Opauszki Péter fiatal kora ellenére nem mindennapi életutat járt már be. A zentai Tiszavirág Kajakklub 16 éves versenyzőjénél 2015 elején leukémiát diagnosztizáltak, amelyből 8 hónap keserve után sikerült kigyógyulnia. 2017 májusában már szerepelt a Magyar Szó hasábjain, hiszen akkoriban a magyarországi Csodalámpa Alapítvány és a Magyar Kajak-kenu Szövetség összefogásának köszönhetően egy vadiúj versenykajakot vehetett át a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltántól.
Péter azóta is Zentán kajakozik, kitartásának köszönhetően már a hazai korosztályos válogatott is felfigyelt rá, túl van első nagyobb nemzetközi versenyén, ráadásul a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram keretében együtt dolgozhat a kétszeres világbajnok Kucsera Gáborral.
Másodszor is bekerültél a Nyilas Misi Ösztöndíjprogramba, mit lehet tudni erről a kezdeményezésről?
– A Nyilas Misi Ösztöndíjprogram a Magyar Református Szeretetszolgálat szervezésében jön létre, az anyaországi és külhoni tehetséges diákok megsegítésére irányul. Az anyagi támogatás mellett a nyertes pályázók mentort kapnak maguk mellé, aki segíti a fejlődésüket. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számomra Kucsera Gábort jelölték ki. Nem ez az első alkalom, hogy jóváhagyták a jelentkezésem, korábban már részt vettem az egyéves programban, most pedig a hároméves pályázatom is pozitív elbírálásban részesült.
Hogyan épül fel a program?
– A lényege, hogy a mentorom bármiben segít, a kérdéseimmel és a kéréseimmel is bizalommal fordulhatok hozzá. Elvileg háromhetente kellene találkoznunk, ez azonban az elfoglaltságaink miatt gyakran kivitelezhetetlen, így ritkábban, de jóval több időt töltünk együtt. Előbb májusban, majd az idény végén voltam nála egy-egy hétig.
S milyen Kucsera Gáborral edzeni?
– Nehezen tudom szavakba önteni, elsősorban hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy ilyen sikeres és elismert sportolóval dolgozhatok együtt. Nagyon közvetlen, kedves, jó fej. Nemcsak szakmailag, de emberileg is megtaláltuk a közös hangot, ami elengedhetetlen a sikeres munkához.
Hogy érzed, fejlődtél, amióta vele dolgozol? Mi az, amiben elsősorban segíteni tud?
– Egyértelműen. Nem túl rég fejezte be az aktív pályafutását, így pontosan emlékszik rá, hogy építették fel egy-egy versenyen a pályát, mik azok a nagyon apró technikai elemek, amik még jobban előre tudják vinni a hajót. Hatalmas tapasztalat áll mögötte, amit át is tud adni. Mélyen belelát nemcsak az edzés, a felkészülés és a versenyzés, de a versenyző lelkivilágába is.
Túl vagy az első válogatottszerepléseden is. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
– Többé-kevésbé elégedett vagyok a teljesítményemmel. A válogatottal sikerült kijutnom az Olimpiai Reménységek Versenyére, ahol 200 méter párosban állhattam rajthoz, és a középdöntőig jutottunk a társammal, ott azonban hibáztunk, és 130 méternél kiborultunk.
Kudarcként élted meg, vagy sikerült belőle tanulni?
– Ezt is igyekszem a magam javára fordítani. Figyelemmel kísértem a többi számot is, néztem a tapasztaltabb versenyzőket, hogy tanulhassak tőlük. A saját versenyszámaink végeztével is kint maradtam a pályán, figyeltem, mi az, ami mást még előrébb tud vinni, mi az, amitől még jobbak tudnak lenni, hátha sikerül ellesnem valamit.
Nem titok, hogy 2015-ben leukémiát diagnosztizáltak nálad, amelyből sikeresen kigyógyultál. Mennyiben járult ez hozzá ahhoz, hogy most ilyen erős legyél?
– Igazából én ezt a betegséget az életem pozitív történései közé sorolom. A történtek nélkül nem tudnék ilyen erősen pályára állni, sokkal jobban kiismertem magam, tudom a határaimat, leginkább azt, hogy nincsenek! Hihetetlenül motiváltan tértem vissza a sportba, ami a mai napig kitart.
