Óriási közfelháborodást váltott ki, hogy a 69 éves Eva Ras színésznőt, írót megfosztották a férje után járó 18 500 dináros családi nyugdíjától. Az ugyanis, hogy időnként tiszteletdíjat kap, kizáró tényezőnek számít. S ami ugyanolyan érthetetlen és felháborító, két alkalommal utasították el, hogy ő is részesüljön az érdemes művészeknek járó 50 ezer dináros nyugdíj-kiegészítésben.
– A magyarázat egyszerű: nem vagyok az uralmon levő koalíció kedvence. Nem kell üldözési mániában szenvedni ennek leszűréséhez. Semmire sem becsülnek, ezt ékesen bizonyítja az is, hogy nem kaptam meg az érdemes művészeknek járó nyugdíj-kiegészítést sem.
S ezt támasztja alá, hogy megvonták tőlem a családi nyugdíjamat. Amikor értesítettek, hogy leállítják a járandóságom folyósítását, visszaküldték a férjem munkakönyvét is, úgyhogy a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap nemcsak a nyugdíjasok közül törölt ki, hanem az élők sorából is – magyarázta a színésznő. Mint megjegyezte: habár a végzésben feltüntették, joga lenne panasszal élni, azt is jelezték, hogy a határozat azonnali hatállyal életbe lépett.
Vicsek Károly Bolygótűz című filmjében (Kovács Frigyessel)
– Azért veszítettem el a nyugdíjat, mert dolgozom: író vagyok. Nem gödröket ások, hanem regényeket írok. Tőlem elvenni a munkajogot, azt jelenti, megfosztani a beszéd jogától. Komikusnak tartom, hogy ez a családi nyugdíjtól való megfosztásom a legújabb regényem megjelenése után történt: A Tito bez holivudisanja című könyvem fedőlapján bal oldalon az idős Tito civilben, mellette pedig Boris Tadić államfő marsalli egyenruhában, s egy gyönyörű nő nézi őket, akinek a blúza alól kivillan a köldöke. Ez a könyv június 8-án jelent meg, én pedig nem sokkal ezután, július 30-án kaptam meg a végzést. Miért nem június 7-én, amikor még nem tudták, hogy mi lesz a könyvemben és a címlapján? Tavaly hívattak be először a nyugdíj-biztosítási alaphoz, mondták, nem szabad dolgoznom, én pedig azt válaszoltam, hogy maguk csinálják azt, amit a törvény előirányoz, de én író vagyok, egészen biztosan publikálni fogok. Tavaly szeptembertől egészen július 30-áig senki sem jelentkezett a nyugdíj-biztosítási alaptól, úgy tűnt, hogy lezárult az ügy.
– Ez, ami velem történt, e fél millió embert érinti. Tőlünk a munkához való alapvető jogot vonták meg. Beszéltem egy ügyvéddel, mert az Emberi Jogok Európai Bíróságához akartam fordulni, amely Strasbourgban székel. Kiderült, amíg a legfelsőbb bíróság nem ítél el, nincs jogom Strasbourghoz fordulni – mesélte a színésznő-írónő.
Ha az ország EU-tag lenne, akkor más nemzetközi fórumokon is kereshetné a saját és 500 ezer társa igazát.
– Mindenki azt mondja, miért nem igénylem, hogy a saját öregségi nyugdíjamat folyósítsák. Sőt, egyesek olyasmit is emlegetnek, hogy miért nem elégszem meg azzal, hogy fényképekkel vagy más módon ápoljam a férjem emlékét. De ez szóba sem jöhet. Jogom van a férjem nyugdíjára, én életem végéig az ő özvegye maradok! Ha ez a törvény Szerbia polgárai ellen van, akkor meg kell változtatni – szögezi le beszélgetőtársunk.
Mint mondja, a közönség szeretete a legfontosabb, s ezzel a megbecsüléssel, tisztelettel az elmúlt napokban lépten-nyomon találkozott:
– Amióta napvilágra került az esetem, az utcán nem tudok úgy végigmenni, hogy ne jöjjenek oda hozzám idegenek, akik felháborodnak az estemen, akik együttérzésükről biztosítanak.
Most új könyvén dolgozik, ez a Tito hollywoodizálás nélkül második kötete, aminek októberben kellene megjelennie.
Eva Ras színésznő, írónő és festőnő 1941. január elsején született Szabadkán magyar–zsidó családban. Az egykori jugoszláv filmművészet olyan nagyjainak filmjeiben játszott, mint Dušan Makavejev, Aleksandar Petrović, Živko Nikolić, Vicsek Károly, de magyarországi rendezők – Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia, Kardos Ferenc, Rózsa János – filmjeiben is kapott szerepet. 1971-ben kezdett komolyan írással foglalkozni. Oly regények szerzője, mint a Siva žena (Szürke asszony), Petla na panj (Kakast a tuskóra), Kuća na prodaju (Ház eladó), Sa Evom u Raj (Évával a mennyek országa felé), Divlji jaganjci (Vad bárányok) stb. Angol nyelven megjelent, Halva születettek című novelláskötetéért 2005-ben az olvasók szavazatai alapján megkapta a rangos Man Booker nemzetközi díjat.
– Olyan országban élünk, ahol minden lehetséges. Belgrádban az egyik sugárúton kivágták a platánfákat. Amikor a fővárosiak felháborodtak, találtak olyan botanikusokat, akik hajlandóak voltak megmagyarázni, miért kellett okvetlenül kivágni ezeket. Holott a tuskókról kiderült, semmi bajuk. Párizsban a meglevő fasorokhoz építették a sugárutakat, nálunk meg a gyönyörű fasort kivágják. S ahogy ez lehetséges, az is megtörténhet, hogy valakit megfosztanak a munkához való alapvető jogától – mondta Eva Ras.
