Azok az „egyszerű” polgárok, akikkel alkalmunk volt elbeszélgetni a Piroson tett látogatásunk során, szinte egytől egyig úgy vélik, megállt a faluban az idő. Legalábbis a mindennapi életüket befolyásoló, elsősorban közművesítési-infrastrukturális fejlődés állt meg nagyon szerintük, pedig nem egy dologba belekezdtek a településen. Azért akadt egy-két „optimistább” vélemény is. Kérdésünkre az egyik járókelő azt mondta: nem kell idegeskedni, hamarosan jönnek az újabb választások, s „majd meglátják, milyen nagy ütemben megindul itt jövőre a munka”.
A VIZEK FALVA
A polgárok elsősorban a már tizenkét esztendeje épülőfélben lévő szennyvízelvezető rendszer miatt, s a lassan haladó csapadékelvezető-hálózat és szennyvíztisztító rendszer miatt elégedetlenkednek. A falu első embere nem látja ennyire borúsnak a helyzetet.
– A víztisztító rendszer körüli munkálatok jelenleg is folynak, a rendszer kiépítése összesen 220 millió dinárba kerül, a munkálatokat a Tartományi Nagyberuházási Alap finanszírozza. Időeltolódásra került viszont sor a vízgyűjtő-állomás kiépítésénél, mely két évvel ezelőtt vette kezdetét, s a Jovan Jovanović Zmaj, illetve a Néphadsereg utcán halad keresztül. A zökkenő oka a belgrádi kivitelező elfoglaltsága. Lassan azonban körvonalazódni kezdett a beruházás, tavaly megvettük a szükséges telket, s az idén megkezdődött a víztisztító kiépítése is. A határidők azonban nem tőlünk függnek. Nekünk nincs pénzünk arra, hogy fizessük a beruházások ellenőrzését, ezért ezeket a hatásköröket az újvidéki Városépítési Intézetre ruháztuk át. Újvidék polgármestere a munkálatok megnyitásán azt ígérte, két éven belül elkészül a víztisztító rendszer. Merem állítani, hogy ennyi időre sem lesz majd szükség, s már a jövő év végén átadhatjuk azt. Már léteznek azok a projektek is, melyek a falu utcáinak a rendszerre kapcsolását irányozzák elő, persze előbb magát a szennyvíztisztítót kell befejezni – magyarázta Branislav Popović, a helyi közösség elnöke.
Popović elismerte: nagyobbak a gondok az esővíz elvezetése kapcsán. Tavaly a Felszabadulás utca középső részét, a Vajdasági és a Petőfi Sándor utcát „vízmentesítették”, ezek voltak a legveszélyeztetettebb utcák, ma mégis sok helyen áll bennük a víz, mert magas a talajvíz szintje, s csapadékból sem volt hiány az utóbbi időben.
– A faluban kiépült a csapadék-elvezető mintegy harminc százaléka az elmúlt években. S azok a csatornák, melyeket lehelyeztek, ma is működnek, illetve működnének, ha a polgárok nagyobb felelősségtudattal viseltetnének az ügy iránt. Sokan azonban parkolóhely-építéssel, füvesítéssel, vagy egyéb módon akadályozzák a víz továbbhaladását. Tudjuk, hogy bőven akadnak még ebből a szempontból kritikusnak nevezhető utcák, de ezeknek meg kell várniuk a jövő évet, nem lehet minden gondot azonnal elhárítani. Nincs saját költségvetésünk, a város büdzséjéből, tartományi forrásokból, pályázatok útján kapjuk az összes említett beruházásra a pénzt. A falu közvilágítását is ily módon tudtuk felújítani, takarékosabb izzókra cserélve a meglévőket – mondta a helyi közösségi elnök.
A Pirosra járó városi buszokkal is gond van, jobban mondva az a probléma, hogy nincs számukra kiépítve fordulóút, így az autóbuszok a faluszéli útkereszteződésnél kénytelenek visszafordulni, ott, ahol a Pirosra érkező járművek ereszkednek le a hídról, s a termőföldekre igyekvő traktorok is áthaladnak, emiatt viszont gyakoriak a fennakadások. A pirosi helyi közösség kérelmezni fogja, hogy jövőre legyen több a falut Újvidékkel összekötő járat, és hogy a település kerüljön be a városi árzónába, olcsóbbá téve ily módon a jegyárat. A fordulóút projektje is készen áll, mondja Popović, s jövőre annak a kiépítése is kezdetét veheti.
