Amikor kiderült, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a búzának az idén nem lesz rekordhozama, a malmok és a pékek lecsaptak a kitűnő áremelési esélyre. Máris bejelentették, hogy nagyjából egyötödével lesz drágább az említett két termék. A „kenyeresek” azt is felemlegették – teljes joggal –, hogy évek óta áron alul adják a kenyeret, amely így nem kifizetődő. Igazuk van. A kenyér ugyanis kifejezetten olcsó és a jelenlegi ára csak azt a célt szolgálja, hogy az aktuális hatalom megőrizze a szociális békét.
Mi, fogyasztók már azt sem tudjuk, hogy a pékek legutóbb mikor emelték a mindennapi betevő árát. Tény azonban, hogy két évvel ezelőtt, amikor a búza kilójáért 15 dinárt fizettek a malmok, a hatvandekás vekni 35 dinárba került. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a tavalyi, 10 dináros búzából sütött kenyér sem lett olcsóbb.
Pillanatnyilag 13 dináros búzaárról beszélnek az illetékesek, de ezt is úgy állítják be, mintha az ő nagylelkűségüknek volna köszönhető, hogy nem a beharangozott 8,5–10 dinárt kapják a parasztok. Azt ugyanis bölcsen elhallgatják, hogy főleg a Drinán túli felvásárlók egyre nagyobb tömegben kószálnak a vajdasági rónán, és 15 dinárt kínálnak a kenyérgabonáért. Betette tehát a lábát tartományunkba a konkurencia, s a hazaiak kénytelenek voltak felvenni vele a versenyt, mert különben a tervezettnél jóval kisebb búzatermés úgy elvándorol, hogy a következő esztendőben tárolóinkban éhen halnak az egerek.
A kenyér árának alakításakor néha furcsa érveket használnak az érintetek. Tavaly ugyanis azért nem csökkentették (a búza árával arányosan) a kenyér árát, mert „a kenyér árában a liszt elenyésző mértékben van jelen”. Ha ez így van, akkor miből sütötték a cipót? Fűrészporból?
Ha az ember sok évet megér, emlékei között könnyen rátalál a jelenetre, amikor (régen) a pékek egy kiló lisztért egy kiló kenyeret adtak. És mindannyian jól megéltek. Ők ugyanis tudták, hogy egy kiló lisztből 1,30 kiló kenyeret lehet sütni. Persze, az is igaz, hogy akkoriban a pékek kukoricaszárral fűtötték fel a kemencéjüket, és a vevők házhoz mentek. Tehát a pékárut nem terhelték az energia és a szállítás költségi. Arról nem is szólva, hogy a valamikori Bánkúti búza sikértartalma mellett a mai búzafajták legfeljebb takarmánygabonának számítanak.
A kereskedelmi miniszter is hallatta hangját, s váltig hangoztatta, hogy a következő három hónapban nem drágulhat meg a kenyér, mert az még a tavalyi búzából készül.
Tehát a pékek a tavalyi (olcsó) lisztet használják fel, de az energiahordozókért és a segédanyagokért már új árat fizetnek. Ennek ellenére, a miniszter szerint, nincs ok a drágításra.
Az ilyen és ehhez hasonló hatalmi dörgedelem csak akkor lenne jogos, ha az állam, vagyis a hatalom ellenőrzése alatt álló Árutartalékok Igazgatósága nem 80 000 tonna, hanem ennél jóval nagyobb mennyiségű kenyérgabonát vásárolna fel, a termelők számára is elfogadható áron. Mert amire az állam az idén számít (és pénzt áldoz), az alig valamennyivel több, mint például a zentai malom egész évi termelőképessége. S ezzel nem illik dicsekedni egy országnak.
Ennek ellenére maradnak a különféle, olykor egymásnak ellentmondó érvek és látszólagos okok, amelyekkel bennünket, polgárokat traktálnak. Mi pedig eltöprenghetünk a hallottakon, és feltehetjük a felesleges kérdést: most ki a hülye?
