Amióta a kormány úgy érzi, hogy hatalmi pozíciója megerősödött, egymás után tesz olyan lépéseket és intézkedéseket, amelyekkel elsősorban önmagán igyekezik segíteni. Az ilyen nekemista törekvés nem kerülte el a nemzetközi közösség, elsősorban az Európa Tanács figyelmét, amely a bírák újraválasztása és a tájékoztatási törvény kapcsán – állítólag – már elkészítette a jelentését, s az nem igazán kedvező színben tünteti fel országunk vezetését. A tájékoztatási törvény az újságírói társadalmat, a bírák újraválasztásával kapcsolatos visszásságok pedig az igazságügyiek méltatlankodását váltotta ki, de ezzel még nem zárható le a sor.
A kormány legutóbbi húzása, a tisztségek kettőzése azonban már igen komoly dolog, hiszen ahogyan azt Čedomir Čupić, a korrupcióellenes ügynökség bizottsági elnöke hangoztatta, akár az egész ország népét érintheti. A hatalmon levő koalíció ugyanis a képviselőházban elfogadta azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy egyazon személy két, vagy több tisztséget töltsön be, s ezzel megszegte az Alkotmány 6. és 101. szakaszát. Arról nem is szólva, hogy figyelmen kívül hagyta mindazokat az európai szabványokat, amelyek betartására szerződésben kötelezte magát.
Čupić szerint a felsoroltak miatt nem valószínű, hogy a külföld szankciókat foganatosít ellenünk, de könnyen megtörténhet, hogy az EU ismét leveszi Szerbiát a schengeni fehér listáról, vagyis újból vízumkényszert vezet be. Igaz, Boris Tadić államelnök azonnali reagálásában megfedte a bizottság elnökét, s hangsúlyozta, hogy nem volna szabad ilyesmivel ijesztgetni az embereket. Lehet, hogy az ilyen szóbeli ellensúly alkalmazása helyett előnyösebb lenne górcső alá vetni a külügyminiszternek a diplomáciában „szokatlan” megnyilatkozásait, mert azok sem szolgálják az ország tekintélyét. Vagy a kormány napirendre tűzhetné a gazdasági miniszter egykori ígéretének teljesülését, hogy mi van az 1000 eurós ingyenrészvényekkel? Esetleg legalább fél füllel meghallaná a világ vezető országainak jelentős részéből érkező, Koszovó státusára vonatkozó véleményeket, mert azokból egyértelműen le lehet szűrni Amerika és az EU álláspontját.
Egyik oldalon tehát folyamatosan arról akarják meggyőzni a hazai és a külföldi közvéleményt, hogy Szerbia számára csak az európai út létezik, a gyakorlatban azonban sok mindent tesz annak érdekében, hogy a nyilatkozatok őszinteségét legalább is fenntartással fogadjuk. Annál is inkább mert a tisztségek összeférhetetlenségéből, illetve annak elfogadásából gazdasági kára is származhat Szerbiának. Jó példa rá Bulgária, ahol a külföldi befektetők, legnagyobb részt a szomszédos országban tapasztalható korrupció miatt, egyszerűen kihátráltak. Ez a recesszió folytatódását és az új munkahelyek megnyitásának elmaradását eredményezi.
Nem biztos, hogy Szerbiának és az itt élő népeknek erre lenne szükségük, csak azért, mert a felső politikai szinten levők nem hajlandók lemondani a zsíros másod- és harmadállásukról.
A rövidlátóságot jelenti az is, hogy ha még sokáig nem javul az emberek életszínvonala, a hatalmi koalíció könnyen elveszítheti keservesen megszerzett népszerűségét, pontosabban a parlamenti többségét és esetleg azok kerülnek hatalomra, akiknek még kevésbé érdeke az ország fejlődése. Ők is csak a saját zsebükkel és hasukkal fogják tisztelni saját és a többi itt élő nemzetet, mi pedig, balga szavazók, élünk ahogy lehet. Egyre rosszabbul.
