2024. július 17., szerda

Hol a helyük a magyar óvodásoknak?

Politikai ügy lett Nagyradanovácon a kicsinyek elhelyezése

A fenti épület, amelyet renoválnak (Molnár Edvárd felvételei)

Szabadka egyik városrészében, Nagyradanovácon a helyi közösség épületében működik az óvoda. A szerb napközis és óvodai csoport a főépületben kapott elhelyezést, a magyar pedig az e mögött fekvő udvari épületben működik.

Almási Szilárd, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt szabadkai frakciójának vezetője, a nagyradanováci helyi közösség közgyűlésének tagja azt kezdeményezte, hogy a magyar csoport is költözzön fel a főépületbe, a mostani tanácsteremben lenne számára hely. A tanácstermet és a titkárnő irodáját a magyar csoport mostani helyén lehetne kialakítani. A csere érdekében tárgyalásokat kellene kezdeményezni a Naša radost Iskoláskor Előtti Intézménnyel. A közgyűlésen a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői azonban ellene szavaztak a javaslatnak.


AZONOS FELTÉTELT MINDENKINEK

– Kisebbrendűségi érzés alakul ki a gyerekekben, hogy ők a lenti, udvari épületbe járnak. A VMSZ-esek azt mondták, néhány éves korban még nem alakul ki a gyerekek nemzeti identitása. Ám biztos vagyok abban, hogy hoz valamit otthonról is az óvodás gyermek. Tudom, nem szerencsés helyzet, hogy oda jár a gyerekem, de épp emiatt vagyok tökéletesen tisztában a problémával, az állapotokkal – hallottuk Almási Szilárdtól. – Ne mondja senki, hogy nincs a gyerekeknek nemzeti önazonosságuk, mert amikor az ovis gyerek bekerül egy ilyen közegbe, akkor a saját anyanyelvét viszi be, és onnantól kezdve, hogy a nyelvek nem azonosak, az önazonosság kialakulása megtörtént a gyerekben. A saját fülemmel hallottam, hogy „fenn azok a szerbek”, meg azt is már, hogy „lenn azok a magyarok”. Sőt, egy szerb kisfiú a játszótéren körberajzolt egy kis részt, és azt mondta, az a szerbeké. Innen kezdve ne mondja senki, hogy a gyerekeknek nincs nemzeti önazonosságuk. A magyar gyerek szokja meg, hogy nem a melléképületben a helye. Kapja meg ő is azt, amit a szerb gyerekek. Ezért javasoltuk, költözzön fel a magyar csoport, a tanácsterembe, a titkárnő pedig a helyükre. Végre azonos feltételek lennének minden óvodás számára. A fönti épületben központi fűtés működik, lenn pedig villanykályhával melegítenek, ezt reggel kapcsolják be, s idő kell, amíg felmelegíti a termet. Nem beszélve arról, hogy ha közös életteret alakítanak ki, hamarabb indul el a barátkozás a szerb és a magyar gyerekek között, s hamarabb fogják elsajátítani egymás nyelvét is. A két terem között – a titkárnő irodájának a helyén – pedig kialakítható lenne egy ebédlő, hogy ne ott étkezzenek, ahol alszanak, játszanak, a foglalkozások folynak.

Itt helyezték el a magyar óvodásokat

Mint mondta, egy felmérés szerint a magyar ajkú iskolás gyerekek 30-35 százalékánál mutatkoznak zavarok: kisebbrendűségi érzés stb. A VMDP felméréséből derül ez ki. Nagyon komolyan áttanulmányozták a szakirodalmat, s a magyarországi mintából kiindulva alkották meg a kérdőívet, a felmérést itt, Vajdaságban, Szabadkán végezték el. Nem reprezentatív adatok, de rámutatnak a problémára.

– Ha valaki fintorog, azt mondom, csináljuk meg e felmérést alaposabban, itteni szakemberek bevonásával, több személy megkérdezésével, mint amennyivel mi tettük – javasolta Almási Szilárd.

– 17 magyar gyerek jár a magyar óvodai tagozatra, napközibe és 24 a szerb csoportba. Vegyes csoport, mert magyarok is vannak köztük. Lehet, hogy vegyes házasságból származó gyerekek is, de lehetnek olyanok is, akik azért választották ezt a csoportot, mert jobbak a feltételek. Van, aki Palicsra viszi a gyerekét óvodába. Ha az óvodai körülmények javulnának, hiszem, hogy 20-on fölül lenne a magyar ovisok száma – ad hangot véleményének Almási.


MI SZÓL A HELYCSERE ELLEN?

Csanádi Józseffel, a helyi közösség tanácsának elnökével és Kókai Zoltánnal, a helyi közösség közgyűlésének elnökével beszélgettünk. Ők úgy érzik, politikai poénszerzés ez a felvetés, hogy a magyar gyerekek költözzenek fel a mostani tanácsterembe.

– Érdekes, eddig nem szúrt szemet senkinek, hogy a magyar gyerekek a lenti terembe járnak és emiatt kisebbrendűségi érzés alakulhat ki bennük. A gyermekpszichológusok, pedagógusok hivatottak megállapítani, hogy esetleg depressziója, kisebbrendűségi érzése lehet-e gyereknek az óvodai körülmények miatt. Ha kell, a szakemberek végezzenek ilyen felmérést. De ez idáig soha nem érkezett hozzánk ilyen panasz a szülők részéről – hallottuk Csanádi Józseftől.

