Fontos előrelépés, hogy az idén kidolgozott követelményrendszer segítségével mérhetővé válik a diákok tudása anyanyelvből, ami egyúttal azt is megmutatja, mennyire sikeres ennek a tantárgynak az oktatása az általános iskolában. Hamarosan bemutatják az értékelési rendszer pontos részleteit is.
A Tartományi Végrehajtó Tanács 2003-ban alapította meg a Vajdasági Pedagógiai Intézetet. Erdély Lenke 2005 óta igazgatja az intézményt, beszélgetésünk elején arra kértük meg, értékelje, miben változott meg azóta a tartomány oktatásügye, különös tekintettel a kisebbségi, azon belül is a magyar nyelvű oktatásra, kedvezőbbek vagy sem a feltételek ma a kezdetekhez viszonyítva.
– A pedagógiai intézetet voltaképpen azzal a céllal alapította meg a tartomány, hogy fejlessze a kisebbségi oktatást, a valamivel később megalakult nemzeti tanácsokkal együttműködve. Úgy gondolom, hogy a célt, azt, hogy magasabb szintre emeljük a kisebbségi oktatást, sikerült az elmúlt időszakban megvalósítani. Tankönyveket, tanterveket véleményezünk, és javasoljukjóváhagyásukat, s bár igaz, a tankönyvkiadás a korábbiakban is Újvidékhez kötődött, a tantervek jóváhagyása már nem. Mára ebben a tekintetben is pozitív változás jött létre, és az anyanyelvi tantervek jóváhagyása – a tizenöt-húsz évvel ezelőtti gyakorlathoz hasonlóan – ismét a tartomány, azaz a pedagógiai intézet hatásköréhez tartozik. Végbement tehát egyfajta decentralizálás a tartomány oktatásügyében is, ami természetesen sokkal kedvezőbb feltételeket teremt a kisebbségi oktatásnak. Persze, a mai állapot sem nevezhető még ideálisnak, hiszen itt csak azokról a tantervekről, tankönyvekről gondoskodhatunk, melyek az anyanyelv oktatásához kapcsolódnak, ezenkívül a tankönyv-kiegészítőkről, melyek az adott kisebbségi csoport kultúráját, történelmét dolgozzák fel, s ilyen módon is lehetőség nyílik a témák megfelelő megközelítésére, a nemzeti kultúra ápolására.
Tanévkezdés előtt állunk, ilyenkor a közvélemény figyelme is még inkább az oktatásügyre összpontosul. A Vajdasági Pedagógiai Intézet hogyan vesz részt a tanév előkészítésében?
– Először mindenképp azt az újdonságot szeretném megemlíteni, amelynek az elkészítésén 2010 folyamán dolgoztunk. Annak az anyanyelvoktatáshoz kapcsolódó követelményrendszernek (szabvány, standard) a kidolgozásáról van szó, mely pontosan meghatározza, melyek azok az ismeretek, melyeket az általános iskolás tanulóknak el kell sajátítaniuk a nyolcadik osztály befejezéséig. A követelményrendszer négy területet ölel fel: az értő olvasásnak, az írásbeli kifejezőkészség fejlesztésének, a nyelvtani ismereteknek és az irodalmi ismereteknek a területét. Három szintet különböztet meg a tudásértékelő rendszer. Eszerint az oktatás akkor bizonyul eredményesnek, ha az alapszint feladatait a diákok nyolcvan százaléka, a valamivel nehezebbeket (középszint) a tanulók ötven, a legnehezebb, haladó szintű feladatokat pedig a diákok huszonöt százaléka tudja megoldani a nyolcadik osztály végén.
Milyen eredményeket várnak mindettől?
– A követelményrendszer alkalmazásával mérhetőbbé válik a diákok tudása anyanyelvből, valamint az anyanyelv oktatásának hatékonysága az általános iskolákban, s ez fontos előrelépés. Jelentősége a záróvizsgákon mutatkozik majd meg, az előttünk álló tanév végén ugyanis két tantárgyból, anyanyelvből és matematikából záróvizsgát kell tenniük a nyolcadikosoknak. Úgy tervezzük, hogy a rendszer alkalmazhatóságáról október folyamán szélesebb körű szakmai értekezletet tartunk, az értékelési rendszer elsődleges kidolgozóinak közreműködésével.
Említette az intézet tankönyvkiadásban, tantervek jóváhagyásában betöltött szerepét.
– Igen, az idén szerencsésnek mondhatjuk magunkat ezen a téren, mert a tankönyvkiadóval, a nemzeti tanáccsal és a szerzőkkel sikerült elérnünk azt, hogy kiadjanak egy anyanyelv-ápolási tankönyvet azoknak a harmadik osztályos tanulóknak, akik nem anyanyelvükön tanulnak. Sajnos, nincs mindenhol megszervezve a magyar nyelvű oktatás, s az ilyen kiadványok nagy segítséget jelentenek. A nyolcadikos olvasókönyv, valamint a hatodikos magyar nyelvű zenekönyv is kiadásra kerül, a hetedikes magyar nyelvű zenekönyvet is kedvezően értékeltük – fontosnak tartjuk, hogy a művészeti tantárgyakat is nemzeti kultúránkhoz kötődve tanulhassák a gyerekek. A negyedikesek és a gimnáziumok második osztályos tanulói történelmi tankönyv-kiegészítőkből is tanulhatnak. Mindemellett lényeges még a közoktatási törvény által biztosított jogátruházás egyik következményét is megemlítenem, nevezetesen azt, hogy a kisebbségi nyelveken megtartandószakmai továbbképző programok akkreditálását ezentúl a pedagógiai intézet végzi, illetve az intézet által összeállított bizottság javasolja azok jóváhagyását a minisztériumnak. Az idén átadott tizenkilenc program közül tizenkettő volt magyar, s a szakmai bizottságunk valamennyit el is fogadta. Az intézet honlapján szeptember elsejét követően tájékozódni lehet, melyek ezek pedagógus-továbbképző programok.
Melyek az intézet közeljövőre vonatkozó tervei?
A már említett tanácskozáson kívül tervezünk egy nyolcadik osztályosokat tanító tanárok közötti értekezletet is összehívni, akikkel éppen a már említett záróvizsgával kapcsolatos részleteket beszélnénk meg. Ezenkívül még az idén szerettük volna befejezni a középiskolai oktatás hatékonyságát vizsgáló kutatásunkat, melyet azonban, elsősorban anyagi fedezet híján, el kellett halasztanunk. De úgy tűnik, hamarosan újra lesz rá fedezet, s folytatni fogjuk ezt a munkát is.
