A helyi közösségek jövedelemforrásairól szóló új tervezet elfogadását javasolja a magyarkanizsai községi képviselő-testületnek Balla Lajos, az Oromhegyesi helyi közösség elnöke. A beadvány alapjait az adott helyi közösség területén élők száma, és az általuk fizetett két állandó jellegű költségvetési bevétel, az általános forgalmi adó és a vagyonadó nagysága képezi .
A tervezet abból indul ki, hogy a helyben elhasználható része e bevételeknek a teljes összeg kétharmada, míg a közös, azaz községi szintű szükségletek fedezéséhez ugyanannak az összegnek az egyharmadára lenne szükség. A javaslatban szerepel, hogy a kis helyi közösségekkel való szolidaritásvállalás alapján meg lehetne határozni egy minimális összeget, ami egy helyi közösség működtetéséhez nélkülözhetetlen. Balla Lajost, a beadvány készítőjét kérdeztük, miben áll az új tervezet lényege, s miért van arra most szükség.
– A helyi közösségek többsége a helyi járulékokból él, éldegél manapság. Az új szigorító rendelkezés alapján azonban csakis titkos szavazással, s nem aláírásgyűjtéssel lehet dönteni a helyi járulékok kérdésében. Ezáltal, hamarosan nagy bajba kerülnek azok a helyi közösségek, melyekben lejárnak a helyi hozzájárulások fizetéséről szóló döntések, hiszen anyagi forrás nélkül maradnak.
Az új tervezet a lakosság számát veszi alapul. Hogyan számolják ki a jövedelemforrásokat?
– Tudjuk, hogy minden lakos fizet vagyonadót, minden lakos vásárol is, tehát fizeti az áfát. Így a lakosok száma az, ami meghatározhatja, hogy egy adott helység milyen mértékben részesíti anyagi eszközökben a helyi közösség fenntartását. Ezért vennénk alapul a finanszírozás meghatározásához éppen csak ezt a két adót, és semmi mást.
Alkalmazható lenne-e a most felvázolt modell más községek, városok helyi közösségei esetében is?
– Természetesen. Ismeretes, hogy a jövedelemforrás mindenütt másként van szabályozva. Magyarkanizsa önkormányzata például 500 ezer dinárt küld ki, úgymond, a helyi közösségeknek már 2000 óta, ezt biztosan tudom, hiszen abban az időben jómagam töltöttem be a községi elnök tisztségét. Ez az 500 ezer dinár máig nem változott, de azt mondanom sem kell, hogy ez a tíz év alatt mennyit változott ennek az összegnek a valós értéke. Ezért lenne jó az új tervezetet elfogadni, ez ugyanis igazságosabb rendszerre épül: ha sikeresebben valósítja meg egy helyi közösség a betervezett jövedelmeit, több jut, ha kevésbé sikeresen, akkor kevesebb.
Jelenleg a helyi hozzájárulásokon kívül milyen anyagi támogatást várhatnak még a helyi közösségek?
– A hozzájárulásokon kívül semmit, illetve csak különféle pályázatokon nyert összegekre számíthatnak. Ezekkel a pénzekkel azonban kizárólag úgy lehet gazdálkodni, ahogyan azt a pályázat feltételei megszabják, vagyis arra kell azokat elkölteni, amire a helyi közösség kapta a pénzt.
Mikor születhet döntés az aktuális javaslat kapcsán?
– A helyi közösségek elnökeinek ülésén vetettük fel először a megoldatlan finanszírozás problémáját, több mint két évvel ezelőtt. Egy éve ígéretet kaptunk egy ilyen jellegű dokumentum kidolgozására, az önkormányzat azonban mindeddig nem tett semmilyen lépést sem az ügy rendezése érdekében. Úgy döntöttünk, most a nyilvánosságot is bevonjuk a kérdés megvitatásába, hátha akkor gyorsabban születik majd megoldás. A cél mindenképp az, hogy a 2011-es évet már biztos jövedelemforrásokkal indítsuk. Az oromhegyesi helyi közösség esetében, mondjuk, nem olyan égető a probléma, mint másutt, hiszen itt a jövő év végére járnak le a helyi hozzájárulások. Martonoson már az idén.
Mi történhet, ha nem fogadják el, vagy nem időben fogadják el a tervezetet?
– Ha már Martonost említettem, beszéltem az ottani helyi közösség illetékeseivel, akik már gondolkodnak, mitévők legyenek, ha nem születik megoldás. Abban az esetben az egyedüli megoldás az lehet, ha elbocsátják dolgozóik nagy részét, s a legfontosabb munkákat volontőri alapon oldják meg. Minimálisra csökkenthetik tehát a helyi közösség fenntartási költségeit, de, szerintem, ez nem megoldás. A polgárok ügyes-bajos dolgaikat helyben kellene, hogy megoldhassák, ezért kéne a helyi közösségeket mindenképp életben tartani.
