Az Aarhusi Egyezmény, azaz a környezetvédelmi-j ogi szabályozást előirányzó, s a szerb kormány által 2009-ben elfogadott k onvenció hazai alkalmazásáról szólt az a szeminárium, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Szerbiai Missziója, valamint az újvi déki városi kö rnyezetvédelmi igazgatóság szervezésében, hazai és külföldi szakértők, valamint az illetékes városi szervek képviselőinek részvételével tegnap tartottak meg Újvidéken.
A konvenció célja, hogy fokozza a nyilvánosság szerepvállalását a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos döntéshozásban, azaz, hogy hozzájáruljon egy felelősségteljesebb környezetvédelmi öntudat kiépítéséhez. Az Aarhusi Konvenciót 1998-ban, Dániában írták alá az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában résztvevő államok. A Konvenció három alappilléren nyugszik: az információhoz való jog, a beleszólási jog és a jogorvoslati jog pillérein. E három alapvető jog fontosságát az egyezmény megalkotói szerint a gyakorlat igazolja.
Katica Koberski, a városi környezetvédelmi igazgatóság elnökhelyettese felszólalásában arra helyezte a fő hangsúlyt, hogy a szeminárium hozzá fog járulni nemcsak a polgárok, hanem a média környezetvédelmi szerepvállalásának az erősítéséhez is, ami elengedhetetlen egy fejlettebb társadalom megalkotásához.
A szeminárium elsősorban az információkhoz való hozzáférhetőség kérdéskörét, valamint a konvenció aláírásával szerzett kötelezettségek teljesítésének módozatait taglalta. Dr. Slavko Bogdanović, az újvidéki független Gazdasági Akadémia Jogi Karának tanára, a szeminárium egyik előadója kijelentette, Szerbia számos kötelezettséget vállalt magára az Aarhusi Egyezmény elfogadásával.
–Szerencsére nem nulláról kellet az országnak indulnia, már korábban is fogadott el a köztársasági parlament az egyezménnyel összhangban lévő törvényeket. 2004-ben pontosan hármat, tavaly pedig még mintegy tizenöt új jogszabályt. Ami az információk hozzáférhetőségét illeti, úgy vélem, nincsenek különösebb gondok, a tavaly meghozott törvények azt teljes egészében garantálják. A gond inkább a megfelelő oktatás hiányában mutatkozik meg, melyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a jövőben.
Az összejövetel egyik alapvető megállapítása az volt, hogy az egyezmény teljes implementálásához kétségkívül szükség lesz a közösség szerepének, megfelelő képzés révén történő, folyamatos erősítéséhez.
