Több jelentős évfordulóról emlékezett meg tavaly a vajdasági magyarság, de sajnos akadtak olyan jubileumok is, amelyekről különböző okok miatt nem esett említés. Ilyen volt az 1992-es oromhegyesi béketiltakozás évfordulója is. Huszonöt évvel ezelőtt ebben a faluban kezdődött el a vajdasági magyarság számára talán legfontosabb háborúellenes megmozdulás.
Akkoriban mintegy kétszáz katonai behívót kézbesítettek Oromhegyesen, ami ellen a kicsiny, de összetartó közösség sajátos módon tiltakozott. A település egészségházában dolgozó hölgyek kezdeményezésére békegyűlést szerveztek, majd az érintett férfiak a későbbiekben legendássá vált Zitzer Club épületébe költöztek be azzal az elhatározással, hogy őket semmilyen erő és hatalom nem küldheti el az értelmetlen háborúba. Ellenállásuk kilencven napig tartott, ez idő alatt megalapították a Zitzer Szellemi Köztársaságot, s az itt zajló történéseknek köszönhetően Oromhegyes és ezen belül a Zitzer Club nemzetközi vonatkozásban is a békés tiltakozás és polgári engedetlenség jelképévé vált. A számos újságcikk, televíziós riport mellett könyvek és kisfilmek készültek a békés ellenállásról, tavaly pedig Kovács István zentai származású filmrendező Asszonyok lázadása címmel egész estés dokumentumfilmet is készített a történésekről. A jelentős eseményről szóló megemlékezést azonban anyagi okok miatt az oromhegyesiek képtelenek voltak megszervezni. Egyedül, igencsak szerény keretek közt, a múlt év utolsó napjaiban a Kispiactól Oromhegyesig – lehetett bátran is félni (1991–1992) című kiadványt sikerült bemutatni a helyi közösség épületében. A 200 oldalas dokumentumgyűjteményt Balla Lajos, az 1992-es békemegmozdulás vezéralakja állította össze és szerkesztette, Magyarkanizsa község és Oromhegyes polgárainak a támogatásával és a helybeli Faluház Alap kiadásában jelent meg. Azt a mozgalmas korszakot idézi föl, amikor a vajdasági magyarság túlnyomó része együttes erővel nemet mondott Milošević értelmetlen háborúzására, felidézve a béketiltakozásokat. A kötet ugyanakkor kitér a baranyai, szlavóniai frontokon zajló harcokra, s igyekszik rávilágítani a történéseket kiváltó okokra és okozatokra is, felidézve számos olyan eseményt, amelyekről teljesen megfeledkeztünk, pedig ezek is nagyban hozzájárultak az akkori történések alakulásához. A kiadványban ezenkívül több, a korszakhoz köthető, sokáig titkosnak nyilvánított dokumentum magyar kivonata is megtalálható.
Balla Lajos szerint manapság is sokan vannak azok, akik el szeretnék hallgatni a negyed évszázada lezajlott békemegmozdulásokat: semmilyen támogatást sem sikerült szerezniük arra, hogy tisztességes megemlékezést szervezzenek. Egyedül a hagyományos oromhegyesi fafaragótábor résztvevői segítettek azzal, hogy elkészítették a Zitzer épületére kihelyezett emléktáblát. A magyarkanizsai önkormányzattól mindössze 30 000 dinárt kaptak, csak az adományozóknak köszönhetően sikerült kiadni a könyvet.
– Mi ezt érzéseinkben úgy raktároztuk el, hogy szép volt, jó volt, eredményes volt, mégis titkoljuk – jegyezte meg Balla, aki öt évvel ezelőtt kezdte el összegyűjteni a dokumentumokat. Nagyon szeretné, ha a könyv szerb nyelven is megjelenne, mivel a szerb anyanyelvűek számára is kiderülne sok olyasmi, amit eddig esetleg másként tudtak.
– Oromhegyesnek két elszármazott áldozata van, az egyik Zentagunarason élt, a másik Padén, de ezzel a könyvvel az összes elesett vajdasági magyar kiskatona és tartalékos emlékének is adózunk – jegyezte meg végül beszélgetőtársunk.
