Az egyetemistákban talán még az átlagosnál is nagyobb az új ismeretek, tapasztalatok megszerzésének a vágya, ám, sajnos, ahhoz, hogy valaki tényleg elhagyja egy időre az otthonát és belevesse magát az utazásnak, ismerkedésnek vagy szórakozásnak nevezett gyönyörökbe külföldön, nem elég maga a vágy – sokkal inkább pénz kell hozzá. Nem csoda tehát, hogy idővel, éppen az utazás és pénzszerzés sajátos egyvelegeként is értelmezhető egyetemistautak váltak a külföldi tapasztalatgyűjtés legnépszerűbb megnyilvánulási formáivá.
A kezdet mindenesetre az ilyen utak esetében sem könnyű, hiszen az ügyintézés, vagy ha az Egyesült Államok az úti cél – márpedig a leggyakrabban ez a helyzet áll fenn –, akkor a vízum, továbbá a repülőjegy mind-mind jelentős pénzbe kerülnek, szükség van tehát vagy hosszas takarékoskodásra, vagy az egyszerűbb esetekben a szülők jelentős támogatására az induláshoz. A legtöbben azt mondják, megéri – s nemcsak a látottak, tapasztaltak tekintetében, hanem az út és ott tartózkodás anyagi vonatkozásában is. Persze mindez emberfüggő.
Az egyetemisták körében kétségkívül legnépszerűbbnek számító utazási programnak a Work & Travel USA elnevezésű számít, mely nyári munkalehetőséget kínál az egyetemistáknak az Államokban – tudtuk meg Stojan Lazićtól, az ilyen jellegű utazásokkal fő profilként foglalkozó belgrádi Karavan Travel utazási iroda munkatársától. Ez a program a nemzetközi kulturális csereprogram keretében működik, azzal a céllal, hogy a külföldi egyetemi hallgatók számára lehetővé tegye, hogy pénzt keressenek, s emellett „világot is lássanak”. Egy öt hónapos programról van szó, melynek során négy hónapig tart maga a munka, majd további egy hónap áll a résztvevők rendelkezésére, hogy beutazzák az Államokat, ahogyan azt ők maguk megszervezik. A programban 18 és 26 év közötti egyetemisták vehetnek részt, olyanok, akik rendszeresen letették a következő évfolyam beírásához szükséges vizsgákat. A jelentkezéseket október és február között lehet átadni, melyet ezután az ügynökség részéről a munkaajánlat biztosítása és a J-1 típusú kulturális csereprogramhoz kötött amerikai vízum körüli ügyintézés lebonyolítása követ. Májusban és júniusban indulnak csoportok.
Žarko Knežević újvidéki egyetemista a tavalyi nyarat töltötte el Denverben, Colorado államban. Azt mondja, panaszra semmi oka sem volt, simán ment a szerbiai ügyintézés, majd az ottani munkavégzés is.
– Egyik barátommal februárban jelentkeztünk a Work & Travel programra, a belgrádi Snap utazási irodán keresztül utaztunk. Az egyetemről számos dokumentumot kellett kiváltanunk, mint például a letett vizsgákról szóló bizonylatot, fénymásolatokat, hallgatói bizonylatot. Körülbelül két hónapot vesz igénybe az ügynökségi munka, mi áprilisban kerültünk a nagykövetségre a vízumhoz szükséges individuális beszélgetésre. Ezen könnyű átjutni, rutinszerű kérdéseket tesznek fel: elmondasz magadról, a leendő munkádról néhány mondatot és ennyi az egész. Két hét alatt megkaptuk a vízumot.
Žarko kizárólag a legjobbakat tudja elmondani az amerikai munkaadóról is, aki, mondja, többet is megtett értük, mint amennyi a szerződésbe bele volt foglalva.
– Egy farm foglalkoztatott bennünket, gyümölcsöt, zöldséget pakoltunk, nemzetközi jogosítványt is kaptunk, s szállítottuk a piacra az árut, majd ott árultuk. Hetente átlag 55 órát dolgoztunk, szóval tényleg nem volt túl megterhelő az egész.
Kristina Brzić ugyancsak újvidéki egyetemistaként járt az USA-ban, ő már nem kizárólag pozitív élményekről számolt be a „munkautazással“ kapcsolatban.
– Amikor megérkeztünk New Yorkba, kiderült, nem szereztek nekünk szállást, s nincs hol aludnunk. Ez az ottani menedzser hibája volt. Mindenki úgy találta fel magát, ahogy tudta – szétzilálódott a csoport, mindenki más-más motelben jutott szálláshoz. Mindez így ment három teljes hétig, amikor is elkezdtünk dolgozni, s a munkaadó biztosította a szálláshelyet is. A munkatapasztalatok kiválóak voltak, a munkáltatóra sem lehet panaszom, teljesítette minden ígéretét. Eleinte heti három napot, később már minden nap dolgoztam egy étteremben. Az USA-beli tartózkodásom végén több napos túrára mentünk, jártunk Philadelphiában, Bostonban, Springfieldben. Az, hogy ki mennyi pénzt hoz haza, egyértelműen az illető személyiségétől függ. Én elég pénzt kerestem ahhoz, hogy visszaszerezzem, amit befektettem, s még azon felül is maradt. De ami a számomra a legmeghatározóbb tapasztalat, hogy az ilyen helyzetekben, idegenben, szokatlan környezetben jössz rá, kik azok a barátok, személyek, akikre valóban bármikor számíthatsz majd az életben. E tekintetben teljesen megváltozik minden.
Ami a befektetendő összeget illeti, valóban nem kevés. A Karavannál a Work & Travel program ára 1000 dollár, a repülőjegy és a biztosítás költségein kívül, melyek további 700 euróba kerülnek.
Két további, egyre népszerűbb program áll a hazai egyetemisták rendelkezésére, ha külföldön kívánnak szerencsét próbálni. Az Au Pair egy gyermekfelügyeleti (bébiszitter) program, melyre kizárólag egyetemista lányok jelentkezhetnek. Az Egyesült Államokon kívül itt Franciaország, Spanyolország, Ausztria, Norvégia, Németország, Olaszország és Hollandia is választható. A bébiszitter az adott család házában lakik egy külön a számára berendezett szobában, s az étkezéseket is a család biztosítja. Heti 30-45 órát kell gyerekfelügyelettel eltöltenie a jelentkezőnek, melyért meghatározott összegű zsebpénz jár. A program időtartama egy év az Államokban, s legkevesebb három hónap az európai országokban. A jelentkező költségei 350 euró körül alakulnak.
Az egyetemi hallgatóknak, s azoknak, akik egy évnél nem hosszabb ideje diplomáztak, lehetőségük van a szakmai gyakorlatszerzést célzó 12 hónapos egyesült államokbeli, illetve kanadai programokban való részvételre is. A leggyakoribbak az idegenforgalmi jellegű gyakorlatszerző programok, melyek továbbképzést és munkalehetőséget is nyújtanak egyben.
