Az átszervezések alkalmával a fogászokat két csoportra különítették el, egy részük az egészségügyi alapból, a másikuk pedig, úgymond, a piacról, azaz a munkavégzéssel megvalósított nyereségből kapja havonta a fizetését. Mindkét csoport esetében érvényesek azonban a meghatározott munkanormák.
Valóságos csapást jelentett az állami rendelőkben foglalkoztatott fogorvosokra nézve a köztársasági egészségügyi minisztérium átszervezésről hozott döntése, melynek a fogorvosok pénztárcájára nézve az a leegyszerűsített következménye, hogy még a lehetetlen küldetésnek tűnő esetekben is biztosítaniuk kell maguknak a megfelelő számú pácienst, ha normálisnak nevezhető fizetést kívánnak felvenni.
A szituáció, igaz, városonként, sőt, rendelőnként változik, van még jócskán olyan hely, ahol függetlenül az ellátott páciensek számától, megkapják a fogorvosok a teljes bért, ez a tény azonban még nem csökkenti az egészségügy fogászati ágazatában már évek óta fennálló probléma jelentőségét.
Függetlenül attól, hogy ez a gond nem tegnap állt elő, az elmúlt években nem sok előrelépés történt az ügy megoldása érdekében, vagy mondjuk úgy, a minisztérium illetékesei nem mutattak nagy hajlandóságot arra, hogy egyáltalán meghallgassák az ágazatban dolgozó orvosok, nővérek gondjait. A sajtó időről időre felkapja kissé a témát, aztán persze minden leülepszik, s marad a régiben…
A héten a sajtónak nyilatkozva az egyik, magát megnevezni nem kívánó újvidéki fogász tisztább képet teremtett arról, milyen a valós helyzet az egészségházakban. Elmondása szerint az említett átszervezés alkalmával a fogászokat két csoportra különítették el, egy részük az egészségügyi alapból, a másikuk pedig, úgymond, a piacról, azaz a munkavégzéssel megvalósított nyereségből kapja havonta a fizetését. Voltaképp arról van szó, hogy a fogorvosok egy csoportja azokat a pácienseket látja el, akik nem fizetnek a beavatkozásokért (ilyenek a 18 éven aluliak, 65 éven felüliek, a kismamák), s őket az alapból fizetik. A másik csoport közvetlenül a munkavégzéssel megvalósított pénzből kapja a fizetést. Egyik csoport tagjának lenni sem számít kiváltságnak, mindkettő esetében érvényesek ugyanis a bevezetett normák, melyeket hónapról hónapra teljesíteni kell a bér teljes összegének „elnyerése” érdekében. A norma 180 000 és 270 000 dinár között mozog, s egy betegellátó csoport, azaz a legtöbb esetben egy orvos, egy nővér és egy fogász-technikus havi teljesítményére vonatkozik. A formula ezek után már igen egyszerűnek számít, ha valaki a norma minimumát teljesíti, a minimálbért fogja kézhez kapni, ami jelenleg valamivel kevesebb mint 17 ezer dinár. Ha az adott csoport megvalósítja az előírt norma háromnegyed részét, akkor a teljes keresetének is a háromnegyedét fogja felvenni.
Talán mondani sem kell, hogy az említett elszámolási mód felettébb problematikus, s ennek több oka is van. Az egyik, hogy nem lehet minden egyes rendelőben azonos feltételeket biztosítani, s azonos számú potenciális pácienssel számolni. A másik, hogy a nővérek és a technikusok nagyban függnek a fogorvostól, ha ugyanis az betegszabadság vagy más ok miatt távol marad munkahelyétől, akkor a betegellátó „csapat” többi tagja is munka nélkül, pontosabban teljesítmény nélkül marad, s ezt saját bőrükön, pénztárcájukon is megérzik később.
Hogy ez valóban így működik, megerősítette a Magyar Szónak az Újvidéki Egészségház egyik rendelőjének fogorvosa is, akit, igaz, neve elhallgatása ellenére is alig tudtunk szóra bírni, s csakhamar felmutatta hallgatási szándékának okát is: az egészségház az első érdeklődésünk utáni napon körlevelet intézett minden fogászati rendelőhöz, melyben „emlékeztetik” a dolgozókat arra, hogy nem nyilatkozhatnak az újságíróknak. A fogász értetlenül állt a kialakult helyzet előtt, s maga is megvallotta, nem tudja, miért tilos nyilatkozni, hisz itt egyáltalán nem egy új keletű témáról van szó, hanem egy olyanról, melyet már többé-kevésbé ismer a közvélemény. A normával kapcsolatos fenti állításokat igazolta, s elmondta, nem ritka jelenség az, amikor a minimálbér körüli keresettel tér haza munkahelyéről.
Megszólaltattuk Dr. Dunja Civrićet, a Vajdasági Egészségügyi és Egészségbiztosítási Szakszervezet elnökét.
– A jelenleg érvényes feltételek tökéletes szervezést és munkakörülményeket igényelnek, amit Szerbiában egyszerűen nem lehetséges mindenütt biztosítani. Nagy gondot jelent az, hogy a követelmények egyformák például az ebből a szempontból rosszabb helyzetben lévő falusi és valamivel talán jobb helyzetben lévő városi rendelők esetében is. Gondoljunk csak például az általános jellegű ellenőrzésekre, melyek nélkül egyszerűen lehetetlen biztosítani a megszabott kvótát, tény az, hogy ezek megfelelő számát valamivel könnyebb egy nagyobb lélekszámú városban elérni, mint egy kis faluban.
Az előállt helyzet miatt azonban részben maguk a fogászok is okolhatók, mondja.
– Sokan aláírták, egyetértenek ezzel az átszervezéssel, annak ellenére, hogy mi figyelmeztettük a fogászokat, az új feltételek nem fogják szolgálni sem saját érdekeiket, sem pedig az egészségügy fejlesztését. Mint azonban az sok esetben lenni szokott, itt sem született egységes döntés, voltak akiknek bizonyos okból kifolyólag megfelelt az újítás. A szakszervezetnél azonban a mai napig állítjuk, hogy mindez nem áll összhangban a törvény rendelkezéseivel – összegezte Civrić.
Persze nem állítható, hogy a helyzet mindenütt egyformán rossz. A szakszervezet vezetőjétől megtudtuk, hogy sok egészségházban bevezettek egy bizonyos áthidaló megoldást, s a fogászok, nővérek béreinek egy nagyobb részét a megvalósított teljesítményből származó keretből finanszírozzák, a bér kisebb részét pedig a munkáltató, azaz az adott rendelő adja, így hónapról hónapra megkapják a teljes összeget. Ez a helyzet például Sremska Mitrovicán is.
A fogászatban a huszon-egynéhány ezer dináros fizetések számítanak átlagosnak, a bér nagysága függ a beavatkozások és a munkaórák számától is. Akadnak olyanok is, akik az átlagosnál jóval többet megkeresnek havonta, az újvidéki egészségházban – állítólag – 85 ezer dináros fizetést is kiosztanak.
