Mindegyik ország vezetése arra törekszik, hogy minél több pénz folyjon be az államkasszába, s ez tulajdonképpen normális dolog. Ez alól a szerb kormány sem kivétel, hiszen a közvállalatok a hatáskörébe tartoznak, s ha azokban veszteség jelentkezik, elsősorban a Pénzügyminisztériumra hárul a feladat, hogy helyzetüket rendezze.
A szintén állami Srbijagas igazgatója nemrégiben kijelentette, hogy kinnlevőségük immár megközelítette a vállalat teljes vagyonának értékét. Hasonló helyzetben van a villanygazdaság is. Tízmilliárdos nagyságrendű követeléseik vannak, pedig ők „mindent megtesznek” a csökkentésük érdekében, de igen kevés eredménnyel. Az említett cégek azt sem titkolják, hogy vannak olyan adósaik, mint például a kragujevaci Energana, amely több mint kétmilliárd dinárral „lóg”, de a Srbijagas és a villanygazdaság egy szót sem ejt arról, hogy mit tettek a gyakorlatban a saját érdekükben, illetve hány nagy adóstól vonták meg szolgáltatásukat.
Persze merőben más a helyzet, ha az egyre szegényedő polgárokról van szó. Valamiféle alapelv szerint ha valaki egy- vagy másfél hónapnyi fogyasztásának az árát nem egyenlíti ki, máris megjelennek az áram- vagy a gázszolgáltató emberei, és se perc alatt levágják az adóst az ellátó rendszerről.
Arról is mélyen hallgatnak általában, hogy az ország mely részére esik a kinnlevőségek túlnyomó része. Vagy hogy hol fogadják a kikapcsolást elvégezni érkező szerelőket vérebekkel, és olykor olyan lőfegyverrel, amelyek (a hosszú csövűek) csak a katonaságnál és a rendőrségnél vannak rendszeresítve. Hiába kérnek rendőrségi segítséget, az áramot jogtalanul használók (magyarul: a lopók) tőlük sem ijednek meg. Fordítva viszont igen.
A közvállalatok vezetőinek ilyen jellegű panaszait követően a politikusok dörgedelmes felhívással a hazafiasságra meg ki tudja mire apellálva kérik a lakosságot, hogy minél előbb tegyen elegen törvényes kötelezettségének.
A fentiekhez szorosan kapcsolódik az a minapi hír, miszerint a kormányhivataloknak többéves a hátralékuk a közüzemi számlák fizetését illetően, s jelenleg több mint 210 millió dinárral tartoznak az elfogyasztott áramért, gázért vagy a távfűtésért...
És a porhintésnek még nincs vége. Mert az, hogy a jelenlegi két független(?) ellenőrző intézmény mellé még egyet akarnak létrehozni, amelynek feladata a költségvetési eszközök felhasználásával kapcsolatos hanyagság, a túlzott nagyvonalúság, gyűjtőszóval: a pocsékolás megakadályozása lesz. Tehát újabb improduktív, az államkasszát terhelő munkahelyeket nyitnak, s ők (de most már mások is) eleve tudják, hogy ennek semmi értelme sincs, hiszen az úgynevezett független ellenőrzési intézmények a büdzséből kapják a nem éppen átlagfizetést. S ha már valaki ilyen jó zsíros álláshoz jut, majd bolond lesz megharapni azt a kezet, amely (nem a kenyeret, hanem) a kalácsot adja!
Talán nem ártana összedobni némi pénzt, és tükröt venni a költségvetési eszközök körül sürgölődőknek. Persze ez is felesleges pénzkidobás lenne, mert aligha valószínű, hogy rájönnének: bort isznak, és vizet prédikálnak.
