Az emberek közösségi élményekre vágynak! Erről vasárnap este ismételten meggyőződhettem, amikor sétánk során a szabadkai sportcsarnok mellett haladtunk el: a parkolóban egyik-másik gépkocsiból épp akkor szálltak ki azok, akik azért jöttek, hogy az óriáskivetítőn lássák Mirna Radulovićot a Prvi glas Srbije című tévéműsor döntőjében. A sugárút felől szinte folyamatosan érkeztek azok, akik nagy társaságban akartak szurkolni a szabadkai lánynak.
Persze, hogy kényelmesebb otthon a fotelban elnyúlva nézni a versengést, de a közösségi élményt semmi sem pótolhatja. Azt, hogy idegenekkel is meg lehet osztani az örömet, hogy a város szülöttje diadalmaskodott a tehetségkutató vetélkedőn.
Tulajdonképpen a filmvetítésnek vagy a könnyűzenei koncertnek is megvan ez a varázsa: élvezetesebb a több tucat ember társaságában való filmnézés, több ezer fős tömegben a kedvenc együttesünk koncertjén a csápolás. Lehet, hogy a CD jobb minőségű, mint a koncerten az élő zene, de az élmény hatványozottabb. Manapság, amikor a facebookon köszöntjük fel szeretteinket, s életünk minden újdonságát e közösségi fórumon osztjuk meg az ismerőseinkkel, azért mindig meggyőződünk róla, hogy az embernek szüksége van a nem virtuális, hanem ,,élő” kapcsolatokra, a közösségi élményekre.
