Az újvidéki Vojvodina Sport- és Üzletközpont konferenciatermében megtartott Ki szavaz a régiókra? elnevezésű kerekasztal-megbeszélés minden felszólalója egyetértett abban, hogy Szerbiának nagy szüksége van a decentralizációs folyamat folytatására, s annak szellemében az ország régiókra „bontására”. A politikai pártok és az Újvidéki Egyetem képviselői is amondóak voltak, hogy a jelenlegi feltételek mellett „egy gazdag ország szegény polgárai” maradunk, s emiatt állandóan növekednek az ellentétek a köztársaság különböző területein élők között. A tanácskozáson részt vett Mlađan Dinkić, az Egyesült Szerbiai Régiók elnöke, a gazdasági tárca vezetője is, akivel a SPENS-en lezajlott eseményt követően beszélgettünk.
Milyennek képzeli el a regionalizáció szerbiai modelljét, tekintettel arra, hogy a tanácskozáson is elhangzott: ideális európai példa a régiók megalkotására nem létezik? Hogyan lehetne megoldani ezeknek a régióknak a finanszírozását?
– Úgy gondolom, a teljes politikai rendszeren változtatnunk kell, elsőként az alkotmányon. Ezzel megteremtődnének az országban a régiók létrehozásának politikai feltételei, miután külön törvényekkel kellene szavatolni a decentralizáció véghezvitelét, a hatáskörök átruházását, de nemcsak a kialakított régiókra, hanem azokon belül a helyi önkormányzatokra is. Voltaképpen Vajdaság az egyetlen régiónak nevezhető területi egység hazánkban, de a tartomány községei között is óriásiak az eltérések. Dél-Szerbiában azt hiszik, Vajdaság a leggazdagabb, holott Belgrádban kétszer akkora a GDP, mint északon. A tartománynak vannak bizonyos hatáskörei, nincs megoldva azonban kellőképpen a finanszírozása. Be kell vezetnünk, hogy a bérekre kirótt adó kilencven százaléka a helyi önkormányzatoknál és régióknál maradjon, ezáltal válna megoldhatóvá az önkormányzatok pénzelése, tehát nincsen szükség újabb adók, illetékek bevezetésére, mint ahogyan azt egyesek állítják.
A közelmúltban felvetette, hogy szükség van a kormány átalakítására. Boris Tadić köztársasági elnök közben kijelentette, hogy nem kéne ezzel sietni, szerinte elég lesz újév után foglalkozni a kérdéssel. Milyennek kellene lennie az új kormánynak, s beszélhetünk-e határidőkről?
– A G17 Plusz már a kormány megalakításakor azon a véleményen volt, hogy az túl nagy. Ilyen megjegyzések többször érkeztek a legnagyobb kormánypárttól is, mégsem került sor az átalakításra. A minap maga Tadić is elégedetlenkedett egyes miniszterek munkája miatt. Ebben mi is egyetértünk, ezért egyrészt személycseréket javaslunk, azokét, akiknél szemmel látható, hogy nem végzik hatékonyan a munkájukat, másrészt pedig a minisztériumok számának a drasztikus csökkentését kérjük. Hogy mikor és hogyan fog mindez végbemenni, az elsősorban a Demokrata Párttól függ. Megértem, hogy a párt a választói közgyűlés előtt nem kíván a témával foglalkozni, de úgy vélem, újév körül döntenünk kell egy radikális átalakításról, és csak egy valóban markáns rekonstrukciónak lenne értelme.
A jövő évre – a beruházások révén – négymilliárd dolláros bevételt jósolt. Az összegbe bizonyára beleszámította a Szerbiai Telekom privatizálását, de ezen kívül még mit?
– Úgy lehet számítani, legalább 1,4 milliárd eurót fogunk kapni a Telekomért, az olasz Fiat jövőre 600 millió eurót fog befektetni, a Gazprom átszervezést visz véghez a Szerbiai Kőolajipari Vállalatban, s be kell még számítani az olyan várható vállalati beruházásokat is, melyeket a szabadkai Norma, a niši és a račai Yura, s más, a közelmúltban magánosított vagy megnyílt vállalatok fognak megtenni. Dollárba átszámítva, mindez együtt valóban négymilliárd körül mozog. A Telekomért kapott pénz elköltéséről sokat lehet hallani. Egyetértek azzal, hogy az úthálózat kiépítése fontos, de lenne célszerűbb helye is a pénznek. Javasolni fogom a miniszterelnöknek, hogy az összeg egy részét, véleményem szerint a felét, mindenképp a legdrágább, legkedvezőtlenebb hitelek törlesztésére fordítsuk, gondolok itt a Londoni Klubra, meg a kereskedelmi bankokkal szembeni tartozásokra. Ha visszafizetjük ezeket, a jövőben több pénz jut akár infrastrukturális projektekre is, vagy, ha nem lenne elég pénz, kedvezményesebb hiteleket tudnánk felvenni.
Ismét a figyelem középpontjába kerültek az ingyenrészvények. Amikor már sokan leírták, hogy egyáltalán kaphatnak értük valamit, most olyan becslések láttak napvilágot, melyek két-háromszáz euróra teszik a hátramaradt vállalatok ingyenrészvényeinek az értékét. Mennyire helytállóak ezek a becslések?
– A gazdasági válságot megelőzően adott becsléseimmel igen rosszul jártam, hiszen én sem tudhattam, hogy világválság csap majd le a gazdaságra. Ezúttal tehát elővigyázatosságból mindenképp tartózkodnék újabb összegek közlésétől. Annyi bizonyos, hogy a jövő év végére a polgárok kezébe kerül a többi részvény is, kivéve a villanygazdaságét. A Telekom részvényei máris készen állnak a szétosztásra, a vétel előtt azonban nem kívánjuk azt lebonyolítani, hogy elejét vegyük a spekulációk negatív hatásának.
