Régen volt, több mint négy évvel ezelőtt, mégis érdemes egy kicsit foglalkozni vele, mert akkor és azóta is az aktuális politikum folyamatosan szórja a szemünkbe a homokot.
Persze, a szerbiai vezetésről és a hágai törvényszékről, illetve Ratko Mladić tábornokról van szó, akit másfél évtizede egyfolytában „keresnek”, csak éppen valahogy nem találják.
A napokban kiderült, hogy 2006 júliusában a Koštunica-kormány pontosan tudta, hogy hol tartózkodik a legkeresettebb vádlott, hiszen Rade Bulatović, a titkosszolgálat első számú embere felajánlotta, hogy tárgyalásokat kezd a „boszniai mészárossal” annak érdekében, hogy önként jelentkezzen. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ő, pontosabban a hírszerzői minden kétséget kizáróan felfedték alig titkolt rejtekhelyét, de letartóztatni mégsem merték. A kormányfőhöz fordult az ötletével, illetve javaslatával, de onnan kezdve az ügy teljesen elült. Koštunicáék nyilván úgy vélték, hogy az amúgy is rohamosan csökkenő népszerűségüknek nem tenne jót, ha a Drinán túli „néphőst” kiszolgáltatnák Carla del Ponte hágai főügyésznek. Lehet, hogy tudat alatt tisztában voltak vele, hogy uralkodásuk a vége felé közeledik, és hát, mint leendő ellenzékiek, hagynak egy nagy gondot az őket követő kormánynak.
Pedig mennyivel másképpen alakult volna e szűk kis hazánkban sok minden, ha akkor lett volna kurázsijuk megtenni a sorsdöntő lépést. Így, utólag akár az is megkockáztatható, hogy éppen jót tett volna az ázsiójuknak, hiszen a népnek már akkor elege volt a vízumkényszerből, a nemzetközi kiközösítésből. Ha hurrával nem is, de sokan megértéssel, vagy éppen megnyugvással fogadták volt, hogy a legalizmusra esküdöző miniszterelnöknek volt annyi bátorsága, hogy valami jót is tegyen a saját országa, saját nemzete érdekében.
Mindebből az is kiderült, hogy a titkosszolgálat tudja végezni a dolgát, ha hagyják. Vagyis akár napjainkban is, ha a politikum komolyan gondolná a tábornok kiszolgáltatását, a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség emberei igen gyorsan a nyomára jutnának és szinte tálcán felkínálhatnák a rendőrségnek a letartoztatását. De ez a mai uralkodó réteg sem akarja.
Ma már érthetetlen, hogy miért, hiszen gyakorlatilag ettől függ Szerbia sorsa európai uniós tagjelöltségét illetően. Tudjuk, hogy Hollandia megkötötte magát és csak akkor hajlandó hozzájárulni a brüsszeli döntéshez, ha Belgrád teljes mértékben együttműködik Hágával. Ezt pedig Mladić kiszolgáltatásában merülne ki.
A másik porhintése a hatalomnak, hogy nem képes kiszűrni azokat, akik kellő időben megfelelő információkkal látják el a keresett személyt. Ugyan kérem, ki hiszi ezt el? Néhány kamu adattal úgyszólván pillanatok alatt le lehetne leplezni az árulkodókat.
És megint eljutottunk a kulcsponthoz: ha lenne hozzá politikai akarat.
