Kilenc vajdasági középiskola 6254 tanulóját, valamint 830 foglalkoztatottját vonták be abba a felmérésbe, mely mérvadó választ kívánt adni arra a kérdésre, milyen méreteket ölt a középiskolákban jelen lévő erőszak, milyen gyakorisággal fordul elő, s melyek a legjellemzőbb megnyilvánulási formái.
A felmérést az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Pszichológiai Tanszéke végezte, annak eredményeit pedig tegnap mutatták be a kar amfiteátrumában.
A Jasmina Kodžapeljić, Snežana Smederevac és Petar Čolović kutatók által végzett felmérés erőszaknak tekintett minden olyan verbális vagy tettleges megnyilvánulást, mely fájdalom, félelem vagy megalázottság érzését váltotta ki a szenvedő alanyokból. Az eredmények a vártnál kedvezőbbek lettek, ugyanis a megkérdezett középiskolások 77 százaléka mondta azt, hogy sosem volt erőszakos cselekedetek szenvedő alanya, 23 százalékuk igen, s közülük 6 százalék többször is áldozata volt ilyen tetteknek. A középiskolák első osztályos tanulóinak körében a legkevésbé kifejezett az erőszakos magatartás, a harmadik osztályosok között van a legtöbb olyan diák, aki már átélt atrocitásokat iskolatársai részéről.
A különböző nemzetiségekre kivetítve a kutatás megállapította, hasonlóak az erőszak jelenlétének az arányai, azaz, hogy a nemzetiségi hovatartozás alapján nem lehet elkülöníteni, kategorizálni.
A szakközépiskolákban kifejezettebb az erőszakos magatartás, mint a gimnáziumokban – a szakközépiskolások 17,7, a gimnazisták 13,5 százaléka számolt be egy-két alkalommal átélt bántalmazásról, a többszörös erőszakos cselekedetek esetében ez az arány 5,4–3,5 százalék a szakközépiskolások részére, míg gyakori bántalmazásokat több mint kétszer sűrűbben élnek át a szakközépiskolák tanulói, 1,3 százalékuk számolt be ilyen esetekről a gimnazisták 0,6 százalékával szemben.
Az iskolai erőszakot a kutatók három kategóriába – a pszichológiai, a fizikai, illetve az elektronikus erőszak kategóriájába sorolták be. Az első leginkább a gúnyolódás, megalázás révén jut kifejezésre, a második pénz eltulajdonításában, illetve személyes tárgyak tönkretevésében nyilvánul meg, s efféle atrocitást a megkérdezett tanulók 3,6 százaléka legalább egyszer már átélt. Az elektronikus erőszak kategóriája a mobiltelefonnal készített, leginkább gúny tárgyát képező videófeltételeket, fenyegetőző szöveges üzenetek és e-mailek küldését jelenti. A felmérés azt bizonyította, hogy az ilyen típusú visszaélések sokkal kisebb mértékben vannak jelen a középiskolákban, mint azt a felnőttek gondolják.
Ismeretes, hogy a tanár-tanuló viszonyt megannyi problematikus kérdés, kölcsönös elvárások, viszonyulási gondok komplikálják. Nemegyszer vezetnek e problémák is erőszakos cselekedetekhez, akár a tanuló, akár a pedagógus részéről. Szerencsére, a fizikai leszámolások száma elenyésző, ám mégis jelenlévő, reális probléma, mellyel még további kutatások foglalkoznak majd. Tanárok és diákok egyaránt arról számoltak be, hogy a személyes sértések azok, ami e viszonyt a leggyakrabban terheli.
Az elvégzett kutatások egyik megdöbbentő eredménye, hogy a középiskolások 10 százaléka találkozott fegyverrel vagy hasonlóan veszélyes tárggyal az iskolában. Ez a jelenség mindenképp további elemzéseket kell, hogy maga után vonjon, s a problémában elmélyülve, vázolni kell a megfelelő megoldási lehetőségeket is – közölték a kutatók.
Pozitív, hogy a felmérés bizonyította, a helyzet javítására hajlandóságot mutatnak a tanulók, s az iskolák foglalkoztatottjai is.
A pszichológiai tanszék által elvégzett kutatást a tartományi oktatásügyi titkárság és az UNICEF támogatta.
