A múlt hétvégén megtartották az első Vajdasági Adventi Gyermeknapot az Újvidéki Színházban, a kézműves foglalkozások és táncház mellett A télapó emlékei című gyermekelőadást tekinthették meg az érdeklődők, többek között Elor Emina és Szalai Bence előadásában. A két színészt bizonyára nem kell külön bemutatni kedves olvasóinknak. Mindketten az újvidéki Művészeti Akadémián végeztek, jelenleg pedig az Újvidéki Színház társulatát gazdagítják tudásukkal, tehetségükkel. Emina és Bence a magánéletben is egy párt alkot. A szüntelen színházi próbák mellett folyamatos pörgésben élnek, nem egyszerű őket otthon találni, az előadás után azonban szakítottak rám időt. A jegyespár elmesélte, hogyan élik meg az ünnepeket, illetve hogyan készülnek harmadik közös karácsonyukra.
• Mikor kezdődik nálatok az ünnepre való készülődés?
Bence: Valamikor úgy novemberben, legalábbis pár éve. Nekem a karácsonyból hiányzott a karácsony szelleme, vagyis az az érzet, ami gyerekkoromban töltött el az ünnepi várakozás során. Ez talán nagyon nyálasnak hangzik, de belegondoltam, mennyire szerettem régen az ünnepeket, milyen borzongó várakozás fogott el minden évben. Hiányzott az adventi időszak megélése, a gyertyagyújtások, a közös családi ebédek. Valahogy úgy elröppentek az évek, velük együtt pedig a karácsonyok is. Mindenki dolgozott, vagy egyetemre járt. Egyszer csak eljött a szenteste, a karácsony, és vége is volt mindennek. Elmúlt a karácsony és nem jelentett semmit, nem történt semmi. Ennek apropóján felmerült az ötlet, hogy csinálhatnánk valamiféle gyermekműsort. Spontánul alakult egy kis csoport, László Judit és Ozsvár Róbert együttműködésével. Valójában a karácsony varázsát akartuk visszahozni. Írtunk egy kis mesét, ez volt a Panna és a karácsony varázsa. Azóta minden évben körbejárjuk az óvodákat és előadjuk az aktuális mesénket. Igazából ez az, ami egyrészt emlékeztet bennünket a karácsony közeledtére, ugyanis össze kell rakni a darabot, színpadra kell állítani. Másrészt pedig a próbákon olyan témák kerülnek elő, vagy olyan motívumai az ünnepnek, amik elgondolkodtatnak, szóval már novemberben ez a hangolódás elkezdődik. Nálam főleg azért is, mert nagyon nem szeretem az őszt. Tavaszi, nyári ember vagyok, a télből is csak a karácsonyt szeretem, szóval úgy gondolom, ezáltal élem túl a hideg napokat.
Emina: Bence mindig is nagy családban ünnepelte a karácsonyt, hiszen hárman vannak testvérek, valamint a nagyszülők is a közelben élnek. Ellentétben mi mindig hármasban karácsonyoztunk a szüleimmel. Emlékeim szerint mindig nagy volt az idegeskedés, hogy időben elkészüljön az ünnepi teríték, fel legyen díszítve a karácsonyfa, illetve minden elem a helyén legyen. Tulajdonképpen anyura hárult minden feladat. Felnőtt fejjel látom, mennyi mindennel jár ez az egész. Most én vagyok az, aki azon gondolkodik, mit eszünk, mit iszunk, mit ajándékozunk. Idén van időm, de volt olyan év is, hogy egyáltalán nem tudtam készülni. Mikor egyetemista voltam, tanultam, csak pár napra mentem haza. Azonban mióta együtt élünk a párommal, azóta igyekszem megteremteni az ünnepi hangulatot. Szeretem feldíszíteni a lakást, gyertyákat, szaloncukrot vásárolni a piacon. Idén pedig házi likőröket is szeretnék készíteni.
• Hogyan élitek meg az ünnepvárást?
Emina: Nem szeretem a nagy felhajtást, mert valójában nem egymással foglalkozunk, hanem a külcsínnel és a körítéssel, nem pedig a tartalommal, a lényeggel. Számomra a legnagyobb áldás ilyenkor, hogy egy kicsit megáll az élet, lelassul a világ, és tényleg pihenhetek.
Bence: Én tudatosan eldöntöm, mi fontos a számomra, így a rohanás közepette is meg tudom találni azt, amitől igazán jól érzem magam. Számomra a legszebb pillanatok egyike, mikor az előadás közben az óvodások őszintén figyelnek, örülnek és hisznek az ünnep varázsában. Ilyenkor bennem is felébrednek a gyermekkori ártatlan, naiv kis képzetek.
• Van olyan karácsonyi emléketek kiskorotokból, ami mélyen megragadt bennetek?
Emina: Egy nagyon vicces történet sejlik fel. Feldíszítettük a karácsonyfát, én gyönyörködtem benne, de egyszer csak eldőlt. Rám esett, én meg elkezdtem kiabálni, hogy „anyu, rám ugrott a karácsonyfa”. Ez a történet maradt meg bennem nagyon erősen. Valamint a hagyományosnak mondható mézeskalácssütés. Minden évben anyuval közösen sütöttük és díszítettük a sütiket, ez egy nagyon kedves emlék a számomra. Illetve a karácsony ízei maradtak meg, a bab, a kacsa, a hal, a mézbe mártott fokhagyma, alma és dió.