NEM KELL A MAGYAR TAGOZAT
A múlt század közepe táján még hozzávetőleg azonos arányban oszlott meg Piroson a szerb és magyar ajkú lakosok száma. Mára a helyzet merőben megváltozott, az 1950-es éveket követően, munkalehetőséget keresve nagy számú koszovói szerb érkezett a faluba gyári munkásnak családjával együtt, s ettől a pillanattól kezdve csökkenőben van a magyarok száma. Mára a becslések szerint a mintegy nyolcezer lakosból mindössze hétszáz magyar nemzetiségű.
Az iskola mindenesetre továbbra is kétnyelvű. Első és harmadik magyar osztály azonban nincs, a második és a negyedik pedig összevont tagozatként működik. A legnépesebb magyar osztályban is csak heten tanulnak, pedig minden egyes tantárgyat magyarul hallgatnak a diákok, tudtuk meg Svetozar Kozarovtól, a Szent Száva Általános Iskola igazgatójától.
– Az idén egyetlen magyar kisdiák sem iratkozott be, noha a magam részéről igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Mivel személyesen is ismertem néhány olyan családot, melyek szerb nyelvű tagozatra íratták be gyereküket, holott tudtam, mindkét szülő magyar, kezdeményeztem, hogy inkább magyarul tanuljon a gyerek, de különböző megfontolásra hivatkozva mégsem változtattak korábban meghozott döntésükön. Folyamatosan csökken tehát a magyar ajkú diákok száma – mondta el az iskolaigazgató.
A Szent Száva egyébként környezetbarát iskola, még 1998-ban kitiltották a dohányfüstöt az épületből, s azóta az iskola körüli zöldövezet fenntartására, s az épületben lévő növények gondozására fektetik a hangsúlyt. Mindezért állami elismerést is kaptak.
A közelmúltban új sportcsarnokot építettek. – Helyiséggondokkal nem küzdünk – jegyezte meg Kozarov. Az iskola régi szárnyát is felújították, egyik részében napközit indítottak, a másik részét pedig a Fehér Ferenc Magyar Művelődési Egyesületnek adták használatra.
JELES MINDENNAPOK
Az egyesületben napról napra történik valami: kártyaparti, sakkverseny, társalgások. Szakkörök működnek, énekkaruk, kézimunka-, anyanyelv- és hagyományápolás-csoportjuk is van.
– Igaz, sok minden történik nálunk, nemrég például egy színvonalas műsorral ünnepeltük meg az tízéves fennállásunkat, elégedettek mégsem lehetünk, mert a fiatalokat mindez nem nagyon érdekli. Van az egyesületnek 109 tagja, ami ha azt nézzük, nem rossz arány, hiszen a pirosi magyarság tizenöt százaléka tag, de az átlagéletkor szinte a nyugdíjkorhatár felett van, hiányzik a fiatalság és a középkorosztály – ismertette az egyesület legaggasztóbb gondját annak elnöke, Gyülvészi Géza.
Az énekcsoport a kezdetekben inkább a szórakoztató jellegű előadásokra összpontosított, az elmúlt két évben azonban a népdalok, operettek kerültek előtérbe – tudtuk meg Fenesi Mária művészeti vezetőtől. Az idén első ízben eljutottak a Durindóra is, s az operettrészletekkel, filmbetétdalokkal tűzdelt műsorukat már számos településen adták elő sikerrel. Bácsi Etelka, az anyanyelvápolás-szakkör vezetője óvodásokkal és középiskolásokkal egyaránt foglalkozik, minden ünnepre szépirodalmi szövegekből, versekből, dalokból összeállított műsorral készülnek. Megünneplik a farsangot, a Halloweent, a falu napját is. Mint mondja, a gyerekek szeretik a foglalkozásokat, fellépéseket, hiszen sokaknak ez az egyedüli lehetősége arra, hogy valóban kibontakozhassanak. Legutóbb a Napsugaras őszön vettek részt.
Az egyesület évente mindössze 200 ezer dinárból gazdálkodik, melyhez pályázatok révén jut hozzá, s – amellett, hogy ez az összeg nem túl nagy – az a legnagyobb baj, hogy nem nagyon adják, mondják a vezetők. Nagyok a késések, az összeg legnagyobb részét az év vége felé fizetik ki, s nehéz azt úgy beosztani, hogy maradjon belőle a következő egy évre is…
