Huszár Zsolttal, a tornyosi Platán asztalosműhely tulajdonosával Szalma István íjászbajnok barátomnál találkoztam. Huszár saját készítésű, hagyományos íjait hozta el, hogy egy tapasztalt versenyző kipróbálja és véleményt mondjon róla.
A hagyományos íjászat Magyarországról jött be hazánkba, és idáig az íjakat csak az anyaországban lehetett megvásárolni. Egy fiatal mesterember, Huszár Zsolt úgy döntött, hogy hobbiként belefog az íjkészítésbe. Tavaly október óta olyan szintet ért el, hogy íjait megvásárolják és versenyeken is használják. Huszárt arról kérdeztem, hogy honnan jött az íjkészítés ötlete?
– Egy asztalosműhelyünk van, ahol fával dolgozunk, valószínűleg innen a faíjak készítésének ötlete. Korábban más hobbijaim voltak, foglalkoztunk kutyatenyésztéssel, egy ideig fajtiszta, alpesi kecskéket neveltünk, és ezt követően jött az íj. A privát szakma olyan, hogy nagyon bele lehet feledkezni a munkába. Kell egy kis kikapcsolódás, ami más irányba tereli a gondolatokat. Kerestem valamit, és az íjászat jutott eszembe. Az interneten utánajártam, és készítettem magamnak egy klasszikus longbow íjat. Laminált padlóburkolót használtam alapanyagnak, mert tiszafát nem tudtam beszerezni, de valójában ez is faíj. Utánanéztem, hogy milyen íjakat készítenek Magyarországon, és tavaly októberben belekezdtem a hagyományos íjak gyártásába. Most jutottam el arra szintre, hogy kialakult az íjaim formája. Esztétikailag megállják a versenyt más mesterek íjaival. Maradtak még apróbb csiszolások a végleges gyártási formáig, de jó pap is holtig tanul.
A Huszár Zsolt által készített Platán-íjak
Milyen íjakat készítenek?
– A longbow mellett készítünk hagyományos íjakat, amelyek formája inkább a török íjakra emlékeztet. A longbownál most a zsámolyokat finomítjuk, hogy könnyebb legyen a célzás. Szeretnék majd készíteni egy vadászreflex íjat, de még ezeket nem tökéletesítem, addig nem megyek bele egy harmadik formába. Az elkövetkezőkben az íjak finomítása lesz a programunk, ezért látogattam el Istvánhoz, és más íjászokhoz is. Gyűjtöm a tapasztalatokat, odafigyelek arra, amit mondanak, mert kritika nélkül nem igazán tudjuk finomítani az íjakat.
Nehéz volt belejönni az íjkészítésbe?
– Igen. Az elmúlt fél év alatt legalább húsz íj összetört. Ha kijavítottunk egy hibát, akkor rábukkantunk egy újabbra. Egy-két milliméteres kis huppanó miatt képes összetörni az egész íj. Először a törésvonalakkal volt problémánk, később pedig az asztalosiparban használt ragasztó bizonyult nem megfelelőnek.
Hobbiként kezdte az íjgyártást. Elképzelhető, hogy a hobbiból egyszer munka lesz?
– Ez attól függ, hogy idővel mit tudunk kihozni az íjakból. Igazából maximalista vagyok, és ha csinálok valamit, akkor szeretem, hogy az tökéletes legyen. Ha sikerül elérnem egy komolyabb szintet, akkor elképzelhető.
Van igény íjak iránt?
– Azoknak a daraboknak, amiket elhoztam Istvánhoz kipróbálni, már van gazdája. Ezek az íjak gyakorlatilag olyan szinten vannak, hogy versenyezni lehet velük. Magyarországon a jelenleg kapható íjak ára 100-150 euró között mozog. Persze, ezek nem a legigényesebb, profi íjak. Az enyémek jelenleg a 80-100 euró közti kategóriába tartoznak. Vannak olyan újításaink is, amiket más gyártóknál nem láttam. például az általunk gyártott longbow markolata olyan, mint a pisztolyé. Ezt gyakorlatilag kézre tudjuk gyártani.
Vajdaságban Ön az első íjkészítő?
– Fogjuk rá. Nem igazán tudok Szerbiában olyanokat, akik az enyémekhez hasonló szintű íjakat készítenének. Hobbiszinten ilyen-olyan íjakat bizonyára készítenek, de nem tudok róla, hogy valaki odáig eljutott volna, mint én.