Dujo Runje, a Naša radost pedagógusa: – Úgy gondoljuk, megfelelő a nagyradanováci óvodában, napköziben a mostani elrendezés is, de még jobbnak tartanánk, ha azonos épületben működnének. Semmi kifogásunk a kezdeményezés ellen, hisz ezzel egyenlő feltételek állnának a gyerekek rendelkezésére. Ez az egyetlen olyan helyi közösségi épület, ahol albérleti díjat fizetünk.


– Amikor 9 éve a gyerekek száma megszaporodott, s különválasztották az addig vegyes tannyelvű csoportot, a Naša radost képviselői itt jártak. Mivel a mostanra szépen rendbe hozott tanácsterem akkor még igen rossz állapotban volt, az udvari termet választották, mert kisebb befektetéssel, kisebb adaptációval rendbe lehetett hozni. Akkor költözött fel onnan a titkárnő ide. Felpezsdült az utóbbi időben nálunk az élet, a nyugdíjasok aktívabbak, szeretnének rendszeresen összejönni, jeles ünnepeken rendezvényeink vannak, időnként irodalmi est, kiállítás. Mit csinálnánk a lenti teremben, ha 50-60 ember összejön, gyakran ez a terem is kicsinek bizonyul, mert oda 30-nál többen nem férnek be – tudtuk meg Csanádi Józseftől, aki megemlítette például, 10 ezer euró értékű, az európai mércéknek megfelelő játszóteret sikerült a helyi közösség udvarán kialakítani a gyerekeknek.

– Megoldás lenne, ha a kultúrotthont renoválnánk, bővítenénk, ott helyet kaphatna a helyi közösség, vagy ha új óvoda épülhetne – hallottuk tőle.


NEM A POLITIKUS DOLGA

– Ha a fenti tanácstermet kérte volna annak idején az óvoda, akkor azt adtuk volna ki nekik – kapcsolódott be a beszélgetésbe Kókai Zoltán. Mint magyarázta, a helyi közösségnek 9 tagú tanácsa van: 4 VMSZ-es, 1 VMDP-s, egy VSZL-es, 2 független és egy személy a polgárok csoportja képviseletében.

– Hatan vettünk részt az ülésen, amelyen arról volt szó, beszéljünk a Naša radosttal a gyerekek felköltözéséről. Hárman a VMSZ soraiból nemmel szavaztunk, a VMDP- s Almási Szilárd igennel, a 2 független tag tartózkodott. Nem vetettük el a javaslatot, csak nem hoztunk róla határozatot. Azt gondoljuk, ha az óvodaigazgatóságról akarnak velünk beszélni, ők jöjjenek hozzánk. A sokat emlegetett fűtési gondokat pedig nem a bérbeadónak kell megoldania, hamarabb kell reggel a villanykályhát bekapcsolni. Ez a Naša radost gondja. A gyerekek pedig így is találkoznak ebéd közben, kinn együtt játszanak. Nem gondolom, hogy gond van, szerintem egyenlő helyzetben vannak a gyerekek.

A játszótér


Maglai Jenő
, a VMSZ szabadkai szervezetének elnöke: – Arra, hogy a helyi közösség épületében hol lesznek az óvodások, van szerződés. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a helyi közösség tanácstermét kilakoltassák és átengedjék az óvodának. Ha tényleg nem jó az óvodások ellátása, a Naša radostnak kell megoldania, a saját hatáskörén belül. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a gyerekem jár egy intézménybe és verem az asztalt. Ha felmerül valami gond, azt a rendszeren belül kell megoldani. Nem tudom, hogy kisebbrendűnek érzik-e magukat a melléképületben a magyar óvodások. A Naša radostnak van pszichológusa, pedagógusa, óvónői vannak, ők kell, hogy tudják, hogy gondot viseljenek erről. Nem hiszem, hogy a politikusok dolga megmondani, hogy valaki kisebbrendűnek vagy magasabbrendűnek érzi-e magát. Minek alapján?


MIT MONDANAK A SZÜLŐK?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nagyszülőt, de névvel nem voltak hajlandóak nyilatkozni – egyikük igen, de utólag telefonált, hogy mégsem –, ez igen elterjedt abban az esetben, amikor gyerekeikről van szó: – Szebb is volna, jobb is volna, ha együtt lennének a gyerekek. Ha egy fedél alatt lennének, megtanulnák egymás nyelvét, összebarátkoznának. Ha nem csak az udvaron találkoznának, később talán együtt járnának szórakozni is, nem különülnének el annyira, mint a mostani magyar, szerb és horvát tizen- és huszonévesek – mondta az egyik anyuka, akivel az óvoda közelében beszélgettünk.

– A kislány még soha nem panaszkodott, hogy fázna, a tisztasággal elégedettek vagyunk, az óvónénivel is, teljesen mindegy, hogy a fenti vagy a lenti épületben vannak, mi ezzel is, meg azzal is egyetértünk, csak a gyerekeknek jó legyen – adott hangot a véleményének egy nagymama.

– A szerb tagozatra jár a gyerek, amely csoport vegyesnek is tekinthető, mert van néhány magyar gyerek is, mert ott jobbak a feltételek. Én egy szülői értekezletet hívnék össze, ahol megkérdezném a szülőket, mi a véleményük arról, hogy költözzenek fel a magyar gyerekek a mostani tanácsterembe. Szerintem a gyerekek érdeke a legfontosabb, a nyugdíjasok nagyszülők, nem hiszem, hogy annyira tiltakoznának, hogy unokáik a fenti épületbe járjanak, ők meg az udvari teremben jönnének össze. Ennyit megtennének a gyerekekért – véli az egyik szerb ajkú apuka.

– Kár, hogy elpolitizálták a dolgot – csak ennyit vetett oda egy mérges anyuka.