresetek egyik részét azok a munkások adták be, akik felmondást kaptak, és aláírtak egy szerződést a Sever akkori tulajdonosával, hogy a magánosítási eljárás folyamán kifizetik a bérkülönbségeket. Ezekben az esetekben van remény a pozitív végkifejletre. Viszont már jóval nehezebb helyzetben vannak azok, akik a bérhátralék ügyében 2008-ban és 2009-ben perelték be a Severt.
Az eladott Sever jogi képviselője szinte megrendelésre olyan dokumentumhoz jutott a Privatizációs Ügynökségtől, amelyben az áll, hogy a Sever tőkeeladásával 2005. február 9-én lezárult a privatizáció, vagyis negyven nappal az adásvételi szerződés aláírása után?! A szabadkai Alapfokú Bíróság ennek alapján a három évvel később, azaz 2008. február 10-e után benyújtott kereseteket elévültnek nyilvánította. A bíróság másodfokon ezt az ítéletet helybenhagyta.
Holott két kereset esetében is maga az alperes ismerte el, hogy 2005 novemberében, de még 2006 februárjában sem zárult még le a privatizáció, ergo, a Privatizációs Ügynökség által megállapított dátumra nem lehet hivatkozni. Az adásvételi szerződésben vállalt beruházási programra vonatkozó részt a későbbi évek folyamán meg is változtatták, ami csak akkor lehetséges, ha a privatizációs folyamat még tart. A Privatizációs Ügynökség 2010. július 15-i dátummal állapította meg, hogy a szerződésben megszabott feltételeknek az új tulajdonos eleget tett.
Hiába minden, a Fellebbviteli Bíróság a Privatizációs Ügynökség levelén kívül semmilyen más bizonyítékot sem fogadott el. Ezek után a Sever volt dolgozói csak abban reménykedhetnek, hogy az alkotmánybíróság belátható időn beül nekik ad igazat, és akkor újratárgyalják a keresetüket. Netán az államvezetőség, az igazságügyi miniszter méltányolja a majd ezer ember panaszát, amelyet Szolidaritás Kisrészvényesek Egyesülete tolmácsolt a minisztérium és az elnöki kabinet irányában.
