Kovács Győző: A számítógép hamarosan olyan lesz, ami nélkül nem lehet majd élni (Fotó: Lakatos János)
Kovács Győző részt vett az első amerikai–szovjet űrrepüléshez használt fordítóprogram elkészítésében, de a tel-avivi repülőtér személyzetét is ő vette rá a számítógép kezelésére. A szakember szerint a számítógépek egyre inkább megszemélyesednek és a társ szerepét fogják betölteni.
Kovács Győző a magyar számítástechnika meghatározó alakja. 1957-ben az MTA Kibernetikai Kutató Csoportjában kapott állást, ahol részt vett az M–3 számítógép építésében. 1960-ban egyik alapítója lett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem terv-matematikai szakának, és részt vett a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola megalapításában is. 1964–1965-ben közreműködött az Ural számítógép üzembe helyezésén, és számos számítástechnikai szakkönyvet, cikket és egyéb kiadványt jelentetett meg. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Az utóbbi években Neumann János munkásságának népszerűsítője. Többek között együttműködik a Szerbiai Teleház Szövetséggel is a Tudás napja rendezvény megszervezésén. Lapunknak az idei Tudás napi rendezvényen nyilatkozott a számítástechnikáról.
Sok évtizede tevékenykedik az informatika terén, 30-40 évvel ezelőtt hogyan látta a jövőt?
– 1957-ben kezdtem informatikával foglalkozni, és az elsők között voltam, akik számítógépet készítettek Magyarországon. Az az igazság, hogy sok mindent nem tudtam volna elképzelni, ami mára megvalósult. Egyrészt nem hittem volna, hogy ilyen óriási mértékű lesz a miniatürizálás. Lassan egy gombostűfejben elfér egy olyan elektronika, amelytől az ember belső működéséről lehet információkat kapni. Nem tudtam volna elképzelni, noha jómagam is dolgoztam rajta. 1975 óta azon is dolgoztam, hogy társadalmibbá váljon az informatika. A franciákkal egymástól függetlenül csináltuk az első társadalmi-informatikai programot, és tudtunk nélkül egymásra tehető volt a két szoftver. A program később francia–magyar közös programként futott. Már akkor is hittem benne, hogy egyre több ember fogja használni a számítógépet. 1980-ban az egyszerű emberek még annyira nem használtak számítógépet, hogy engem hívtak el Izraelbe, elfogadtatni a tel-avivi repülőtér személyzetével a számítógépek használatát.
Ön testközelből figyelte az informatika fejlődését, hogyan látja ezt a fejlődést az elkövetkező 50 évben?
– Ma még nem mondhatjuk el, hogy a számítógép része az emberi társadalomnak. A számítógép még ma is gép és nem társ. Nagyon sokat várok a beszédértő számítógéptől, amit idestova 20 éve csinálnak. Eddig részeredmények születtek, de átfogó sikert nem értek el. Ma a számítógép legnagyobb problémája a billentyűzet. Egyrészt meg kell tanulni használni, másrészt egy robusztus elem, ami a mobiltelefonban is benne van. A mobiltelefonban a hasznos elektronika kb. akkora, mint egy billentyű. Már dolgoznak egy olyan mobilon, amelyben van egy fordítóprogram, és fölhívod Amerikát, s miközben te magyarul beszélsz, addig Amerikában angolul hallják. Emellett a mobilban van kamera, GPS és óriási memóriával bír. Mindezek következtében a telefonból lassan kezd társ lenni, és úgy vélem, hogy a számítógépek is egyre jobban megszemélyesednek. Olyan lesz, ami nélkül nem lehet majd élni. Szerintem ez a korszak jön, és a számítógép sokkal mélyebben belemegy az emberek életébe, mint eddig.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben robotdoktorok kezelik majd a betegeket?
– Az egészségügyben hihetetlen eredmények várhatók, mert a miniatürizálásnak köszönhetően a számítógépet be lehet tenni magába a rákos sejtbe. Azt nem hiszem, hogy egyszer majd gyógyítani tudnának, de össze tudnak majd gyűjteni egy csomó információt arról, hogy mi a bajod, és időben jelezni tudják majd. A megelőzésben óriási szerepük lehet.
Gondolja, hogy építeni fognak döntéshozó számítógépeket is?
– Persze, már most is végeznek hasonló feladatokat számítógépek. A közgazdaságban ezt úgy hívják, hogy döntés-előkészítés. Igazából annyira előkészítik a döntést, hogy gyakorlatilag megmondják, mit kell dönteni, vagyis egyből döntéshozó is a számítógép. Egyébként a számítógépet először Neumann János kezdte alkalmazni a közgazdaságban. Játékokkal kezdte, és ma már a döntéshozókat is befolyásolják. Az első Apollo–Szojuz-tárgyalásokon az amerikai stratégiát Harsány professzor a neumanni játékokkal dolgozta ki. A tárgyalás közben állandóan informálták a számítógépet az eseményekről, és az új ötleteket adott. A szovjetek is hasonló számítógépet használtak, és ennek köszönhetőn létrejött az Apollo–Szojuz-program, valamint az első közös űrrepülés.
A program létrejöttében Ön is közreműködött.
– Olyan szerencsés voltam, hogy nekem is volt benne egy egészen kis szerepem. A Apollo- és a Szojuz-programnak is volt egy-egy szobányi információs anyaga. Ezeket természetesen le kellett fordítani, és egy német céget bíztak meg a fordítóprogram elkészítésével. Az akkori cégem fordítóprogramokon is dolgozott, és a német cég fölkérésére bedolgoztunk az angol–orosz fordítóprogram elkészítésébe. Természetesen ez a program nem volt tökéletes, amolyan Móricka-fordításokat csinált, és Shakespeare-t nem lehetett volna vele lefordítani oroszra, de az asztronauták értették, hogy miről volt szó, és ez alapján tudtak dolgozni.
