Időről időre hangsúlyossá válnak azok a vélemények, melyek az euró bevezetésében látják az egyedüli vagy legmegfelelőbb kiutat az ország pénzügyi válságából, a valutaárfolyamok folyamatos emelkedése okozta negatív gazdasági mutatók világából. A hazai valuta újbóli bukdácsolása most ismét alkalmat adott az efféle nézetek kifejtésére, kevesen mérlegelik azonban, mit jelentene valóban egy ilyen váltás az ország gazdaságára nézve, s mit az Európai Unióval kialakított egyre erősödő kapcsolatok tekintetében. Milan Ćulibrk gazdasági elemzővel, az Ekonom:east magazin főszerkesztőjével az euró bevezetésének lehetőségéről és elképzelhető hatásairól beszélgettünk.
Lát-e esélyt arra, hogy Szerbia bevezesse az eurót, s milyen reakciót váltana ki egy ilyen lépés az EU-ban, illetve a nemzetközi pénzintézeteknél?
– Ha Szerbia ma felvetné az euró bevezetésével kapcsolatos kérdését, az Európai Központi Bank azt minden kétséget kizáróan elutasítaná. Ha egyoldalúan meghozott döntésként vezetné be az eurót, annak komoly gazdasági és politikai következményei lennének. Egy napon az unió tagállamává szeretnénk válni, ami azt jelenti, hogy az unió szabályai szerint kell eljárnunk, s azok nem engedélyeznek efféle unilaterális intézkedéseket. A közös európai valuta bevezetése előtt még az unió tagjává kell az országnak válnia, s megannyi szigorú feltételnek eleget kell tennie, csak ezt követően csatlakozhat az eurózónához. Addig azonban legalább tíz évnek el kell telnie, még akkor is, ha hiszünk a hazai politikusok optimista véleményének, mely szerint hat-hét év múlva EU-tagok lehetünk. Jómagam nem tudom osztani ezt az optimizmust, úgy vélem, a csatlakozásig, s ezáltal az euró bevezetéséig is, a tervezettnél több idő fog eltelni.
A monetáris politika hazai irányítói között találni olyanokat, akik hajlanának egy ilyen megoldás felé?
– Azt hiszem, ez az, ami végleg elutasítja az euró bevezetésével kapcsolatos elképzeléseket. Sem a pénzügyminisztériumnál, sem a nemzeti banknál nincs hajlandóság a dinár cseréjére. Valószínűleg számukra is teljesen világos, hogy ez lényegesen több kárt eredményezne, mint hasznot.
Mégis, mi az, ami miatt ma sokan támogatnák az euró bevezetését, lehetne-e annak valamilyen pozitív hatása az ország gazdasági helyzetére?
– Rövidtávon igen, de hamar szembekerülnénk áthidalhatatlan gondokkal is. Szerbia évente öt-hat milliárd euróval többet elkölt az árubehozatalra, mint amekkora az export nyújtotta haszon. Az ország devizatartaléka tízmilliárd euró alatt van, ami annyit jelent, hogy az euró pénzeszközként való fenntartását két-három évig tudnánk csupán szavatolni. Ezt követően abba a helyzetbe kerülnénk, hogy egyszerűen nem lenne az országban elég pénz forgalomban. Másrészt, az euró bevezetése egy teljesen újszerű monetáris politikát követelne, mely attól a pillanattól kezdve nem lehetne független. Nem finanszírozhatná az állam a költségvetési hiányt, mely, ugyanakkor, nem is tehetne ki évente másfél milliárd eurót, mint a jelen helyzetben. Mit jelentene ez? Természetesen a nyugdíjaknak, a közszférában dolgozók béreinek a csökkentését, amivel már senki sem számol, a legtöbben a kezdeti stabilitást kiemelve kampányolnak az euró mellett.
Montenegró, az elmondottak ellenére is, megtette ezt az egyoldalú lépést, s ma mégsem ez, hanem olyan más gondok, mint például a korrupció, vagy a szólásszabadság korlátozása akadályozzák a gyorsabb EU-integrációt.
– Igen, ez igaz, de a montenegrói esetet egy egészen más perspektívából kell szemlélnünk. Montenegró akkor a nemzetközi közösség szimpátiáját élvezte, s ezt a lépését is a miloševići rezsimmel szembeni dacolásként értelmezték. Montenegrónak, ezenkívül, más oka is volt az euró bevezetésére, hiszen a szerbiai fedezet nélküli pénznyomtatásra nem tudott kihatni, nem volt abba beleszólása, márpedig ez a nemzeti banknál, sajnos, bevett szokás volt. Politikai és gazdasági okai egyaránt voltak tehát, s ebben a helyzetben megértésre talált az Európai Központi Banknál. Nem kérdéses, hogy Szerbia ma nem számíthatna ilyen megértésre.
Immár napok óta tart a dinár árfolyamának folyamatos csökkenése, mi okozza ezt, s meddig tarthat a zuhanás?
– A gazdaság rossz struktúrája az egyik fő ok, egyszerűen megfogalmazva: az, hogy nincs mit külföldre szállítanunk. Ugyanakkor kevés a közvetlen külföldi beruházás, s ezzel együtt a külföldi valuta beáramlása is minimális. A devizakínálat csökkenését ugyanakkor a valamelyest éledező gazdasági viszonyok, s a fogyasztás növekedése mellett a devizakereslet növekedése kíséri, s ez növeli a deviza értékét. Másrészt az eurózónában és a hazánkban jegyzett infláció mértéke, éves szinten, hét-nyolc százalékban eltér, s ennyivel még akkor is alkalmazkodnia kellene a dinár árfolyamának az euróéhoz, ha egyáltalán nem lennének a már említett gazdasági problémák.