Bence: Nekem inkább képek maradtak meg. A karácsonyi ebédet minden évben a nagyszüleimnél költöttük el. Az ő nappalijukban van egy régi cserépkályha, ennek a kályhának a melege maradt meg nagyon, valamint a fenyőillat, illetve nekem is az ízek, mindenekelőtt a mamám különleges szaloncukorjai.
• Mi az, ami nem hiányozhat a karácsonyból?
Emina: Amit én biztosan nem hagynék ki, az az ajándékozás, a páromat, valamint a legközelebbi szeretteimet mindenképpen meglepném valamivel.
Bence: Nekem a karácsony elengedhetetlen kelléke a karácsonyfa. Az élő fenyőről soha nem mondanék le. Emellett pedig egyértelműen az, hogy együtt ünnepeljünk a családdal. Számomra teljesen mindegy, mit eszünk, iszunk, az a fontos, hogy együtt legyünk.
• Szóba került az ajándékozás, mit szoktatok ajándékozni?
Emina: Igyekszem a hasznos oldalát keresni az ajándékoknak,olyat szeretek adni, amit ki lehet használni. A kis dísztárgyak egy idő után csak porfogók. Szívesebben adok olyat, ami tudom, hogy jól jön. Ugyanakkor úgy vélem, élményt adni is kitűnő választás lehet, például egy koncertjegyet, amivel már én megleptem Bencét.
Bence: Mi a testvéreimmel minden évben pulóvert ajándékozunk egymásnak. Ez már hagyománynyá vált nálunk, de nagyon örülök ennek, már szinte várom. Ruhát olyankor szeretek adni, ha ismerem a illető ízlését, és tudom mit szeret. Emellett én is úgy gondolom, élményt adni mindig jó választás.
• Idén hol töltitek a szentestét, illetve a karácsonyt?
Bence: December 23-án Palicsra megyünk, tehát a szentestét Emina anyukájával töltjük. Karácsony napján pedig az én szüleimnél leszünk. A testvéreim is itthon töltik az ünnepeket. Általában ez a nap evéssel és ivással telik el. Örülünk, hogy együtt lehetünk, beszélgetünk, társasozunk. Imádom a házunkat, mert nálunk a konyha és a nappali valójában egy teret képez, és ha anyu épp a konyhában sürög-forog, akkor is tudunk vele beszélgetni, nincs elszigetelődve tőlünk.
• Karácsony után az új évet hogyan szoktátok köszönteni?
Emina: Ez az időszak, amikor elgondolkodom, hogy az elmúlt évben mit csináltam, úgymond mit tettem le az asztalra. Tettem-e valami érdemlegeset, valamit, amivel előrehaladtam. Változó, hogy hogyan ünnepeljük, néha családdal, van hogy a barátokkal. Szeretem, ha mindig más. Fiatalabb koromban szerettem buliba járni, táncolni ilyenkor, ez most már nem annyira fontos. Ezenfelül van egy kis babonám, nem tudom pontosan mikor kezdődött és miért, de valahogy azt érzem, hogy tisztán kell az új évet kezdenem, tiszta lakásban, tiszta ruhákkal, mindent szeretek kimosni, hogy az új év első napja így induljon.
Bence: Szeretjük minden évben máshogyan köszönteni az új évet. Tavaly Amszterdamban voltunk az öcsémnél. Idén a családdal leszünk a hegyekben. Édesapám január elsején született, és jövőre ünnepli hatvanadik születésnapját, ezért Zlatiborra megyünk, és ott várjuk be az új évet közösen. Ellenben voltunk már a téren, nagyvárosban is, illetve a barátainkkal is újéveztünk már. Nekünk kicsit azért is furcsa ez az újévvárás, mert a színházban ilyenkor még csak az évad közepén tartunk. Szóval az új évvel nem kezdődik új évad, hanem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Az ünnepekkor mindenkinek lehetősége van a rég látott családtagokkal találkozni, beszélgetni. Sok családban ilyenkor jönnek haza a távol élő rokonok. A karácsony mindenkinek másként szép. Minden családnak megvan a maga szokásrendszere, ahogyan a karácsonyt megünnepli. Eminával és Bencével egyetértettünk abban, hogy a közös programok azok, amik nem hiányozhatnak az ünnep fogalomköréből. Ilyenkor időt kell tölteni azokkal az emberekkel, akik fontosak a számunkra, illetve azokkal a dolgokkal, amelyek értéket képviselnek.
A múlt hétvégén megtartották az első Vajdasági Adventi Gyermeknapot az Újvidéki Színházban, a kézműves foglalkozások és táncház mellett A télapó emlékei című gyermekelőadást tekinthették meg az érdeklődők, többek között Elor Emina és Szalai Bence előadásában. A két színészt bizonyára nem kell külön bemutatni kedves olvasóinknak. Mindketten az újvidéki Művészeti Akadémián végeztek, jelenleg pedig az Újvidéki Színház társulatát gazdagítják tudásukkal, tehetségükkel. Emina és Bence a magánéletben is egy párt alkot. A szüntelen színházi próbák mellett folyamatos pörgésben élnek, nem egyszerű őket otthon találni, az előadás után azonban szakítottak rám időt. A jegyespár elmesélte, hogyan élik meg az ünnepeket, illetve hogyan készülnek harmadik közös karácsonyukra.
