Hol is lehetne jobban megérteni, hogy a karácsony a család, a szeretet ünnepe, mint egy szerető családban. Esetlegesen egy olyan szerető családban, ahol bizony a családi asztalt heten ülik körül. A szabadkai Papp Árpád néprajzkutató, antropológus és felesége, Korhecz Papp Zsuzsanna restaurátor öt gyermeket nevel: Katit, Sárit, Böbét, Mikit és Terikét. Hozzájuk látogattunk el, hogy meglessük, miként is készülnek az ünnepre.
Ottjártunkkor még nem költözött a házba a karácsonyfa, mint megtudtuk, karácsony előtt két-három nappal érkezik. Míg a ház asszonya kávét készít nekünk, és míg a család legkisebb tagja, a majdnem egyéves Terike a kollégámmal és a fényképezőgépével barátkozik, a nagylányokat kifaggathatom arról, hogy milyen fát szeretnének, és persze mit szeretnének a fa alá. Árpád elmondja, hogy a fa beszerzését ő végzi a gyerekekkel, s legtöbbször sikerül is olyan fenyőt kiválasztani, ami mindenkinek tetszik. Az egyetlen dolog, ami „hibádzik”, hogy ahogyan nőnek a gyerekek, – mint a szülők mondják – egy kicsit veszik a titokzatosság, az est misztériuma. Talán tisztán még a kicsi Miki őrzi, és majd Terike fogja. A szülők jól tudják, hogy ez így alakul, s azt mondják, ez nem is baj, hiszen a lényeget nem hagyják elveszni: történetesen azt, hogy a karácsony a család ünnepe. Ezt tartják a legfontosabbnak, így hát a fát is együtt díszítik fel, a tervek szerint idén pedig az a csillag kerül rá, amit Kati készített saját kezűleg.
– Nagy, színes karácsonyfánk van mindig, de én szeretnék egy sajátot is, arany díszekkel – mondja el nekem Sári, Böbe pedig azt, hogy jó lenne, ha valamilyen játék is kerülne a fa alá, mert bezzeg a Mikulás játék helyett fésűt hozott neki.
Amikor Zsuzsi leül közénk, megtudom tőle, hogy az idei karácsonyi ajándék a telelés lesz. Síelni mennek Ausztriába, s bár csak ő és Kati tud síelni, a többiek is nagyon várják. Közben Miki is társul hozzánk, s amikor megkérdezem tőle, hogy ő mit kér a Jézuskától, nemes egyszerűséggel csak ennyit válaszol: semmit. Abban azért mégis egyetértettünk, hogy ha netán édességet hoz neki, akkor no jó, annak azért örülni fog.
Apa és fia: Papp Árpád és Miki
Karácsony előestéjén nem csak a héttagú család üli körül az asztalt, mert ekkor eljönnek hozzájuk a nagyszülők és a pótnagymama is, hogy együtt fogyasszák el a mézes diót, almát, fokhagymát, majd az Árpád készítette halászlét. Tiszai halászlé készül alaplével, ami a család szerint mindig nagyon finomra sikerül. Persze nem marad el a mákos bejgli sem.
– Arra ügyelünk, hogy az asztaltól ne kelljen felkelnünk, így mindent odakészítünk – mondja el Árpád.
Karácsony napján Veronka nagyinál kerül az asztalra a család ebédje. Húsleves, nyúlpörkölt és sok finom sütemény az idei menü. A sütemény szóra a gyerekek felkapják a fejüket, és egy szempillantás alatt meg is tudom, hogy Kati és az apu kedvence a diós, csokis holdacska, Sári a mézes puszedlit szereti, Böbe mindene pedig a meggyes kalács. A mézes puszedli készítéséből a gyerekek is kiveszik a részüket, nem kevésbé fontos és élvezetes feladat az övék, mint a massza golyókká formálása. Úgy tűnik, náluk ez is egyfajta családi hagyománnyá nőtte ki magát.
Apropó hagyományok! Egy ilyen családban, ahol néprajzkutató is fellelhető, magától adódik a kérdés, mennyire szigorúan tartják be az ünnepi szokásokat.
– Azt gondolom, hogy egyáltalán nem a szigorúságon van a lényeg. Nem azon, hogy szigorúan figyeljünk arra, hogy semmi se maradjon ki. A hagyományokat a család átszűri magán, alakulnak, formálódnak, de úgy, hogy becsempésszük a fontos dolgokat, és éreztetjük a gyerekekkel ezeket. Amit a gyerekek fontosnak tartanak, azt úgyis tovább fogják majd örökíteni. Az a jó, hogy ha a gyerekek ráerőltetés nélkül maguk is érzik, hogy minek kell az ünnep részének lennie. Nem az a lényeg tehát, hogy miből készül például a betlehem, hanem hogy a gyerekek érezték azt, hogy a betlehem is része az ünnepnek, és készítettek egyet akár Barbie babával is – halljuk a családfőtől.
– Igen, ilyen is történt – mondja mosolyogva Zsuzsanna. – Készült már betlehem nálunk Máriának öltöztetett Barbie babával is.
A kérdésre, hogy meddig tart náluk az ünneplés, nevetve mondják el, hogy bizony január közepéig, mert a karácsonyi és újévi ünnepek után szülinapok sora következik. Az ünnepeltek sorát majd január negyedikén a pici Terike kezdi, aki akkor lesz egyéves. Ám ahogy azt elmondják, az ünnep valójában a téli szünidő végéig tart, hiszen a szünet idején lehet együtt legtöbbet a népes család, és az együttlét jelenti a legnagyobb ünnepet.
