Sonja Licht
A nők, a béke és a biztonság kérdéskörét taglaló 1325-ös ENSZ-határozatot bemutató új publikáció népszerűsítése miatt járt a héten Újvidéken Sonja Licht , a belgrádi Politikai Kiválóság Alapítvány elnöke. A békefenntartó erők misszióiban, továbbá katonai kérdésekben illetékes, döntéshozó szervekben való női szerepvállalást, helyi jellegű női aktivisták támogatását, háborús körülményekben érvényes jogokat szabályozó határozatot, annak hazai aspektusait a Tartományi Képviselőházban rendezett fórumon vitatták meg. Sonja Lichttel az összejövetelt követően az adott a témáról, s tágabb értelemben véve, a nők társadalmi-politikai szerepvállalásának hazai vetületeiről beszélgettünk.
A szerbiai védelmi rendszer átalakításáról, nők számára történő hozzáférhetőbbé tevéséről volt szó a fórumon. Mit irányozna elő a szóban forgó határozat hazai alkalmazása?
– Az ENSZ-határozatra mindenekelőtt eszközként kell tekintenünk, ami voltaképp egy stratégiai állásfoglalás, egy olyan dokumentum, melynek nagy szerepe lesz az utána születő törvények milyenségének tekintetében. Ez tehát nem törvény, nem kell azt a parlamentnek elfogadnia sem, ám alkalmazása, bizonyos értelemben, kihatással lesz az összes, e kérdéskört érintő későbbi jogszabályra. Reményeim szerint a kormány már az idén elfogadja azt a nemzeti akciótervet, mely a 1325-ös határozat alkalmazásának mikéntjét foglalja magában. S az igazat megvallva, úgy érzem, magának az akciótervnek az elfogadása körül egyáltalán nem lesznek majd problémák. Ma Szerbiában létezik az a politikai szándék, ami ezt elősegíti és könnyűvé teszi. A kérdés inkább az, mi lesz ezután, valóban alkalmazzuk-e majd az elfogadott elveket, s úgy gondolom, mint a legtöbb politikai jellegű változás, ez is nagyban függ majd a közhangulattól, a közvélemény nyomásgyakorlásától.
Ma elsősorban a biztonságot meghatározó állami szervekre, intézményekre összpontosítottak, köztük a Belügyminisztériumra, védelmi minisztériumra is. Kissé elrugaszkodva ezektől, Szerbiában milyen mértékben vannak jelen a nők ma a döntéshozás egyéb szerveiben?
– Megállapíthatjuk, hogy igen alacsony a nők száma azokon a kulcsfontosságú helyeken, ahol a közösség számára lényeges döntéseket hozzák. Az említett két minisztériumban, például, egyetlen női miniszterhelyettes sem dolgozik jelenleg, tudomásom szerint hasonlóan kedvezőtlen a helyzet az államtitkárok nemi megoszlását tekintve is. Ugyanakkor nem szabad kihagynunk, hogy mutatkozik javulás, egyre több a fontos funkciót betöltő nő, csak az a gond, hogy éppen a kulcsfontosságú helyeken, mondjuk, ahol a pénzügyekről kell dönteni, amitől ugyebár minden más is függ, kevesebben vannak, mint kellene. Holott tudjuk azt, hogy évről évre több a diplomát szerző nő, mint a férfi. Nem emelkedik tehát a megfelelő arányban, azaz a szakképzettségi nemi megoszlás szerint a nők jelenléte a lényeges pozíciókon.
Miben lát előrelépést a kilencvenes évekhez, vagy mondjuk inkább, október 5-éhez képest?
– Jelentős mértékben nőtt a női parlamenti képviselők száma, jelen vannak a nők a különféle bizottságokban is, igaz, a védelmi rendszerhez köthetőkben a legkevésbé. A hazai társadalom is sokkal inkább odafigyel ma a nők jogaiért harcoló szervezetek véleményére, munkájára. Tíz évvel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlen volt az, hogy egy nemkormányzati szervezet részt vegyen egy nemzeti akciótervnek a kidolgozásában.
Összehasonlítva a női jogokat, s a politikai szerepvállalás hazai helyzetét az Európai Unió régebbi tagállamaiban tapasztalhatókkal, mit vehetünk észre? Hol tartunk?
– Nehéz lenne általánosítani, attól függ, mely jogokról beszélünk. Eltérés, persze, van, mert az unió egyes országaiban ezek a jogok alapvetően korábban kezdtek, mondjuk úgy, fejlődni. Ha viszont például a kormány összetételét vesszük figyelembe, Szerbia egyáltalán nincs elmarasztaló helyen. Országonként változik a helyzet. Amíg például Spanyolországban olyan egyedülálló pozitív esettel találkozhattunk, amikor is gyermeket váró nő kapott védelmi miniszteri megbízatást, addig más országokban alig vannak női miniszterei a kormánynak. A mi patriarchálisnak számító társadalmunkban ma nő áll az igazságügyi minisztérium, a pénzügyminisztérium élén, s ez igencsak javít az összképen. Én a legnagyobb gondnak inkább azt tartom, hogy nem létezik megfelelő interakció a sikeres, funkciót betöltő, illetve a többi nő között, s egy sikeres női fellépés érdekében ezen mindenképp változtatni kell.
