A tinta ugyan már megszáradt a december közepén életbe lépett új közlekedésbiztonsági törvényen, amely a korábbihoz viszonyítva példátlan szigort ígért a szabályok megszegőivel szemben, de maradéktalan alkalmazása még igen sok kihívással küzd.
A törvény félreérthetetlenül közli, hogy vezetés közben tilos mobiltelefont használni, sok kis és nagy fekete pontot, sőt olykor börtönbüntetést is kap az ittasan vezető és balesetet okozó. A gépjárművezetők eléggé megrettentek, főleg a két, vagy éppen nyolc hétre történő elzárástól és az esetleges újravizsgáztatástól, aminek következtében a közúti balesetek és – hála istennek! – a halálos áldozatok száma zuhanásszerűen csökkent. A közönséges halandók, akiknek legjobb esetben csak kerékpárjuk van, elsősorban az ittas vezetéssel szembeni drákói szigort üdvözölték, hiszen nem egy esetben éppen az alkohol döntött gyászba családokat.
Aztán, mint annyi más törvény, ez is egy kicsit ellaposodott. A rendőrök szorgalmasan bemérik a száguldozókat, és újév óta több, mint 4700 feljelentést tettek olyan kihágások miatt, amelyeket az új törvény 15 napos kötelező elzárással büntet. Hogy az említettek közül hányan tették tiszteletüket a „rácsos kapu, rácsos ablak” állami intézményben, nem tudni. Félő azonban, hogy számuk elenyésző. Legtöbbször az a magyarázat, hogy nincs hely a börtönökben. A kormány pedig reagált. Máris beterjesztette a törvénymódosítást, miszerint a 15 nap elzárás helyett 150 000 dinár pénzbüntetés kirovását kezdeményezi, azzal, hogy a bíróság dolga mérlegelni, melyik megtorlást alkalmazza.
Amennyiben a parlament elfogadja a beterjesztést, nem kell börtönbe vonulniuk azoknak a huszonéves aranyifjaknak, akiknek az apukája ötvenezer eurós terepjáróval ajándékozta meg csemetéjét, s azt sem veti a szemére, hogy egy buli után, jócskán felöntve a garatra, járművével balesetet okoz. Mert a 150 000 dináros büntetést a felső zsebből kifizeti, fiacskája pedig tovább tombolhat az utakon.
Mert az a fiú, vagy lány, aki hosszú idő alatt összekuporgatott zsebpénzéből kétszáz euróért vett egy olyan állapotú Yugót, vagy 101-est, hogy az újgazdag nábob birtokháborítás címén perbe fogná, ha azt az ő (mármint az újgazdag) udvarába felejtené, aligha tudja kifizetni hét „imádott” jármű árát, inkább leüli a büntetést.
Tehát tulajdonképpen kinek akar kedvezni a kormány és a parlament? Egyértelműen a mágnásoknak. S itt el is érkeztünk a szerbiai társadalom rétegeződéséhez. Van az aktuális politikai elit, mellettük (és nem alattuk!) a pénzemberek, akiknek busás anyagi támogatására, persze megfelelő ellenszolgáltatás fejében, mindegyik párt számít, majd következik tizenöt üres hely és a legvégén kullog az éhenkórász szavazók igen nagy tömege. Aki, a statisztikai hivatal kimutatását véve alapul, még két átlagos fizetésből sem tudja eltartani a családját.
A vékonyka „pénz nem számít” rétegnek való kedvezés mellett a kormány saját magára is gondolt. A szakemberek ugyanis kiszámították, hogy a több, mint 4700 feljelentés szorozva 150 000 dinárral, több, mint 4,5 millió eurót hozott volna az államkasszába. Emellett nem kellett volna a szabálysértőket kéthetes turnusokban államilag elhelyezni és etetni, ami szintén nem kis tétel.
Tehát a pénz beszél...
